Talán nem túlzás az a kijelentés, hogy a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyok (1997. évi LXXX.(Tbj.) törvény 5. §) közül a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó szabályok a leg rendhagyóbbak, érdekesebbek. Az említett jogszabályi hely (1) bekezdésének i) pontja értelmében a mezőgazdasági őstermelőre főszabály szerint kiterjed a biztosítás kivéve ha, az érintett személy
1. kiskorú, vagy
2. sajátjogú nyugdíjas, illetve özvegyi nyugdíjasként a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, vagy
3. egyéb jogcímen - ide nem értve a Tbj. 5. § (2) g) pont és a (2) bekezdés szerint - biztosított,
4. amennyiben a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen nem éri el a 20 évet.
A felsorolás 1.) pontja a az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személyt és a gazdálkodó család kiskorú tagját mentesíti a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alól. Azzal a nappal azonban, mikor az érintett betölti a 18. életévét, biztosítottá válik. Például, ha egy 16 éves középiskolás fiú ilyen címen őstermelővé válik, ez 18 éves koráig előnyös, hiszen vele kapcsolatban nincs semmilyen járulékfizetési kötelezettség sem. Ám nagykorúvá válását követően biztosítási és járulékfizetési kötelezettség terheli, ami alól az sem nyújt felmentést, hogy nappali tagozatos tanuló vagy hallgató.
A 3.) pont alapján azok az őstermelők, akik tevékenységüket más jogviszony mellett folytatják, őstermelőként mentesülnek a társadalombiztosítással összefüggő kötelezettségek alól. Tehát, ha az őstermelői tevékenységet folytató személy bármilyen más biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt létesít őstermelőként már nem biztosított. Ez alól a szabály alól kivételt a Tbj. 5. § (1) g) pontja szerinti munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok jelentenek
Például, ha egy mezőgazdasági őstermelő heti 2 órás munkaviszonyt létesít, őstermelőként nem terjed ki rá a biztosítás. Ugyanakkor, ha egy megyei közgyűlés elnöke vagy, gazdasági táraság felügyelő bizottságának tagja őstermelői tevékenységet is folytat, akkor ez utóbbi jogviszonyában is biztosított és járulékfizetési kötelezettség terheli.
E szabályból következik továbbá az is, hogy egy munkaviszonyban álló őstermelő akár a CSED folyósítása alatt is folytathatja az őstermelői tevékenységét, mivel a CSED ideje alatt munkaviszonyában nem szünetel a biztosítás, így őstermelőként nem biztosított, így az őstermelői tevékenység a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény alkalmazásában nem minősül keresőtevékenységnek.
Mindezek mellett „különösség” tekintetében a 4.) pontban említett „20 éves” szabály viszi el a pálmát. E szabály azokat az őstermelőket zárja ki a biztosításból, akiknek a nyugdíjazás tekintetében már „nem érdemes” biztosítottá válni, mert a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárának a betöltéséig úgy sem tudja már megszerezni az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges 20 év szolgálati időt.
Például, ha egy 56 éves, 7 év szolgálati idővel rendelkező személy őstermelői tevékenységbe kezd, akkor e jogviszonya alapján nem terjed ki rá a biztosítás, mert az eddig szerzett 7 év szolgálati ideje, illetve a nyugdíjkorhatáráig hátralévő 9 év együttesen nem adja ki a 20 évet.
Persze ez a kedvezménynek tűnő szabály nem mindenki számára előnyös. Egyrészt a biztosított mezőgazdasági őstermelő (fizessen bármilyen csekély összegű járulékot is) teljes körű egészségügyi szolgáltatásra jogosult. Másrészt, ha a nyugdíjkorhatár betöltésekor még nem is rendelkezik 20 év szolgálati idővel, már 15 évvel is kaphat résznyugdíjat, illetve a 15 évhez, illetve 20 évhez szükséges időt (maximum 5 évet) a Tbj. 34-35. §-a szerinti megállapodás révén megvásárolhatja.
