; ; ; ;

Az egyéni járulék levonásával kapcsolatos felelősség

2017. október 18. Széles Imre

Az egyéni járulék kiemelt jelentőséggel bír, hiszen ennek alapja határozza meg a biztosított pénzbeli ellátásainak mértékét.

Az egyéni járulék a biztosítottat terheli ugyan, de annak összegét az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 50. § (1) bekezdése alapján foglalkoztató köteles megállapítani, levonni, bevallani és befizetni.  Sőt – teszi hozzá mindehhez ugyanezen szakasz (5) bekezdése – foglalkoztató a biztosítottat terhelő járulékot akkor is köteles bevallani és befizetni, ha annak levonása a tárgyhónapban kifizetett jövedelemből nem lehetséges. Ilyen esetben a megelőlegezett járulékot a foglalkoztató a biztosítottal szemben fennálló követelésként veszi nyilvántartásba.

jarulek_levonas.jpg

Mindebből két dolog is következik:

  • egyrészt az egyéni járulék alapjának helytelen megállapításából következő esetleges szankciók (késedelmi pótlék, bírság) egyértelműen a foglalkoztatót terhelik, ugyanakkor
  • az egyéni járulék levonásával kapcsolatos mulasztások pénzbeli társadalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatos kockázatait a biztosított viseli.

Az esetleges adójogi alól kivételt képez, amikor a mulasztás a biztosított nem valós nyilatkozatának a következménye.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 30. § (1) bekezdés értelmében ugyanis a magánszemély a munkáltatónál, kifizetőnél a kifizetést megelőzően – a jogcímet természetesen megnevezve – nyilatkozhat arról, hogy a kifizetést járulékfizetési kötelezettség nem terheli. E nyilatkozat az adóbevallással egyenértékű. Olyannyira, hogy az Art. 170. § (4) bekezdés hangsúlyozza, hogy amennyiben a munkáltató vagy (kifizető) a magánszemélyt terhelő járulék megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségének az adózó jogszerűtlen nyilatkozata miatt nem vagy nem a törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhiányt, az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot nem a munkáltató (kifizető) terhére állapítja meg.

A nyugdíjjárulék alap maximumának a megszűntével meglehetősen kevés olyan ok maradt, amikor az egyéni járulék vonatkozásában a munkavállaló nyilatkozatot tehet. Az egyik ilyen a sajátjogú nyugdíjas státusz (hiszen ebben az esetben nem terheli pénzbeli egészségbiztosítási járulék és munkaerő-piaci járulék a kifizetést), míg a másik a kereseti korlát miatti nyugdíjfolyósítás szüneteltetése. (Ekkor ugyanis a nyugdíjas biztosítottnak is meg kell fizetnie a 3 százalékos pénzbeli egészségbiztosítási járulékot.) 

Ezekben az esetekben tehát, ha a járulék levonásának elmulasztása nem a foglalkoztató hibájából történt, a szankciókat a munkavállalónak kell viselnie.

Ugyanakkor, ha a foglalkoztató mégis tudomást szerez a járulékfizetési kötelezettség fennállásáról (és persze jogkövető), akkor az Art. 30. § (4) és (5) bekezdésében foglaltak szerint jár el és a hibát nyilvántartásba veszi, önellenőrzéssel az adóhatóság felé rendezi (és megfizeti) illetve a le nem vont járulékot a dolgozótól következő kifizetéskor levonja. A levonás nem haladhatja meg az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal valamint adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15%-át. Ha a különbözet egy összegben nem vonható le, a munkáltató a levonást további hat hónapon át folytathatja.

Amennyiben a járulék-különbözet az előbbiek szerint nem vonható le teljes egészében, vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, a munkáltató a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül a különbözet fennálló összegéről és a magánszemély adóazonosító számáról értesíti a magánszemély állami adó- és vámhatóságát, amely az egyébként rá vonatkozó szabályok szerint intézkedik a hátralék beszedése érdekében.

Erre a „Bejelentés az adó és járulék-különbözet elszámolásáról” elnevezésű AJK nyomtatványon van módja.

Az egyéni járulék elszámolására csak a foglalkoztatón (volt foglalkoztatón) keresztül van lehetőség, tehát a magánszemélynek közvetlenül nincs módja annak bevallására vagy visszaigénylésére.

Ami az ellátásokat illeti: nyugdíj biztosítási szempontból a dolgozó számára „elegendő”, ha a járulék levonását bizonyítani tudja. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 37. § (1) bekezdése szerint ugyanis a biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták.

A jogszabály tehát – az egyéni és társas vállalkozó valamint a mezőgazdasági őstermelő kivételével – nem támasztja a szolgálati idő elismerésének feltételeként a nyugdíjjárulék megfizetését, illetve bevallását. Igaz ez utóbbi hiányában a levonás tényét bizonyítani szükséges.

Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai alapjául viszont csak a bevallott pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapja vehető figyelembe. 

 

 

süti beállítások módosítása