Egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk az egyéni és társas vállalkozók járulékfizetési kötelezettségeivel. Ebben a cikkben egy sajátos kör, a megváltozott munkaképességű egyéni és társas vállalkozók munkajogi és társadalombiztosítási jogállásával foglalkozunk azzal, hogy egyúttal áttekintést adunk általában is megváltozott munkaképességű személyek munkajogi, társadalombiztosítási jogállásáról, juttatásaikról.
A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól, munkajogi helyzetétől elsődlegesen a 2011. évi CXCI. törvény rendelkezései alapján lehet tájékozódni (lásd: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100191.tv, a továbbiakban: Mmtv.)
Munkajogi értelemben megváltozott munkaképességű személy a Munka Törvénykönyve 294.§ (1) bekezdése alapján az, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű, továbbá az, aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt, valamint az, akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt. Munkajogi értelemben megváltozott munkaképességű az a személy is, aki rokkantsági ellátásban részesül.
A Munka Törvénykönyvének a 2017. évi CLIX. törvénnyel megállapított új rendelkezése szerint (Mt. 120.§ a) pont) a megváltozott munkaképességű munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.
A megváltozott munkaképességű munkavállalók nem megfelelő számú foglalkoztatásának a munkáltatók oldaláról járulékterhei lehetnek, amelyekkel a jelen cikkben nem foglalkozunk.
A Mmtv. rendelkezései szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosult az a kérelem benyújtásakor 15. életévét betöltött személy, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű (a továbbiakban: megváltozott munkaképességű személy), és aki keresőtevékenységet nem végez, rendszeres pénzellátásban nem részesül a gyermekgondozási támogatások, ápolási díj, hozzátartozói nyugellátás stb. nem tartozik ide) és
a) a kérelem benyújtását megelőzően megfelelő biztosítási idővel rendelkezik (5 éven belül legalább 1095 napon át, 10 éven belül legalább 2555 napon át vagy 15 éven belül legalább 3650 napon át a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. §-a szerinti biztosított volt;
b) vagy aki 35. életévének betöltése előtt megváltozott munkaképességűvé vált, és 35. életévének betöltését megelőzően megkezdett iskolai tanulmányai alatt vagy e tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá vált, és 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt, vagy
c) vagy aki a korábbi vonatkozó törvényi szabályozás alapján 2011. december 31-én rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rehabilitációs járadékban vagy az egészségkárosodott személyek szociális járadékaiban részesült, vagy az ellátásra jogosultságát megállapították, de annak folyósítása 2011. december 31-én szünetelt.
A társadalombiztosítási ellátások szempontjából meghatározó kizáró ok tehát a keresőtevékenység végzése. Az Mmtv, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) szerinti kereső tevékenységet zárja ki.
Az Mmtv. Flt-re utaló szabálya alapján tehát kereső tevékenység minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár.
Kereső tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt is, aki külön törvény szerint egyéni vállalkozónak minősül, vagy aki gazdasági társaság tevékenységében személyes közreműködés vagy mellékszolgáltatás keretében történő munkavégzés útján vesz részt, illetve aki a társaság vezető tisztségviselője vagy a társasági szerződésben közreműködési/munkavégzési kötelezettsége/joga fel van tüntetve, azzal, hogy ezen személyek tevékenysége azon időszakban minősül keresőtevékenységnek, amelyben a biztosításuk e jogviszonyuk alapján aTbj. szerint fennáll (ide nem értve a biztosítás szünetelésének esetét).
Az olyan munkavégzés, amelyért jogszabály alapján tiszteletdíj jár, akkor minősül kereső tevékenységnek, ha a havi tiszteletdíj mértéke a kötelező legkisebb munkabér 30 százalékát meghaladja.
A mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal folytatott tevékenység akkor minősül kereső tevékenységnek, ha az abból származó bevételt a személyi jövedelemadóról szóló szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni.
A külön törvény alapján végzett közérdekű önkéntes tevékenység nem minősül kereső tevékenységnek.
Nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban álló nevelőszülő e törvény alkalmazása szempontjából nem tekinthető keresőtevékenységet folytató személynek, ha nevelőszülői jogviszonya mellett más keresőtevékenységet nem végez.
A szociális szövetkezet tagja által a szövetkezetben végzett személyes közreműködés akkor minősül keresőtevékenységnek, ha a személyes közreműködés ellenértékeként megszerzett bevétel meghaladja havonta a minimálbér összegét.
Nem kell kereső tevékenységet folytató személynek tekinteni a külön törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő személyt arra az időtartamra, amely alatt az egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti, feltéve, hogy azt a nyilvántartást vezető szerv az egyéni vállalkozók nyilvántartásába - külön törvényben meghatározott módon - bejegyezte.
Az EGT-államokban, illetve a szociális biztonság körében kötött nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozók esetében a jogosult nyilatkozata vagy az ügyben hatáskörrel rendelkező külföldi szerv adatszolgáltatása alapján fennálló keresőtevékenység is keresőtevékenységnek minősül, ami az ellátáshoz való jogosultságot kizárja.
A megváltozott munkaképességű személyek a rehabilitációs hatóság komplex minősítése keretében megállapított rehabilitációs javaslattól függően rehabilitációs ellátásban vagy rokkantsági ellátásban részesülhetnek.
Rehabilitációs ellátásra jogosult: aki a rehabilitációs hatóság komplex minősítése szerint rehabilitálható (rehabilitációval vagy ún. tartós foglalkoztatási rehabilitációval).
A rehabilitáció az Mmtv. értelmében orvosi, szociális, képzési, foglalkoztatási és egyéb tevékenységek komplex rendszere, amelynek célja a megváltozott munkaképességű személy munkaerő-piaci integrációja, megfelelő munkahelyen történő foglalkoztatásra való felkészítése, továbbá a munkaképességének megfelelő munkahelyen történő elhelyezés biztosítása.
A rehabilitációs ellátások: szolgáltatások, illetve pénzbeli ellátás:
A rehabilitációs ellátásban részesülő személy igénybe veheti a rehabilitációs hatóság által nyújtott szolgáltatásokat (pl. álláskeresés, képzés), azonban az ilyen személyek a munkanélküliek ellátási rendszerével analóg szabályozás szerint együttműködésre is kötelesek a hatósággal (megjelenés, értesítés, felajánlott szolgáltatások, álláslehetőségek elfogadása, képzésben részvétel stb.) Az együttműködés, álláselfogadás stb. szabályai azonosak az álláskeresési járadékot igénylőkre irányadó szabályokkal. Így pl. el kell fogadnia az ellátásban részesülőnek a felajánlott állást, ha egészségi állapota szerint a munka elvégzésére alkalmas, a várható kereset a rehabilitációs pénzbeli ellátás összegét, illetőleg - amennyiben annak összege a kötelező legkisebb munkabérnél alacsonyabb - a kötelező legkisebb munkabér összegét eléri, a foglalkoztatása munkaviszonyban történik, a munkahely és a lakóhely közötti naponta - a megváltozott munkaképességű álláskereső által igénybe vehető közlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje a két órát nem haladja meg.
A rehabilitációhoz szükséges időtartamot legfeljebb 36 hónapban lehet meghatározni.
A rehabilitációs ellátásban részesülő személy keresőtevékenység folytatása esetén a keresőtevékenység időtartama alatt bekövetkezett keresőképtelenségére (a továbbiakban: keresőképtelenség) tekintettel - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben (a továbbiakban: Ebtv.) meghatározottak szerint - táppénzre vagy baleseti táppénzre jogosult.
A rehabilitációs pénzbeli ellátás havi összege függ az érintett személy állapotától, továbbá attól, hogy rendelkezik-e havi átlagjövedelemmel, vagy sem.
Az Mmtv. értelmezésében a havi átlagjövedelem: a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem napi átlagának 30-szorosa; ha a jogosult ebben az időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlagának 30-szorosa; ha a jogosult amiatt nem rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel, mert a vizsgált időszakban vagy ennek egy részében táppénzben, baleseti táppénzben részesült, ha az számára kedvezőbb, a táppénzt, baleseti táppénzt megelőző 180 naptári napi jövedelem.
A rehabilitációs pénzbeli ellátás annak a rehabilitációs ellátásban részesülő személynek,
a) akinek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható: a havi átlagjövedelem 35 százaléka, de legalább a kormányrendeletben meghatározott mértékű alapösszeg (a továbbiakban: alapösszeg, amely 2018-ban 98 890,- Ft, és amely összeg a nyugdíjemeléssel megegyező arányban emelkedik) 30 százaléka, és legfeljebb az alapösszeg 40 százaléka,
b) aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel: a havi átlagjövedelem 45 százaléka, de legalább az alapösszeg 40 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 50 százaléka.
Ha a rehabilitációs ellátásban részesülő személy havi átlagjövedelemmel nem rendelkezik, a rehabilitációs pénzbeli ellátás havi összege annak,
a) akinek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, az alapösszeg 30 százaléka,
b) aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, az alapösszeg 40 százaléka.
A rehabilitációs pénzbeli ellátást a nyugdíjemeléssel megegyező arányban kell emelni.[1]
A rokkantsági ellátás
Rokkantsági ellátásra jogosult:
- aki egészségi állapota alapján rehabilitálható lenne, de egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, vagy kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható, illetve egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes) rokkantsági ellátásra jogosult;
- akinek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható vagy aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, és a kérelem benyújtásának, vagy a felülvizsgálat időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg.
A rokkantsági ellátás a jogosultsági feltételek bekövetkezésének napjától, de legkorábban a kérelem benyújtásának napját megelőző hatodik hónap első napjától állapítható meg.
A rokkantsági ellátás összege
a) akiknek nem javasolt a rehabilitációjuk, illetve öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt álló, rehabilitálhatók esetében a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legalább az alapösszeg 30 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 45 százaléka,
b) akiknek nem javasolt a tartós foglalkoztatási rehabilitációja, illetve tartós rehabilitációt igényel a nyugdíjkorhatás előtt öt éven belül: a havi átlagjövedelem 60 százaléka, de legalább az alapösszeg 45 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 150 százaléka,
c) a kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztathatók esetében a havi átlagjövedelem 65 százaléka, de legalább az alapösszeg 50 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 150 százaléka,
d) önellátásra nem képes: a havi átlagjövedelem 70 százaléka, de legalább az alapösszeg 55 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 150 százaléka.
Ha a rokkantsági ellátásban részesülő személy havi átlagjövedelemmel (a rehabilitációs pénzbeli ellátásnál írttal megegyező fogalom-értelmezés szerint) nem rendelkezik,
a rokkantsági ellátás összege
a) akinek nem javasolt a rehabilitációja, illetve a nyugdíjkorhatár előtt öt éven belüli álló, rehabilitálhatók esetében az alapösszeg 30 százaléka,
b) akinek nem javasolt a tartós foglalkoztatási rehabilitációja, illetve tartós rehabilitáció igényel a nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül: az alapösszeg 45 százaléka,
c) a kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztathatók esetében: az alapösszeg 50 százaléka,
d) az önellátásra nem képesek esetében: az alapösszeg 55 százaléka.
A rokkantsági ellátást is a nyugdíjemeléssel megegyező arányban emelni kell.
Kivételes rokkantsági ellátás
Különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén - a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott keretek között - kivételes rokkantsági ellátás állapítható meg annak a megváltozott munkaképességű személynek,
a) akinek a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján az egészségi állapota 50 százalékos vagy kisebb mértékű,
b) akinek a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján a rehabilitációja nem javasolt, vagy rehabilitálható, de a kivételes rokkantsági ellátás iránti kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg,
c) akinek a megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét a szükséges biztosítási idő hiánya miatt elutasító döntés véglegessé vált és e döntésben foglaltak szerint rendelkezik a szükséges biztosítási idő legalább felével,
d) aki keresőtevékenységet nem végez és
e) aki rendszeres pénzellátásban nem részesül.
A kivételes rokkantsági ellátás megállapítása során előnyben kell részesíteni azt a megváltozott munkaképességű személyt, aki az előzőek szerint előírt biztosítási idő legalább 90 százalékával rendelkezik.
A kivételes rokkantsági ellátás összege a rokkantsági ellátás egyes, előzőekben felsorolt kategóriái szerinti összegek 65 százaléka.
A megváltozott munkaképességű személyek társadalombiztosítási jogállása
A Tbj. 16.§ (1) bek. j) pontja alapján aki megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett, és munkaképesség-változásának mértéke az 50 százalékot, illetve egészségkárosodásának mértéke a 40 százalékot eléri, vagy egészségi állapota 50 százalékos vagy ennél kisebb mértékű, és az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával rendelkezik, egészségügyi szolgáltatásra jogosult.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 37. § (1) bekezdése szerint a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve azt a törvény 38. § (2) bekezdésének a)-b) pontjában említett személyek esetében megfizették. Mivel a megváltozott munkaképességű személy a Tbj. értelmében automatikusan biztosítottnak minősül, ezen időszak a nyugdíjjogosultság szempontjából jogszerző időnek számít.
A Tny. 47. § (1) bekezdése szerint, a házastárs halálától legalább egy évig, továbbá az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult, másfél évesnél fiatalabb gyermeket eltartó özvegynek az árva 18 hónapos életkorának betöltéséig járó ideiglenes özvegyi nyugdíj lejárta után özvegyi nyugdíjra az is jogosult, aki házastársa halálakor megváltozott munkaképességűnek minősül.
[1] Részletesen lásd a Mi mennyi 2018? című, 2018. január 12-i cikkünket.
