2015. máj 23.

A munkahelyen alkalmazható elektronikus megfigyelőeszközökről

írta: Dr. Rákosi Ferenc
A munkahelyen alkalmazható elektronikus megfigyelőeszközökről

elektronikus_megfigyelo_eszkozok.jpgÉppen tíz éve jelent meg az akkor még létező adatvédelmi biztos ajánlása a munkahelyeken alkalmazható elektronikus megfigyelőeszközökről. A Nemzeti Adatvédelmi Információszabadság Hatóság (NAIH) jelenleg hatályos ajánlása a munkavállalók kamerás megfigyeléséről 2013 januárjában született.

(Az ajánlások és a tárgyban született hatósági határozatok a www.naih.hu honlapról letölthetők.) Az elektronikus megfigyelőrendszerek alkalmazása közbiztonsági, terrorelhárítási és vagyonvédelmi indokok miatt világszerte terjedőben van. Az adatvédelmi vonatkozások aktualitása indokolja az ajánlások és a hazai hatósági gyakorlat áttekintését.

A munkavállalók elektronikus megfigyelésének elvi alapját az adja, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályban, munkaszerződésben, munkaköri leírásban vagy a munkavégzésre vonatkozó utasításban előírt munkavállalói kötelezettségek teljesítését a munkáltató az Mt. 11. § (1) bekezdés alapján ellenőrizheti. Az ellenőrzés kizárólag a munkaviszonnyal összefüggő magatartásra irányulhat. Az ellenőrzés szükségszerűen együtt jár a munkavállalók személyes adatainak kezelésével, amihez nem szükséges a munkavállalók külön hozzájárulása.
A munkáltatói ellenőrzés akkor tekinthető jogszerűnek, amennyiben az a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges [Mt. 9. § (2) bekezdés]. A munkáltatói ellenőrzés és az annak során alkalmazott eszközök, módszerek nem járhatnak az emberi méltóság megsértésével; illetőleg a munkavállaló magánélete nem ellenőrizhető [Mt. 11. § (1) bekezdés].

A munkavállalót előzetesen tájékoztatni kell az adatkezelés lényeges követelményeiről [Mt.
11. § (2) bekezdés, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. tv.; a továbbiakban: Infotv. 20. § (2) bekezdés].
A munkáltatónak az alkalmazott eszközökkel kapcsolatos részletszabályokat belső szabályzatban kell egyértelműen, érthetően, pontosan, részletesen meghatározni. Ennek kidolgozása során a munkáltatónak különös tekintettel kell lennie az arányosság követelményére valamennyi adatkezelési cél tekintetében. Az Mt. rendelkezései a Hatóság értelmezésében tehát önmagukban nem adnak felhatalmazást az elektronikus megfigyelő rendszerek alkalmazására.
Az Mt. – a korábbi munka törvénykönyvéhez hasonlóan – nem tartalmaz részletes szabályokat az elektronikus megfigyelő rendszer alkalmazásával kapcsolatban. Törvényi szinten a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Szvtv.), a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Szszt.) tartalmaz a kamerás megfigyelésre vonatkozóan alapvető szabályokat és garanciális követelményeket. Amíg a jogalkotó a munkahelyi kamerás megfigyelés szabályait legalább a hivatkozott törvényekben megfelelő részletezettséggel általános jelleggel nem rögzíti, a Hatóság az Szvtv. és az Szszt. garanciális szabályait is figyelembe veszi a munkahelyi kamerás megfigyelések jogszerűségének megítélésekor.
A munkáltatónak kell igazolnia azt, hogy az általa alkalmazott elektronikus megfigyelőrendszer összeegyeztethető az Infotv. 4. § (1)-(2) bekezdésében szereplő célhozkötöttség elvével és megfeleltethető az eltérő munkáltatói és munkavállalói érdekek, a magánélethez és a személyes adatok védelméhez fűződő munkavállalói jogok mérlegelése tesztjének. Ennek megfelelően elektronikus megfigyelőrendszert elsődlegesen az emberi élet, testi épség, személyi szabadság védelme, a veszélyes anyagok őrzése, az üzleti, fizetési, bank- és értékpapírtitok védelme, vagyonvédelem céljából lehet alkalmazni. Így például a kamerás megfigyelés esetkörébe tartozhat a veszélyforrást hordozó létesítmények, munkahelyiségek (nagy teljesítményű gépeket tartalmazó szerelőcsarnokok, egyes gyártási folyamatok). Indokolt esetben, így a munkahelyen tárolt, jelentős értéket képviselőeszközök, nyersanyagok, illetőleg egyéb értéktárgyak védelme céljából, a védelem szempontjából szükséges helyiségek (elsősorban raktárak és az azokhoz vezető folyosók) is megfigyelhetőek). Gyakori eset, hogy a munkáltatók a szabályzatokban a kamerás megfigyelést munkabiztonsági szempontokkal indokolják.
A kamerás megfigyelésnek abszolút korlátját jelenti az emberi méltóság tiszteletben tartása. Ezt a korlátot az Mt. és a sportrendezvények, valamint a közforgalmú közlekedés során alkalmazható megfigyelőrendszerekkel kapcsolatos alkotmánybírósági határozatok kifejezetten tartalmazzák.
Ennek megfelelően nem lehet olyan kamerát elhelyezni, amely kizárólag egy munkavállalót és az általa végzett tevékenységét figyeli meg. A NAIH kifogásolta azt a gyakorlatot is, amikor a munkavállalók teljes munkavégzését minden különösebb indok nélkül teljes időtartamban megfigyelték és rögzítették. Jogellenesnek tekinthető az olyan elektronikus megfigyelőrendszer alkalmazása is, amelynek célja a munkavállalók munkahelyi viselkedésének a befolyásolása. Az elektronikus megfigyelőrendszerek alkalmazhatóságának további alapelve az is, hogy semmiképp sem lehet kamerát elhelyezni olyan helyiségben, amelyben a megfigyelés az emberi méltóságot sértheti, így különösen az öltözőkben, zuhanyzókban, az illemhelyiségekben vagy például orvosi szobában, illetve az ahhoz tartozó váróban, olyan helyiségben sem, amely a munkavállalók munkaközi szünetének eltöltése céljából lett kijelölve. A NAIH gyakorlata a munkahelyi éttermet is ilyen helyiségnek tekinti, de a szakszervezeti iroda kamerás megfigyelése is jogsértőnek bizonyult a NAIH gyakorlatában.
Munkaidőn kívül a munkahely teljes területe megfigyelhető.

A célhozkötöttség elve, illetőleg az érdekmérlegelés tesztje azt a követelményt támasztja a munkáltatóval szemben, hogy ezen követelményeknek az egyes kamerák látószögével kapcsolatban is érvényesülnie kell: a kamera látószöge a megfigyelés céljával összhangban álló területre irányulhat. A munkáltató elektronikus megfigyelő rendszert kizárólag a saját tulajdonban (vagy a használatában) álló épületrészek, helyiségek és területek, illetőleg az ott történt események megfigyelésére alkalmazhat.

Az Mt. 11. § (2) bekezdése és az Infotv. 20. § (2) bekezdése alapján a munkáltatónak előzetesen tájékoztatnia kell a munkavállalót az elektronikus megfigyelőrendszer alkalmazásával együtt járó adatkezelés lényeges körülményeiről.
A munkavállalónak adott írásbeli tájékoztatásnak legalább ki kell terjednie:

- az adatkezelés jogalapjára,
- az egyes kamerák elhelyezésére és a vonatkozásukban fennálló célra, az általuk megfigyelt területre, tárgyra, illetőleg arra, hogy az adott kamerával közvetlen vagy rögzített megfigyelést végez-e a munkáltató,
- az elektronikus megfigyelőrendszert üzemeltető (jogi vagy természetes) személy meghatározására,
- a felvétel tárolásának helyére és időtartamára,
- a felvételek tárolásával kapcsolatos adatbiztonsági intézkedésekre,
- az adatok megismerésére jogosult személyek körére, illetőleg arra, hogy a felvételeket mely személyek, szervek részére, milyen esetben továbbíthatja,
- a felvételek visszanézésére vonatkozó szabályokra, illetőleg arra, hogy a felvételeket
milyen célból használhatja fel a munkáltató,
- arra, hogy a munkavállalókat milyen jogok illetik meg az elektronikus megfigyelőrendszerrel összefüggésben és milyen módon tudják gyakorolni a jogaikat,
- arra, hogy az információs önrendelkezési joguk megsértése esetén milyen jogérvényesítési eszközöket vehetnek igénybe.

A munkáltatónak igazolnia kell, hogy a munkavállalók a munkahelyi kamerázással kapcsolatos tájékoztatást ténylegesen megkapták (például írásbeli ellenjegyzéssel vagy egy kérdőív kitöltésével és aláírásával).

A megfelelő tájékoztatással összefüggésben további követelmény, hogy a munkáltató köteles
figyelemfelhívó jelzést elhelyezni arról a tényről, hogy az adott területen elektronikus megfigyelő rendszert alkalmaznak [Szvtv. 28. § (2) bekezdés c) pontja].

Ha a kamerás megfigyelés olyan területre irányul, ahol munkavállalók és ügyfelek (látogatók)
egyaránt tartózkodhatnak, akkor pedig a munkáltatónak természetesen gondoskodnia kell az
Szvtv. 28. § (2) bekezdés d) pontja szerinti ismertető elhelyezéséről is.

A NAIH általános gyakorlata szerint az elektronikus megfigyelő rendszerrel kapcsolatos adatkezelést be kell jelenteni az adatvédelmi nyilvántartásba. A bejelentés elektronikus úton is megtehető.

Az adatvédelmi előírásoknak meg nem felelő kamerarendszer által szolgáltatott bizonyítékok bizonyító erejét az adatkezelés jogellenessége - a Kúria gyakorlata szerint - nem zárja ki (Mfv.10439/2012/10 határozat).

Ún. rejtett kamerás megfigyelésre a munkáltatók továbbra sem, csupán a titkos adatszerzésre, illetve titkos információgyűjtésre felhatalmazott hatósági szervek jogosultak. A munkavállalók jogellenes kamerás megfigyelése, a személyiségi adataikkal e körben történő visszaélés munkajogi, büntető és polgári jogi szankciókkal járhat. A hazai bírói gyakorlat mindezek ellenére ellentmondásos: egy áruház munkavállalójának személyiségi jogi keresetét a bíróság azzal utasította el, hogy mivel az alkalmazottnak az áruház egészének kamerás megfigyeléséről tudnia kellett, így a szolgálati helyiségben elhelyezett rejtett kamerás megfigyelés lehetőségét a helyiségbe történő belépéssel, „ráutaló magatartás”-sal tudomásul vette (BDT 2011.2550).

 

Szólj hozzá

jo tudni