2015. aug 01.

Az adózás új rendszere Magyarországon I. rész

írta: Király László György
Az adózás új rendszere Magyarországon I. rész

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter már márciusban beszélt róla, június 5-ei rádióinterjújában pedig Orbán Viktor miniszterelnök az elkövetkező fél év szimbolikus kormányzati feladataként jelölte meg az adóeljárás átalakítását.

Július elején megint téma volt az adóhatóság átalakítása. A Figyelőnek adott interjúban Varga Mihály ismét nagy teret szentelt ennek, majd egy nappal később Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter is utalt a várható változásokra.

Birtokomba jutott a változásokat megalapozó, a Nemzetgazdasági Minisztériumban készült koncepció. Ennek alapján az alábbiakban összefoglalom a legfontosabb várható változásokat – egy kicsit részletesebben, mint az idáig a napi sajtóban megjelent.

Első lépcsőben – már 2016-tól – az adóellenőrzések terén várható nagyobb változás. Ennek keretében a jelenlegi gyakorlathoz képest sokkal szigorúbb szabályok kényszerítenék az adóhatóságot az ellenőrzések reális határidőben történő befejezésére. Ráadásul olyan formában történne ez a szabályozás, hogy az adóhatóságnak is legyen kockázata a határidők be nem tartását illetően. Ezzel egyidejűleg viszont további szigorú intézkedéseket terveznek a feketegazdaság ellen.

A határidők szigorításán kívül fontos változásnak ígérkezik az előre meghatározott paraméterek alapján „jó”-nak minősített adózók kedvezményrendszerének bevezetése, és az is, hogy a tervek szerint az adózó maga is kezdeményezhetné, hogy induljon adóellenőrzés nála. Régóta várt fordulatot jelenthet, ha majd adóhatóság bírságolási gyakorlatában jelentős különbséget tesz a szándékos magatartás és a tévedés miatt kialakult adóhiány között. 2017-től tervezik az adóbevallások hatóság általi elkészítésének jelentős kiszélesítését.

Adóellenőrzések
A tanulmány javaslatainak megfogalmazása során abból a helyes megállapításból indul ki, hogy „az adóellenőrzések túl hosszúra nyúlnak, az ügyek lezárása túlzottan sok időt vesz igénybe. Ez részben visszavezethető a feketegazdaság elleni küzdelemre. Az adóhatóság kapacitásait leköti a közteherviselésben nem, vagy nem kellő mértékben résztvevők utáni nyomozás, így gyakran elakadnak a jóhiszemű adóbefizetők utáni vizsgálatok. Kétségtelenül jelentős az igény és a lehetőség e téren a javulásra.”

Ráadásul nem egyszerűen csak arról van szó, hogy a revíziók átlagos hossza számottevően meghaladja a törvényben meghatározott időtartamot (erre több törvényes módot is tud találni az adóhatóság, még csak túlságosan leleményesnek sem kell lennie), hanem arról is, hogy a vizsgálatokra fordított idő jelentősen megnövekedett az előző években. A bevallások utólagos vizsgálatára fordítható idő az adózás rendjéről szóló törvény értelmében 90 nap (kiemelt adózók esetében 120 nap). Ezzel szemben 2012-ben átlagosan 105, míg 2014-ben már 156 napig tartott átlagosan egy ilyen vizsgálat. Hasonló tendencia figyelhető meg az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló vizsgálat esetében, ahol a törvényben meghatározott maximum 30 nappal szemben 2012-ben még csak 25 nap volt az átlagos időtartam a kezdettől a lezárásig, 2014-ben már 36 nap.

A tanulmány szerint vannak ugyan figyelemreméltó kezdeményezések az adóhatóság különböző szervezeti egységeiben, ezek azonban nem általánosak. Ezért javaslatot tesznek egy objektív, átléphetetlen, végső határidő bevezetésére, amelynek elérése esetén az adóhatóságnak minden körülmények között le kellene zárnia a vizsgálatot, és a rendelkezésre álló információk alapján eldöntenie, tud-e megalapozott módon megállapítást tenni. Ezt a határidőt a „jó” adófizetők esetében (róluk később majd részletesebben is szólok) 6 hónapban javasolja megállapítani a tanulmány, úgy hogy nem adna lehetőséget ennek átlépésére. A „jó”-k közé bekerülni nem tudó adózók esetében is kemény, csak kivételesen átléphető korlátként jelenne meg ez a határidő, melynek meghaladását engedélyhez és indokláshoz kötné a javaslat.

Jelenleg, ha egy kiutalást megelőző adóvizsgálat elhúzódik, de az az eredménye, hogy az adózó igénylésének legalább 70 %-a jogos, az adóhatóság az alapkamat mértékének kétszeresét kitevő késedelmi kamatot köteles fizetni. A javaslat szerint ez ma már, az alapkamat alacsony szintje miatt nem visszatartó erő, ezért négyszeres szorzó bevezetését kezdeményezik. Még ennél is izgalmasabb az a javaslat, hogy amennyiben az adóhatósági határozat jogszabálysértőnek bizonyul, úgy az első fokú határozat ellen benyújtott fellebbezésnél a fellebbezési illeték ötszörösét, de legalább 250 ezer forintot kellene az adózó részére kifizetni (kivéve, ha az elsőfokú adóhatóság saját hatáskörben eljárva szünteti meg a jogszabálysértést).

Az adóhatósággal szembeni szigorítások mellett a tanulmány javaslatot tesz a feketegazdaság elleni fellépés fokozására is, ez azonban kimerül abban, hogy az online pénztárgépek használatának kiterjesztését javasolják a jelenleginél szélesebb körben – elsősorban a személyi szolgáltatásoknál (pl. szépségápolás, magánorvosi ellátás, gépjármű-javítás, fényképészet stb.)

Szólj hozzá

fontos es aktualis