2015. nov 07.

A vagyonosodási vizsgálatok bírósági jogalkalmazási kérdései I.

írta: Dr. Rákosi Ferenc
A vagyonosodási vizsgálatok bírósági jogalkalmazási kérdései I.

Igazoltan szerencsejátékon szerzett nyeremény sem mindig fogadható el bevételi forrásként.

Egy tavaly közzétett kúriai döntés szerint a szerencsejátékon szerzett nyereményről szóló, a játékszervező által kiállított igazolás sem fogadható el minden esetben a bevétel igazolásaként. A konkrét esetben az akkor működött APEH Szerencsejáték Felügyeleti Főosztály szakmai tájékoztatása szerint ugyanis a kérdéses időszakban a szerencsejáték szervezője egy olyan pénznyerő automatával rendelkezett, melynek havi forgalma fedezetet biztosított volna a nyereményigazoláson feltüntetett összegre, azonban ez nem volt bekötve a jackpot rendszerbe, holott az összeget az adózó állítólag jackpoton érte el. A vagyonosodási vizsgálat alatt álló felperesnek az igazolás megőrzésén túl nem volt egyéb kötelezettsége, azonban az igazolásban foglaltak hitelessége az eljárás során megdőlt, a kérdéses összeget bevételi forrásként nem lehetett elfogadni.

A Kúria elfogadta az alperes adóhatóság felülvizsgálati kérelmében foglalt érveket, hogy a vagyonosodási becslési eljárásban a bizonyítási teher már a közigazgatási eljárásban megfordul. Az Art. 108. § (2) bekezdés értelmében ugyanis az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik, ugyanakkor a 109. (3) bekezdés szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést már az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia.

Amennyiben tehát az adóhatóság az adózó személyi jövedelemadó ellenőrzése keretében a rendelkezésre álló adatok alapján és a rendszeresen alkalmazott szakmailag korrekt vizsgálati módszerrel (készpénzes szemléletű kronologikus vagyonmérleg) arra a megállapításra jut, hogy a vizsgált időszakban az adózó bevételei és kiadásai nem voltak arányban, azaz fedezethiány mutatkozik, akkor jogosult ún. becslési eljárás keretében valószínűsíteni az adó alapját. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést - annak nem reális összegét - ugyanakkor az adózó hitelt érdemlő bizonyítékokkal vitathatja. Nem annak van tehát ügydöntő jelentősége, hogy az ügyfél az eljárás melyik szakaszában, mozzanatában, illetve időben mikor nyújtja be igazolásait, bizonyítékait, hanem, hogy az hitelt érdemlő-e. A bizonyítékokat a hatóság valóban köteles megvizsgálni, az elfogadhatóság kérdésében indokolással ellátott magyarázatot adni, de ez nem azonos az ellenbizonyítással, mint ahogy a Kúria e körülményre már számos ítéletében rámutatott.

A konkrét ügyben a szerencsejáték nyereménnyel kapcsolatban ez azt jelentette, hogy a felperes adózó az elsőfokú eljárásban valóban igazolást csatolt a nyeremény kifizetéséről, amely dokumentum valóságtartalmát a hatóság a rendelkezésre álló módon ellenőrizte. A szakmailag illetékes hatóság úgy nyilatkozott, hogy nem lehetett jackpot nyeremény a jackpot rendszerbe be nem kötött gépen, amely ezáltal az igen jelentős összegű pénz tényleges kifizetését, és ezzel a bizonyíték hitelt érdemlő voltát alappal kérdőjelezte meg. Az adóhatóságnak nem volt feladata annak bizonyítása, hogy a felperes nem nyert szerencsejátékon pénzt, csak annak megindokolása, hogy a felperesi bizonyíték miért nem elégíti ki a hitelt érdemlőség kritériumát. A bizonyítási teher tehát nem fordult át /vagy vissza/ az adóhatóságra, a felperes által benyújtott igazolás sem a becslés jogalapjának megdöntésére, sem a becsléssel megállapított adóalap összegszerűsége megváltoztatására nem volt alkalmas, mivel a pénz adott időpontban való tényleges átvételét igazolni nem tudta.

Szólj hozzá

fontos es aktualis