2017. máj 27.

Munkaügyi fogalomtár 7.

írta: Dr. Rákosi Ferenc
Munkaügyi fogalomtár 7.

A munkaidő beosztása, munkaidőkeret
 fogalomtar.jpg

A cikk aktualitását kivételesen nem egy frissen benyújtott, hanem egy frissen visszavont törvényjavaslat adja. Rövid sajtóközlemény tudatta ugyanis, hogy az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága április 25-én visszavonta a T/15035 számon benyújtott, nagy vitát kiváltó, a munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslatát.

A szakmai egyeztetés nélkül benyújtott, két hét után visszavont bizottsági javaslat központi eleme az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti munkarendben dolgozók esetében lehetővé tette volna, hogy a munkaidőkeret általánosnak tekinthető 12 havi maximumát 3 évre növeljék (azzal a korlátozással, hogy 12 hónap átlagában a heti munkaidő, a túlmunkával együtt sem haladhatná meg a 48 órát). A javaslat kifejezetten utalt a hosszú, 6-7 éves termékciklusokkal működő ágazatok, hullámzó munkaidő-intenzitást igénylő gazdasági érdekeire (nyilvánvalóan ezen belül az autóiparra és a beszállítói háttérre). A jelenlegi Mt. is lehetővé teszi kollektív szerződés esetén a 12 hónapot meghaladó munkaidőkeret szerinti munkaidő-beosztást, azonban a törvényjavaslat benyújtói szerint a 12 hónap 3 évre emelésével „ösztönözni szükséges” az ilyen megállapodások megkötését.

Bár az érdekképviseletek célkeresztjébe került javaslat ellenzőinek egyes állításai megkérdőjelezhetők (pl. az, hogy a javaslat elfogadása esetén a túlmunka ellenértékének kifizetése akár hét évre is elhúzódhat), a munkaidő beosztására vonatkozó korlátok betartása a hatályos munkajogi szabályozás szerint sem könnyű.

A munkaidő (a munkavégzés kezdetétől a befejezésig tartó időtartam, az előkészítő és a befejező munkálatokkal együtt) általános esetben naponta egyenletesen oszlik meg, a munkarend meghatározásánál figyelembe kell venni a munkaszüneti napokat. A munkaidő beosztását (a munkarendet) a munkáltató határozza meg az egészséges, biztonságos munkavégzés szempontjaira és a munka jellegére figyelemmel. A munkaidőre vonatkozó szabályok betartásának ellenőrizhetőségéről, dokumentálásáról a munkáltató köteles gondoskodni (a papíron, elektronikusa, beléptető-rendszerek útján vezetett munkaidő-nyilvántartás tehát nem feleslegesnek tűnő munkáltatói hóbort, hanem jogszabályi kötelezettség…).munkaodokeret.png

A munkaidő beosztása (azaz a munkarend) a munkahelyen lehet: kötetlen, egyenletes vagy egyenlőtlen.

Kötetlen munkaidőbeosztás esetén a munkaidő beosztásának jogát a munkáltató – a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel – írásban átengedi a munkavállalónak. A munkaidő beosztására, a túlmunkára vonatkozó szabályokat és korlátokat ezekben az esetekben nem kell alkalmazni. Jellemző az ilyen munkavégzés pl. a felsővezetők, kereskedelmi ügynökök, vagy távmunka esetén.

Egyenletes munkaidő-beosztás esetén az általános teljes napi munkaidő egyenletesen napi nyolc óra, amely kivételesen (pl. az ún. készenléti munkakör esetén, amikor hosszabb távon, munkaideje legalább egyharmadában munkavégzés nélkül csupán rendelkezésre áll) a felek megállapodásával napi 12 órára emelhető. Lehetséges megállapodni rövidebb teljes napi munkaidőről is, ennek egyik esete az ún. részmunka. (Napi négy óránál rövidebb munkaidő általában azonban nem állapítható meg.) Az Mt. szerinti általános munkarend esetén a munkaidőt hétfőtől péntekig kell beosztani.

Egyenlőtlen munkaidő-beosztás az egyes ágazatok hullámzó munkaidőszükségletéhez igazodóan alakult ki, fő esete az ún. munkaidőkeret alkalmazása. Ebben az esetben nem napi vagy heti időszakra vonatkozóan állapítják meg a munkaidőt, hanem ennél hosszabb időtartamra (pl. négy hónapra, tíz hétre stb.). Munkaidőkeret esetén az általános teljes napi munkaidő az egyes munkanapokon értelemszerűen egyenlőtlenül is beosztható, az általános munkarend említett szabályai a munkaidőkeret időtartamán belül, egy napnál vagy egy hétnél hosszabb időszak átlagában érvényesülnek. A munkaidőkeret szerinti foglalkoztatás szerinti munkaidő-beosztás esetén nem kell figyelembe venni az általános munkarend szerinti munkaszüneti napokat sem, azokra is elrendelhető – túlmunkának nem minősülő – foglalkoztatás.

A munkaidőkeret időtartamának felső határát a munkavállalók túlfoglalkoztatásának korlátozása érdekében az Mt. szigorúan rögzíti, az általános esetben nem haladhatja meg a négy hónapot. A megszakítás nélküli, több műszakos, idényjellegű, készenléti, továbbá egyes speciális fuvarozási munkavégzés esetén legfeljebb 6 havi munkaidőkeret állapítható meg. Kollektív szerződés esetén, a korábban említettek szerint, munkaszervezési indokok alapján legfeljebb 12 havi munkaidőkeret állapítható meg.

A munkaidő beosztásáról – egyenlő vagy egyenlőtlen beosztás esetén legalább egy héttel korábban, legalább egy hétre írásban közölni kell. Egy adott napra vonatkozóan a munkáltató előre nem látható körülmény esetén négy nappal korábban módosíthatja. E rendelkezésnek különösen a munkavállaló életének tervezhetősége, a túlmunka elrendelhetősége szempontjából van különös jelentősége.

Az előzetesen közölt munkaidő-beosztástól eltérően elrendelt, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt munkavégzés túlmunkának minősül, amelyért többletdíjazás jár, illetve amelynek általános mértéke nem haladhatja meg az évi 250 órát.

Szólj hozzá

jo tudni