2017. nov 17.

NAV-határozat - átvegyük, ne vegyük át…, avagy egy kúriai döntés tanulságai

írta: Dr. Rákosi Ferenc
NAV-határozat - átvegyük, ne vegyük át…, avagy egy kúriai döntés tanulságai

A Kúria honlapján 2017 októberében érdekes tájékoztató jelent meg
a Kfv. I.35.008/2017. számú ügyben hozott döntésről.

A másodfokú adóhatóság (alperes) határozatának kézbesítése nem postai úton történt. Az adóhatóság a felperes (adózó) székhelyén megkísérelte a kézbesítést, azonban az alkalmazottaktól kapott tájékoztatás szerint annak jogszerű átvételére jogosult személy a székhelyen nem tartózkodott, jóllehet a cégvezető gépjárművei a parkolóban álltak, illetve egy alkalmazott tájékoztatása szerint a cégvezetők a székhelyen tartózkodtak.

kuriai_dontes.jpg

Az adóhatóság a későbbiek során azt is kiderítette, hogy ebben az időszakban a felperesi cégvezetők más beszállítóval tárgyalásokat folytatott a székhelyen, így álláspontja az volt, hogy a helyszínen megjelent revizoroktól a határozat átvételét a felperes megtagadta, ezért a sikertelen kézbesítés napjaként az eredménytelen átadás időpontját jelölte meg. A felperes ezt követően arról tájékoztatta a Postát, hogy a közelgő karácsonyi-újévi időszakban nem veszik át küldeményeiket, mely körülményről partnereiket is értesítették. A postán feladott másodfokú határozat átvételére ekként hetekkel később került sor.
A felperes keresetében többek között azt is vitatta, hogy a kézbesítési vélelem az adóhatóság általi személyes kézbesítés eredménytelen megkísérlésének napján beállt. A kérdésnek az elévülés szempontjából is jelentősége volt. A felperes keresetét az ügyben eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság az elévülés tekintetében is alaposnak találta. Nem vitatta, hogy az adóhatóságot az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 124. §-a alapján megilleti az adóhatósági alkalmazottak útján történő kézbesítési lehetőség, azonban nem osztotta azt az álláspontot, hogy a felperes a kézbesítés megkísérlésekor annak átvételét megtagadta volna. Hangsúlyozta, hogy a székhely a hatályos jogszabályok értelmében az a hely, ahol a cégnek küldött hivatalos, illetve üzleti iratok átvételét biztosítania kell.
A cégnyilvánosságról, bírósági cégeljárásról és végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (továbbiakban Ctv.) 7. § (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezettől elvárható, hogy székhelyén mindig legyen olyan személy, aki a gazdálkodó szervezetet képviseli, a neki átadandó küldemények átvételére jogosult. De azt rögzítette, hogy a felperes esetében ennek elmaradása nem alapozta meg a határozat kézbesítésének megállapítását, illetve azok az alperesi bizonyítékok, amellyel a székhelyen lévő cégvezetők tartózkodását kívánta megalapozni, nem elegendők annak megállapítására, hogy a felperes a küldemény átvételét kifejezetten megtagadta volna. Nézete szerint ráutaló magatartással, a helyszínen való tartózkodással, kifejezett akaratnyilvánítás vagy kifejezett megtagadó magatartás hiányában az nem valósult meg. Az alperes adóhatóság által előterjesztett felülvizsgálati kérelemben a kézbesítéssel összefüggésben az elévülés bekövetkezését megállapító ítélet megállapításait is támadta.

A Kúria álláspontja a következő volt:

Az Art. 124. § (2) bekezdése feljogosítja az adóhatóságot a személyes kézbesítésre és kézbesítettnek kell tekinteni az iratot, ha annak átvételét megtagadja az adózó, vagy annak átvételére feljogosított személy. E szabályból fakadóan jogszerűen kísérelte meg az adóhatóság az alperesi határozat kézbesítését a felperesi székhelyen. Helyesen hivatkozott az alperes a kézbesítés során tanúsított magatartás kapcsán az Art. 1. § (5) bekezdésében az adózót terhelő általános együttműködési kötelezettségre is, mely az adóhatósági kézbesítés kapcsán is alkalmazandó elv. A feltárt körülmények alapján - abból, hogy az adóhatóság képviselői megjelenésekor először az ott lévő alkalmazott elismerte az átvételre jogosult cégvezetők jelenlétét a székhelyen, majd a biztonsági vezető tagadta jelenlétüket, illetve másnap postai kézbesítést „megakadályozó” bejelentést tettek a Postánál, továbbá a cég részére feltartott parkolóhelyen az adóhatóság által a rendszám alapján beazonosított, egyes cégvezetőkhöz tartozó gépjárművek parkoltak, valamint a felperes egy beszállítója által adott nyilatkozat a székhelyen tárgyalásokat folytattak a kérdéses időben  – mind azt támasztják alá, hogy a felperes tudatosan nem kívánta átvenni a személyesen kézbesített adóhatósági iratot, annak átvételét késleltetni akarta.

Hangsúlyozza a Kúria, hogy a Ctv. 7. § (1) bekezdésből következően a jogi személyektől és jogi személyiség nélküli szervezetektől elvárható a hivatalos küldemények átvételére jogosult személyek kijelölése a szervezet minimális működési feltételeinek folyamatos biztosítása érdekében. Így nem lehet kitérni a hatósági kézbesítés elől arra hivatkozással, hogy az átvételre jogosult cégvezető nem tartózkodik a székhelyen és nem alkalmas az átvétel megtagadásának kimentésére az a felperesi érvelés sem, hogy az alkalmazottak nem értesítették a cégvezetőket az adóhatósági kézbesítésről, mert ez cég belső szervezési problémája, ami nem szolgálhat mentesítésül. Így a Kúria álláspontja az, hogy a felperes magatartása az átvétel megtagadásának minősült.

A Kúria döntése ismételten rávilágít arra, hogy a céghez érkező hatósági küldemények, határozatok átvételének elmulasztása, az átvétel kifejezett vagy ráutaló történő magatartással bekövetkező megtagadása a cégek esetében törvényességi felügyeleti eljárásokhoz, végső esetben a cég törléséhez vezethet. Az ilyen magatartás – az át nem vett küldemények kézbesítésére vonatkozó vélelem beállása folytán – eljárásjogi szempontból sem alkalmas a céget érintő adózási, más közigazgatási vagy polgári jogi jogkövetkezmények elkerülésére.

Szólj hozzá

szosszenet jo tudni olvasoi kerdes