2019. aug 28.

A barlangrajzoktól a számítógépekig III.

írta: Dr. Sztanó Imre
A barlangrajzoktól a számítógépekig III.

„Luca Paciolo, a számvitel atyja”

books-1283923_1280.jpgAz első nyomtatásban megjelent könyvviteli munkának Fra Luca Paciolo dal Borgo San Sepolcro: „Summa de Arithmetica Geometria Propartioni e Proportionalita” (Az aritmetica, a geometria, az arányok és arányosságok összefoglaló tárgyalása) című, 1494-ben Velencében megjelent könyve tekinthető. E könyv utolsó, „Kettős könyvelés és az írásos dokumentumok” címet viselő fejezete foglalkozik a könyvvitellel. Paciolo – ferences rendi szerzetes, matematika professzor – könyvében leírja a kettős könyvelés szabályait, a mérleg összeállítását.

Robert Emmett Taylor szerint: „Paciolot néha a könyvelés vagy a kettős könyvelés atyjának is hívják. Ha az » atya « kifejezést abban az értelemben használják, hogy ő a felfedezője, akkor ez az elnevezés téves. Mégis, minden tiszteletünk Pacioloé, mert ő volt az első, aki leírta és kiadta a kettős könyvviteli rendszert. Ebben az értelemben joggal hívhatjuk őt a kettős könyvelés atyjának. Ez akkor is igaz, ha a feltételezés szerint a kettős könyvelést az araboktól vették át.” A történészek szerint Leonardo da Pisa (Fibronacci) hozta be a XIII. században az araboktól Európába a könyvvitel tudományát.

Szükséges megemlíteni azt is, hogy a könyvvitelről elsőként Benedetto Cotrugli írt 1458-ban, de könyve csak 1573-ban jelent meg nyomtatásban. Az biztos, hogy nem Paciolo „találta fel” a kettős könyvvitelt, de mégis a legnagyobb érdeme, hogy könyvében részletesen leírta a kettős könyvelés módszertanát.

A XV-XVI. századokban a kereskedelem gyors fejlődése következtében az egész világon elterjed a kettős könyvvitel itáliai módszere. A következő évszázadokban új igények jelentkeztek a könyvvitellel szemben, előtérbe került az üzemgazdasági szemlélet, ezen belül a költség és önköltség megfigyelésének igénye, melyet elsősorban statisztikai módszerekkel vizsgáltak. A fejlődés hatására különböző számlaelméletek kerültek kidolgozásra, melyekből kiemelendő Schmalenbach négy-számlasoros elmélete.  Schmalenbach dinamikus mérlegelmélete az eredmény pontos megállapítását tartotta elsődlegenek. Nicklish statikus mérlegelmélete a vagyon megállapítására helyezte a hangsúlyt.

Térjünk vissza a számvitel „atyához! Fra Luca Bartolomeo de Pacioli (névváltozat Paciolo) (14451517) szülőhelye (Borgo San Sepolcro, Toszkána) után nevezték Luca di Borgo-nak is.Velencében és Rómában tanult, az 1470-es években lépett be a ferences rendbe, 1497-ig utazó matematikatanár volt, majd elfogadta Ludovico Sforza meghívását, hogy Milánóban dolgozzon. Itt együttműködött Leonardo da Vincivel. Paciolinak több matematikai műve jelent meg. 1509-ben jelent meg a Divina proportione (Geometriai betűtervek) című kötete, melyet azért említek meg, mert ehhez Leonardo da Vinci készítette az ábrákat ugyanis ebben az időben Leonardo matematika leckéket vett Paciolitól. A könyv 1994. évben magyarul is megjelent az eredeti kiadás másolataként fakszimile kiadásban. A mű a számvitel alapművének tekinthető.

A számvitel tehát több száz éves múltra tekint vissza. A könyvvezetés lényegében egyidősnek tekinthető az állam kialakulásával. A könyvvezetés az évszázadok során különböző igényeket szolgált. A szakirodalom szerint a különböző eljárásokat, alkalmazott alapelveket tekintve három elméletet különbözethetünk meg.

  • A perszonális (más néven formalisztikus) elmélet – kidolgozója Ludovico Flori jezsuita szerzetes – abból indult ki, hogy minden számla mögött egy-egy személy van. Így például a vevő tartozik a szállítónak, a szállító pedig követel a vevőtől. Cerboni Giuseppe a rendszert továbbfejlesztette, kidolgozta a kétszámlasoros elméletet. Ez esetben már csak a vagyonrészek számlái mögé képzeltek el személyeket, külön táblázatban mutatták ki a tulajdonos számláján a tiszta vagyon változását.
  • Az egyszeres (egyszerű) könyvvitel, mint a materiális elmélet egyik formája csak egyes vagyonrészekben bekövetkezett változásokra irányította a figyelmet és azokat rögzítette a könyvekben. Az egyszeres könyvvitel a pénzmozgásokra fókuszál, a pénzeszközökben bekövetkezett gazdasági események hatását rögzítik. Természetesen a pénzeszközökön kívüli vagyonelemek változásai is – mennyiségben és/vagy értékben - feljegyzésre kerültek, de ezek a nyilvántartások függetlenek a pénzeszközök elszámolásaitól. Ebben a rendszerben az eredmény vagyonleltár alapján határozható meg, az üzleti év eredménye a záró és nyitó vagyonleltárak különbözeteként.

Gatta 1774. évben írta le az egyszeres könyvvitel lényegét. A mai gyakorlatban is alapvetően az akkor leírt eljárást alkalmazzuk.

  • A kettős könyvvitel (mely a materiális elmélet másik formája) a teljes vagyon megfigyelésére irányítja a figyelmet és zárt rendszerben kerül minden gazdasági esemény rögzítésre. A rögzítés során figyelték a vagyon megjelenését és eredetét is. A kettős könyvvitel alapjai a XIV. századig visszavezethető, bár egyes források szerint már sokkal korábban is alkalmazták azt. Egyes szerzők szerint az ismert rendszert a családi vállalkozásoknál alkalmazták, de a módszert titokban tartották, mint valamiféle titkos receptet, mely apáról fiúra szállt.

 

Sorozatunk korábbi részei:

https://perfekt.blog.hu/2019/08/14/a_barlangrajzoktol_a_szamitogepekig_i

https://perfekt.blog.hu/2019/08/21/a_barlangrajzoktol_a_szamitogepekig_ii

 

 Amennyiben Ön is szívesen lenne hozzáértő a témában,
jelentkezzen 
OKJ képzésünkre.

 

dontson-idoben---ujsagos-2019-_-homokora-beszarato-banner_900x119_2019-08-06.jpg

Szólj hozzá