2021. már 16.

Az újabb boltzár munkaügyi szempontból

írta: Dr. Rákosi Ferenc
Az újabb boltzár munkaügyi szempontból

Állásidő

Az új veszélyhelyzeti jogszabály (a Kormány 104/2021. (III. 5.) Korm. rendelete a védelmi intézkedések ideiglenes szigorításáról[1]) fenntartja azt a szabályozási módot, hogy a kivételezett körbe nem tartozó üzletekben az ott dolgozókon kívül mások nem tartózkodhatnak, továbbá, hogy ezeket az üzleteket be kell zárni.
pexels-photo-1171386.jpeg

A kényszerű boltzár munkáltatói oldalról felveti annak lehetőségét, hogy a munkáltató nem tud eleget tenni a munkaviszonnyal kapcsolatos egyik legfontosabb kötelezettségének: a foglalkoztatási, munkával ellátási kötelezettségének. Az üzletek zárva tartása nem jelenti automatikusan azt, hogy a bezárt üzletek munkavállalóinak foglalkoztatása eleve lehetetlen. Konkrétan meg kell vizsgálni, hogy az adott munkáltatónál a munkáltató által kétségtelenül befolyásolhatatlan és működési körén kívülinek tekinthető járványhelyzet ellenére van-e lehetőség a bolti munkavállalók foglalkoztatására. Lehetséges adott esetben pl. leltároztatni, takarítani stb. Nyilván egy ilyen valós vagy kényszerű kiegészítő vagy háttértevékenység sem tartható fenn korlátlan ideig, így ismételten felmerül az állásidőre járó alapbér fizetése mint kötelezettség, illetve a munkaviszony átalakítása vagy megszüntetése.  

Mivel továbbra sem születtek még a munkaügyi perek körében a veszélyhelyzeti időszakra vonatkozó felsőbírósági (kúriai, ítélőtáblai) döntések, ma még biztosan vagy nagy valószínűséggel nem határozható meg, hogy a munkaügyi bíróságok a boltzár elrendelését önmagában tekintik-e olyan indoknak, amelyre hivatkozva az állásidőre járó alapbér kifizetése megtagadható.

A vis maior események körét sem az Mt. sem a Ptk. nem definiálja. A nemzetközi kereskedelmi jogban, a hazai polgári jogban, elsősorban szintén a nemzetközi kereskedelmi szabályozással való összhang érdekében a bírói gyakorlat a vis maiornak olyan értelmezését alakította ki, amelybe a karantén, hatósági intézkedés (boltzár), sőt a rendkívüli gazdasági válság is a természeti katasztrófákkal, háborúkkal azonos elbírálás alá eshet. A bírói döntések azonban közel sem egységesek, előfordul, hogy egy hazai bíróság a nemzetközi kereskedelmi jogban elfogadottnál lényegesen szűkebb körben tartja elfogadhatónak a vis maior-ra történő hivatkozást.

A magyar munkajogban a vis maior esetekre, különösen a jelenlegi járványhelyzetre vonatkozóan még nem alakult ki alapul vehető, egységesnek tekinthető gyakorlat, így a magasabb bírói fórumok, illetve esetleg az AB elé kerülő ügyek alapján lehet majd utólag (esetleg évek múltán) megállapítani, hogy mely esetekben nem kell alapbért fizetni az állásidőre a munkavállalónak.

A teljes boltzár időszakában – értékelésem szerint – a munkáltató működési körén kívül eső elháríthatatlan okra jó eséllyel (de nem teljes biztonsággal) lehet hivatkozni. A korábbi veszélyhelyzet egyik szakaszában elrendelt részleges (csökkentett nyitva tartási időt előíró) boltzár előírására már kevésbé lehet hivatkozni, ugyanis a munkáltatónak lehetősége van a működési körén belül, a munkaviszony megszüntetésével, részmunkaidős foglalkoztatással, más munkáltatóhoz való kirendeléssel stb. teljesíteni a megmaradók foglalkoztatását, tehát a foglalkoztatási kötelezettség akadályai munkáltatói eszközökkel elháríthatók.

Ha a munkáltató a biztonságosabb, támadhatatlan megoldást kíván választani, akkor a várhatóan rövidebb idejű boltzár esetén a fizetett szabadság kiadását, a részmunkaidős foglalkoztatásra történő áttérést választhatja, ezek hiányában az állásidőre járó alapbért célszerű fizetni. Hosszabb időre, esetleg hónapokra elhúzódó boltzár esetén munkajogi szempontból a nem foglalkoztatható munkavállalók munkaviszonyának megszüntetése a legcélszerűbb, egyben a nem próbaidősök esetében a legköltségesebb, és a munkavállalók számára is súlyos következményekkel járó megoldás.  

Jogos munkavállalói igény, hogy a boltzár miatti munkajogi helyzetről a munkavállalók kapjanak egyértelmű tájékoztatást. Ennek elmaradása szintén megalapozhat munkavállalói azonnali hatályú felmondásokat.

A munkabérek kifizetését (a munkáltató által meghatározott összegben) a veszélyhelyzetre hivatkozva nem lehet visszatartani, azzal nem lehet rendszeresen, a likviditási problémákra hivatkozva késedelembe esni.

 

A munkaidőkeret szabályai a veszélyhelyzet idején

2020. július 2-ától megszűnt annak a lehetősége, hogy a munkáltató és a munkavállaló a megállapodásában az Mt. szabályaitól korlátlanul eltérjen. A veszélyhelyzet tartama alatt a munkáltató egyoldalúan, vagy a felek megállapodása alapján elrendelt munkaidőkeretben történő foglalkoztatást a munkaidőkeret végéig a jogirodalmi, szakmai álláspont szerint a veszélyhelyzet megszűnése nem érinti.

Jelenleg tehát az általánosan érvényesülő 4 havi munkaidőkeretben (kivételesen, pl. kollektív szerződés esetén ennél hosszabb időtartamban) lehet foglalkoztatni azokat, akikre vonatkozóan korábban nem rendelt el a munkáltató ennél hosszabb munkaidőkeretet. A korábban szabályosan elrendelt, esetleg a munkavállaló és a munkáltató közötti erre vonatkozó kifejezett megállapodás szerinti munkaidőkeret azonban a lejáratáig, akár évekig akkor is érvényesülhet, ha jelenleg már nem lehetne ilyen megállapodást kötni.

A következőkben ismertetett, Mt. 95.§-ában szabályozottak szerint szabályok a munkaviszony-megszüntetés esetén a munkaidőkeretre tekintettel a megszűnés módjától, okától függően eltérő szabályok érvényesülnek.

Ha pl. „boltmegszűnés” miatt a munkáltató felmondással megszünteti a munkavállaló munkaviszonyát a munkaidőkeret alatt, akkor a munkavállalónak alapbér jár arra az időszakra is, amikorra a munkáltató nem tudta beosztani. Ha esetleg többet dolgozott volna a munkaidőkeretre tekintettel mint az általános munkarend (napi 8 óra stb.) szerint dolgozott volna, akkor részére túlmunkaként kell elszámolni a többletet (pótlékolni kell).

A próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás esetén (munkavállalói vagy munkáltatói oldalról gyakorolt azonnali hatályú felmondás esetén), ha a munkaidőkeretre tekintettel a munkavállaló az általános munkarendnél kevesebb dolgozó munkavállalóval az előlegelszámolás szabályai szerint kell elszámolni, tehát a munka nélkül kifizetett többlet visszakövetelhető.

Mindebből következően minden munkavállaló esetében a munkaszerződésből, a vele esetleg kötött, az Mt. szabályaitól eltérő különmegállapodásból és a munkaviszony megszűnésének módjából kiindulva, egyenként kell megállapítani a munkaidőkeret elszámolásának konkrét szabályát a munkaviszony megszűnése esetén.

Egészséges és biztonságos munkafeltételek biztosítása

A foglalkoztatási (munkával ellátási) és munkabérfizetési kötelezettség mellett ez a harmadik legfontosabb munkáltatói kötelezettség.

A veszélyhelyzet korábbi szakaszában ebben a tárgyban közzétett iránymutatások, segédletek [2]továbbra is irányadónak tekinthetők. A szükséges intézkedések megtételét, betartásuk ellenőrzését a munkaügyi ellenőrzés keretében hatósági úton is vizsgálni lehet, de munkaügyi perben is felmerülhet.

Mindezek alapján amennyiben a munkáltató a korábbi boltzár idején bevezetett intézkedéseket, ha azok esetleg időközben hatályukat vesztették, érdemes ismételten bevezetni.

Nyitás után fokozott figyelmet kell fordítani a munkahely megfelelő higiénés viszonyainak biztosítására.

 

[1] https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A2100104.KOR&dbnum=1

[2] file:///C:/Users/Toshiba/AppData/Local/Temp/200706-ITM.MV.covid19.munkaltatoi.kerdeslista.pdf

- file:///C:/Users/Toshiba/AppData/Local/Temp/20200901_Vallalati_feher_konyv.pdf

 

0413_banner.jpg

Szólj hozzá

jo tudni fontos es aktualis