2022. ápr 06.

Nem kell/lehet mindent átértékelni!

írta: Dr. Sztanó Imre
Nem kell/lehet mindent átértékelni!

Az év végi zárlati feladatok közé tartoznak a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek fordulónapra vonatkozó értékelése. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény előírása szerint a mérlegben a valutapénztárban lévő valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát, továbbá a külföldi pénzértékre szóló minden követelést, ideértve a követelés jellegű aktív időbeli elhatárolásokat is, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget, ideértve a kötelezettség jellegű passzív időbeli elhatárolásokat is, az üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni.

 pexels-photo-7567561.jpeg

Az értékelés során meg kell állapítani az egyedi árfolyam különbözeteket, majd ezt követően kerülhet sor az összevont árfolyamkülönbözet meghatározására.

 

A valutapénztárban lévő valutakészletnek, a devizaszámlán lévő devizának, továbbá a külföldi pénzértékre szóló követelésnek, befektetett pénzügyi eszköznek, értékpapírnak, illetve kötelezettségnek az üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozó értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet

  • amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyam veszteségként,
  • amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségként kell elszámolni.

 

Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az átértékelés alól vannak kötelező kivételek, vagyis az összevont árfolyamkülönbözet számításakor figyelmen kívül kell hagyni bizonyos tételeket. A számviteli törvény három esetben tiltja ezt.

A számvitelről szóló törvény a beszámítást a követelések rendezésének egyik lehetséges változataként említi, melynek a lényege, hogy a követelést könyv szerinti értéken kell nyilvántartani mindaddig, amíg a követelés a Ptk. beszámításra vonatkozó szabályai szerint nem kerül rendezésre.  A gyakorlatban jellemző ilyen eset a vevő és a szállító egymással szembeni követeléseinek beszámítása. Az áruszállításból, a szolgáltatás teljesítéséből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó

devizában teljesítendő kötelezettséget – kivéve, ha az ellenérték kiegyenlítése a  exportáruval történik – az elismert, számlázott devizaösszegnek forintra átszámított összegében kell a mérlegben kimutatni mindaddig, amíg azt pénzeszközzel, váltóval, eszközátadással, a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással ki nem egyenlítették, egyéb, illetve halasztott bevételként el nem számolták. Ez azt jelenti, hogy a barterügylet esetén nincs átértékelési lehetőség! A követelést és a kötelezettséget az első teljesítés napjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a mérlegbe állítani!

 

A beruházáshoz, a vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó – devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett – devizakötelezettségnek az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt árfolyam-különbözete, függetlenül attól, hogy az árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség nem kerülhet az összevonások közé. Ez az árfolyamkülönbözet része a bekerülési (beszerzési) értéknek.

 

Az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként elszámolható a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló - beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz, továbbá a forgóeszközhöz kapcsolódó - hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó - beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó elhatárolt nem realizált árfolyamveszteség is kizárt az összevonásból.

 

Az említett előírások betartása lényeges az értékelés megbízhatósága szempontjából.

 

 

 

Szólj hozzá