A megváltozott munkaképességűvé vált munkavállalók ellátására, (tovább)foglalkoztatására vonatkozó szabályok többnyire ismertek. A következőkben az egyéni és társas vállalkozók, illetve őstermelők vonatkozásában tekintjük át az ezzel összefüggő legfontosabb tudnivalókat.
A megváltozott munkaképesség általában hosszabb keresőképtelenséggel jár együtt. Amennyiben munkavállaló meríti ki a táppénzjogosultságát és továbbra is keresőképtelen, akkor a biztosítása szünetel. Egyéni és társas vállalkozó esetében ez nincs így, viszont a táppénzfolyósítás megszűnését követően ismét „belép” a minimum adó- és járulékfizetési kötelezettség.
A komplex felülvizsgálatot követően természetesen a vállalkozók is jogosultak lehetnek az egészégi állapotuk függvényében rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásra. A jogosultság egyik feltétele, hogy az érintett a folyósítás első napján ne folytasson keresőtevékenységet.
A megváltozott munkaképességű személyek ellátásról szóló 2011. évi CXCI, (Mm.) törvény alkalmazásában keresőtevékenységnek az 1991. évi IV. (foglalkoztatási) törvény szerinti kereső tevékenység minősül azzal, hogy az egyéni vállalkozó és társas vállalkozó tevékenysége azon időszakban minősül keresőtevékenységnek, amelyben a biztosítása e jogviszony alapján a Tbj. (2019. évi CXXII.) törvény szerint fennáll, ide nem értve a biztosítás szünetelésének esetét.
Ebből következően ahhoz, hogy az egyéni vagy társas vállalkozói tevékenységet folytató személy jogosulttá váljék az említett ellátásokra vagy meg kell szüntetnie a vállalkozói tevékenységét vagy szüneteltetnie kell azt.
Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 18. § (1) bekezdése értelmében az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységét legalább egy hónapig és legfeljebb három évig szüneteltetheti.
A vállalkozás szüneteltetése alatt a vállalkozó biztosítása is szünetel, és egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett, ugyanakkor a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás megállapítását követően ez a kötelezettség megszűnik, hiszen az említett ellátások egészségügyi szolgáltatást is biztosítanak.
A társas vállalkozói jogviszonyt szüneteltetni nem lehet, de (a gazdasági társaságok esetében) viszonylag egyszerű megszüntetni. Az esetek többségében elegendő egy taggyűlési határozat, illetve a jogviszony megszűnésének a T1041-es nyomtatványon történő bejelentése.
Egy kissé összetettebb a feladat, amennyiben ügyvezetőről van szó, hiszen az ő esetében a jogviszony nem szüntethető meg. Ugyanakkor, megoldást jelenthet, hogy ha az ügyvezetést átmenetileg munkaviszonyban látja el, és a folyósítás kezdő napjára fizetés nélküli szabadságot kér, amelynek tartama alatt szünetel a biztosítása és így megfelel a bevezetőben említett feltételnek.
Az ellátás megállapítását követően a vállalkozási tevékenység minden korlát nélkül folytatható.
A vállalkozó társadalombiztosítási jogállása sem módosul, továbbra is biztosított egyéni vagy társas vállalkozónak tekintendő (akit az általános szabályok szerint terhel a havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség), hiszen a rehabilitációs vagy rokkantsági ellátás nem nyugellátás. (Ugyanakkor a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 13. szakasza alapján szociális hozzájárulási adókedvezményt vehet igénybe)
Amennyiben kisadózó vállalkozóról van szó, ő a Kiva. törvény 2. § 8. pontjának f) alpontja alapján nem főállásúnak minősül, amennyiben rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű.
És végül a mezőgazdasági őstermelőről. Az ő tevékenysége akkor minősül keresőtevékenységnek, amennyiben az abból származó bevételt a személyi jövedelemadóról szóló szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni. Ez 2022-ben legalább 1.200.000 forintos bevételt jelent. Ebben az esetben az őstermelői tevékenység folytatása akadálya a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás megállításának.
