Bevezető
Az IAS 12 standard tárgya meghatározni a jövedelemadók elszámolásának módját úgy mint tárgyévi jövedelemadók és jövőbeli adóhatásokat kimutató halasztott adók.
A tárgyévi jövedelemadók meghatározása és a költségvetéssel szemben felmerülő kötelezettségek vagy követelések nem jelentenek eltérést a magyar számviteli gyakorlattal. A jövőbeli adóhatások következményeit elszámoló halasztott adókról, ugyanakkor nincs hatályos szabályozás a magyar számviteli törvényben, ezért különbségként jelentkezik egy IFRS és magyar beszámoló között.
Megjelenítés
A halasztott adók megjelenítési kritériuma az átmeneti adókülönbségekre épül. Adókülönbségek alatt értjük a számviteli és adónyilvántartásban elszámolt bevételek és ráfordítások időbeni eltérését. Amennyiben a számviteli nyilvántartásban elszámolt bevételek vagy ráfordítások a jövőben adóalapból levonható követelést vagy adófizetési kötelezettséget keletkeztetnek, átmeneti jellegű adókülönbségről beszélünk. Átmeneti adókülönbséget idéz elő a céltartalék, a számviteli értékcsökkenés, az értékvesztés, a veszteségelhatárolás, de a fejlesztési tartalék képzése is. Léteznek olyan gazdasági események, amelyek adóhatása egyszeri (nem visszaforduló), azok végleges adókülönbséget képviselnek, és nem képezik tárgyát a halasztott adóknak.
A halasztott adó forrása tehát mindig az átmeneti különbségekből alakul. A halasztott adók számításának lényege az átmeneti eredmény és adókülönbségek adóhatásának ellensúlyozása. Ennek megfelelően a halasztott adó számításánál nemcsak az adótörvény és a számviteli törvény között fennálló átmeneti (visszaforduló) hatású különbségeket kell figyelembe venni, hanem a magyar számviteli törvény szerint készülő beszámoló, valamint a nemzetközi szabályok szerinti (IFRS vagy US GAAP) módosításokkal ellátott beszámolók közötti különbségekre is halasztott adót kell számolni. Ennek megfelelően a halasztott adó forrása nemcsak az adó és a magyar számviteli szabályok közötti eltérések, hanem az alkalmazott nemzetközi szabályok és a magyar szabályok között fennálló átmeneti eltérések is.
Értékelés
A halasztott adók értéke alapvetően az átmeneti különbségek és a hatályos társasági adómérték szorzata. Amennyiben adómérték változás várható és annak bevezetése valószínű, a halasztott adókat a várható jövőbeli adómértékkel kell számítani. A pénz időérték elve a halasztott adók értékelésénél nem játszik szerepet. A halasztott adók értékelésénél kiemelt hangsúlyt kap a halasztott adó követelésének elszámolhatósága (aktiválása) és fenntarthatósága, ami felelős megítélésen és becslésen alapul. Ebben az esetben a legfontosabb tényező felmérni, hogy van-e belátható valószínűség arra, hogy a vállalat képes lesz realizálni halasztott adó követeléseit.
A halasztott adók elszámolásának, kiszámolásának több módszere is van, azonban az IAS 12 Jövedelemadók standard a mérleg alapú halasztott adó számítási módszert írja elő. A halasztott adók mérleg alapon való elszámolásának módja a kumulált különbségek felfedezésén alapul. Ennek megfelelően a vállalkozásnak el kell készítenie az adó és a számviteli mérlegét és a kettő közötti különbséget kell halasztott adó szempontjából megvizsgálnia.
Bemutatás
A halasztott adók összevont értékét éven túli követelésként vagy kötelezettségként kell kimutatni a mérlegben. A halasztott adók eredményre gyakorolt hatását a tárgyévi jövedelemadók elszámolásával, együtt az adózás előtti eredményt követő soron kell bemutatni egy összegben.
Közzététel
A standard számos kiegészítő követelményt határoz meg, amelynek a beszámoló készítőinek meg kell felelni. A számszaki kiegészítő levezetések és szöveges közlések hozzájárulnak, hogy a beszámoló felhasználói teljeskörűen megértsék a halasztott adók elszámolásának körülményeit, illetve rálátást kapjanak a mérlegben és eredményben kimutatott értékek részleteire.
Aktualizálja tudását a Perfekt IFRS Klubban,
részletek: http://www.perfekt.hu/web/budapest/206
