; ; ; ;

A tagi kölcsönökről

2015. március 25. Riecke Vincze Márta

credit-score_505_032612081820.jpgA tagi kölcsönök kapcsán minden alkalommal hangsúlyt kap a téma kényes mivolta. Sok-sok év után, gyakorlati tapasztalatból mondhatom, a probléma jelenleg is fennáll, az állandóan szigorodó szabályozás és az emelkedő adóterhek nem is tették lehetővé, hogy érezhetően tisztuljon a helyzet.

Ahhoz már kezdünk hozzászokni, hogy az adóhatóság megnövekedett információ igénye kapcsán, már az elmúlt években is látható volt az éves társasági adóbevallás nyomtatványban, hogy a vállalkozás mekkora összegben tart nyilván a tulajdonosai által nyújtott hitelt. A múlt évben szárnyra kapott az a híresztelés, hogy a 2014. év társasági adó bevallásának nyomtatványán már név szerint is nyilatkozni kell arról, melyik tulajdonos, mekkora összeggel segítette vállalkozását. Ez azonban (szerencsére) nem következett be.

Nem vitás, hogy az adóhatóság célja kettős; egyrészről ki akarja szűrni azokat a személyeket, akik feltételezhetően adózatlan jövedelemből finanszírozzák vállalkozásukat, másrészt nyakon akarják csípni azokat a vállalkozásokat, ahol – ismét csak ’feltételezhetően’ – a nem hivatalosan keletkezett bevétel legalizálására a (szintén) nem valós tagi hitellel kerül sor.

Természetesen a fent vázolt eset ritka, mint a fehér holló, így most néhány olyan kockázatra szeretném felhívni a figyelmet, amely a teljesen legális ügymenet mellett is megfontolásra érdemes.
A tagi kölcsönt nyújtó magánszemély vizsgálata esetén, figyelemmel kell lenni arra, hogy az adóellenőrök az előző években benyújtott személyi jövedelemadó bevallások adataiból indulnak ki, amikor megállapítják, hogy a hitelező tagnak rendelkezésre állt-e a megfelelő összegű forrás a kölcsönnyújtáshoz. E kérdések megválaszolására célszerű tehát előre felkészülni. Az ellenőrök alapvetően a bankszámlán megjelenő bevételeket fogadják el hitelesnek, így jó előre végig kell gondolni, hogy egy készpénzes bevételt milyen eszközökkel fog tudni a magánszemély elfogadható hitelességgel bizonyítani. Tehát, ha például nyertünk a kaparós sorsjegyen, akkor kérjünk a kifizetésről igazolást, ha a baráti kölcsönt a rég elfeledett szomszéd tíz év után váratlanul visszafizette, ha jobblétre szenderült távoli nagybácsikánk még mindig jobban bízott a hálószoba sarkában álló komódban, mint a pénzintézetekben, akkor ne mulasszuk el a példaként felsorolt szerencsés események megfelelő dokumentálását. A megfelelő dokumentálás minden egyes esetben más és más, az a fontos, hogy minél életszerűbb és a revizorok számára is megkérdőjelezhetetlen legyen.

Nézzük a vállalkozás oldaláról az alapvető tudnivalókat.

A tagi kölcsön a vállalkozás könyvelésében idegen forrásként jelenik meg, így tehát eladósodottsági mutatónkat mindenképpen rontani fogja. Hiába emelkedik szépen az árbevételünk, ha vele együtt hízik a kölcsönszámla egyenlege. Amennyiben a tulajdonos a vállalat tehermentesítése érdekében az elengedés mellett döntene, a társaságnak jelentős mértékű illetékfizetési kötelezettsége fog keletkezni. Gondoljuk csak meg, a kölcsön összegét a tulajdonos legkevesebb a mindenkori személyi jövedelemadó mértékével már leadózta. És most újra le fogja adózni, csak éppen a saját vállalkozásában. Ez nem tűnik túl jó üzletnek.

Célszerű tehát, csak akkor tagi kölcsönt nyújtani vállalkozásunknak, ha a kölcsönnyújtás háttere a magánszemély részéről semmilyen kockázatot nem rejt magában, és bizton számíthatunk arra, hogy vállalkozásunk a kölcsönszerződésben (!) rögzített ütemben és módon vissza is tudja majd fizetni az átmeneti segítség összegét. Magánszemély kölcsön nyújtó esetében sajnos nem tanácsos kamatot kikötni, mivel az nem a szokásos betéti vagy egyéb pénzügyi kamatokhoz hasonlóan adózik, ugyanis egyéb jövedelemnek minősül. Személyi jövedelemadója 16 %, és további 27 % egészségügyi hozzájárulás is terheli. A tulajdonos általi kamatmentes kölcsön nyújtásnak viszont semmi akadálya nincsen.

További lehetőségek, amikről méltatlanul kevés szó esik.

A veszteségek pótlására bármikor lehetséges pótbefizetést teljesíteni, már persze, ha a Társasági Szerződésben ez a lehetőség nem került eleve kizárásra. Gyakori eset. A pótbefizetés a saját tőke eleme, így cégünk kifelé mutatott arculata is jobb megítélés alá eshet, arról már nem is beszélve, hogy a cég eredményességének függvényében – következmények nélkül - vissza is kell és lehet fizetni.
Amennyiben a cégtulajdonos tisztában van azzal, hogy belátható időn belül esély sincsen befizetése megtérülésére, azonban ódzkodik attól, hogy a jegyzett tőke megemelésével, saját felelősségvállalásának mértéke is - szándékai ellenére - megnövekedjen, akkor bátran alkalmazza a tőketartalékba történő befizetés lehetőségét. Persze, azt jó tudni, hogy bizonyos feltételek megvalósulására szükség van a tőketartalék képzéséhez.

A jogszabályok által kínált lehetőségeket a profi tanácsadók ismerik.
Régi probléma a könyvelők és az ügyvezetők közötti rendszeres kommunikáció hiánya, ennek a cikknek nem tárgya ennek fejtegetése, arra mindenképpen szükséges azonban felhívni az ügyvezető figyelmét, hogy legalább az év végi záró bevallás és beszámoló leadása előtt közösen nézzék át a tagi kölcsön és a házipénztár állapotát.

Tetszett ez a cikk? Ne maradjon le a többiről se, iratkozzon fel hírlevelünkre ITT!

süti beállítások módosítása