Az adózás rendjéről szóló törvény („Art.”) 2017. január 1-től hatályos egyik módosítása szerint az adózóknak 15 napon belül be kell jelenteniük, ha székhelyszolgáltatást vesznek igénybe. Ennek kapcsán több internetes fórumon alakult ki vita a székhelyszolgáltatás fogalmáról, a bejelentési kötelezettség terjedelméről. (Az Adózónában Bartha Katalin 2017.01.18-i cikkében igen részletesen foglalkozik a kérdéssel.)
Érdemes áttekinteni a friss jogszabályi rendelkezéseket és azok korántsem egyértelmű értelmezési lehetőségeit.
Az Art. 16. § (3) Az állami adó- és vámhatósághoz az adózónak (a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül) székhelyszolgáltatás igénybevétele esetén be kell jelentenie a székhelyszolgáltató elnevezését, székhelyét, adószámát, e jogviszony keletkezésének - és határozott idejű jogviszony esetén - megszűnésének időpontját. Az új törvényi rendelkezésre az állami adó- és vámhatósághoz történő bejelentkezés alapvető szabályai (2017.1. információs füzet) 6. oldalán a hatóság is felhívja a figyelmet. Az Art. 23.§ (1)-(2) bek. alapján a székhelyszolgáltatás igénybevétele adókötelezettséget érintő változásnak minősül, így ebben a körben a változás bejelentése is szükséges.
(Míg az új adózók esetében a bejelentési és később a változásbejelentési kötelezettség egyértelmű, az átmenetre vonatkozó szabályozás kodifikációs hiányossága miatt a 2017. január 1. előtt székhelyszolgáltatást igénybe vett, adóhatósághoz bejelentkezett adózók esetében ugyanezen kötelezettség nyelvtani értelmezéssel nehezen vezethető le.)
Az Art. 6/E. § (1) bekezdés h) pontja szerint az állami adó- és vámhatóság kockázatos adózónak minősíti azt a felszámolás, végelszámolás alatt nem álló, cégjegyzékbe bejegyzett adózót vagy áfaregisztrált adóalanyt, amelynek székhelye székhelyszolgáltatóhoz van bejegyezve és az adóigazgatási eljárás akadályozása miatt jogerősen mulasztási bírságot szabtak ki terhére a tárgyévben vagy az azt megelőző három évben. Az Art. 227. §-a szerint az állami adó-és vámhatóság első alkalommal 2017. első negyedévét követően minősíti az adózókat e rendelkezés alapján.
(Ebből a rendelkezésből a székhelyszolgáltatás bejelentésére vonatkozóan inkább az következne, hogy a 2017. január 1. előtt igénybe vett székhelyszolgáltatás is alapja lehet a szankciónak, tehát a bejelentést erre az időszakra is meg kellene tenni…).
A székhely fogalmát az Art. 178.§ 25. tartalmazza. Székhely: eltérő rendelkezés hiányában a jogi személy alapszabályában, a cégbejegyzésben ekként megjelölt hely, ilyen hely hiányában, vagy ha több ilyen hely van, a központi ügyvezetés helye. A 25a. szerint székhelyszolgáltató az, aki az adózó megbízásából gondoskodik az adózó üzleti és hivatalos iratainak munkaidőben történő átvételéről, érkeztetéséről, megőrzéséről, rendelkezésre tartásáról, valamint a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítéséről, így különösen a cég székhelyéhez és a cégiratokhoz kapcsolódó hatósági kényszerintézkedések tűréséről.
A Cégtörvény (Ctv.) 7.§ (1) bekezdése szerint a cég székhelye a cég bejegyzett irodája. A bejegyzett iroda a cég levelezési címe, az a hely, ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, őrzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik. A cégnek a székhelyét cégtáblával kell megjelölnie. A cég létesítő okirata úgy is rendelkezhet, hogy a cég székhelye egyben a központi ügyintézés (döntéshozatal) helye. Amennyiben a cég székhelye nem azonos a központi ügyintézés helyével, a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratában és a cégjegyzékben fel kell tüntetni. A központi ügyintézés helye a cégbírósági gyakorlat szerint elsődlegesen az ügyvezetés, képviselet ellátásának tényleges helyszínétől, esetleg a döntéshozatal (taggyűlés, közgyűlés) helyszínétől függ, és semmi sem zárja ki, hogy ez indokolt esetben akár külföldön legyen. A Ctv. 24. § (1) bekezdése szerint a cégjegyzék valamennyi cég esetében tartalmazza a cég székhelyét, valamint ha a cég székhelye nem azonos a központi ügyintézés helyével, a központi ügyintézés helyét.
A Ctv. 89. §-a szerint, ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén, fióktelepén sem található, és a cég képviseletére jogosult személyek lakóhelye is ismeretlen vagy kézbesítési megbízottja nem fellelhető (a továbbiakban: ismeretlen székhelyű cég), a cégbíróság a megszüntetési eljárást megindítja. A cégbírósági gyakorlat egyértelmű abban a kérdésben, hogy ha a cég székhelyén nem biztosított az iratok átvétele, őrzése, rendelkezésre tartása, akkor hivatalból vagy kérelemre törvényességi felügyeleti eljárásnak, illetve a cég megszüntetésének lehet helye.
A cég székhelyhasználatának jogcímét 2012. március 1. óta a bejegyzési, változásbejegyzési eljárásban kötelező igazolni.
Ha a tényleges ügyintézés helye nem a bejegyzett (adott esetben egyszerre több száz cég részére székhelyszolgáltatást biztosító cég tulajdonában, használatában álló) székhelyen van, a cég ellen kérelemre vagy hivatalból törvényességi felügyeleti eljárás indítható.
A Ctv. 2012. március 1. előtt lehetőséget biztosított arra, hogy ügyvédi irodák székhely-szolgáltatási szerződés alapján cégek részére székhelyet szolgáltassanak (a részleteket IRM-rendelet és kamarai szabályzat szabályozta), azonban ez a lehetőség az ügyvédek, ügyvédi irodák részére megszűnt, amiből nem következik, hogy ügyvédeken kívül mások ne nyújthassanak legálisan székhely-szolgáltatást.
A bejelentési kötelezettség a hivatkozott jogszabályhelyek alapján az ilyen szolgáltatások igénybe vevőit, tehát az adózókat terheli, és kétségtelen, hogy a bejelentéssel a székhely-szolgáltatást nyújtók formálisan is a NAV „látókörébe kerülnek”.
A szakmai fórumokon kibontakozó vita részben arra irányul, hogy az ilyen szolgáltatásokat üzletszerűen nyújtó, adószámmal rendelkező, lényegében vállalkozásnak minősülő körön kívül a bejelentés és a fokozott figyelem kiterjed-e a magánszemélyekre, civil szervezetekre, költségvetési szervekre, amelyek bérleti szerződés vagy használati megállapodás esetén engedélyezik egy adózó részére a székhely használatát. Az Art. meghatározásából adódóan az ingatlan bérbe vagy használatba adása önmagában nem minősül székhely-szolgáltatásnak, ahhoz egyéb, megbízási jogviszony alapján elvállalt többletfeladatok is szükségesek, elsősorban az iratok átvétele, őrzése stb. körében. Az Art. idézett rendelkezése és ennek nyomán a NAV 2017. 1. információs füzete is a székhelyszolgáltató székhelyének, adószámának bejelentését írja elő, amiből pusztán nyelvtani értelmezéssel arra lehet következtetni, hogy pl. az adószámmal nem rendelkező magánszemélyekre vonatkozóan a bejelentési kötelezettség nem áll fenn. Nem kizárható azonban, hogy egy adószámmal nem rendelkező magánszemély a tulajdonában, használatában álló ingatlanra vonatkozóan üzletszerűen köt székhely-szolgáltatásnak minősülő szerződést, miközben az adóhatóságnál nem jelenti be a tevékenységét.
Így az Art. idézett rendelkezésének esetleges módosításáig (vagy egyértelmű NAV-álláspont közzétételéig) azokban az esetekben, ahol a bérbe vagy használatba adás mellett a másik fél egyéb szolgáltatást is nyújt (tehát székhelyhasználatot biztosít), ideértve azt az esetet is, ha az adózó esetleg olyan magánszeméllyel köt szerződést, aki adószámmal vagy adószám nélkül üzletszerűen nyújt székhely-szolgáltatást, a bejelentés megtétele kockázat nélkül nem mellőzhető. Bartha Katalin cikkére utalva: ha „a nagymama” végezne esetleg üzletszerűen székhely-szolgáltatásnak minősülő, komplex tevékenységet, akkor a bejelentés, sajnos, nem mellőzhető.
