2018. ápr 23.

Mennyiben döntheti el a vállalkozói vagy őstermelői tevékenységet folytató személy, hogy melyik jogviszonya minősüljön főállásnak?

írta: Széles Imre
Mennyiben döntheti el a vállalkozói vagy őstermelői tevékenységet folytató személy, hogy melyik jogviszonya minősüljön főállásnak?

Az egyidejűleg több vállalkozást is fenntartó személy természetesen szabadon eldöntheti, hogy melyik vállalkozásában milyen volumenű tevékenységet folytat, hová „irányítja” bevételei többségét, de abban, hogy a társadalombiztosítási, illetve járulékfizetési szempontból melyik legyen a „főállása” több kötöttséggel is számolnia kell.

szabadon_valaszthathat-e.png

A következőkben e tekintetben vesszük sorra a legjellemzőbb helyzeteket.

Amennyiben valaki egyidejűleg egyéni és társas vállalkozó főszabályként (1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény 31. § (5) és (6) bekezdése, illetve a szociális hozzájárulási adóról szóló 2011. évi CLVI. (Eat.) törvény 458. § (6) és (7) bekezdése) szerint az egyéni vállalkozásában kell eleget tenni a havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettségének, de az adott év január 31-ig nyilatkozhat úgy is, hogy e kötelezettségét a társas vállalkozásában teljesíti.

Amennyiben valaki egyidejűleg több társas vállalkozás tagja, a havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettség csak az egyik (szintén a január 31-ig választott) társaságban terheli.  

A járulékteher optimalizálása érdekében mindkét esetben azt a vállalkozást érdemes választani, ahol a tagi jövedelem, illetve a kivét várhatóan magasabb lesz.

Ha egyidejűleg több vállalkozásban kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozóról van szó, akkor az egészségügyi szolgáltatási járulékot elsődlegesen szintén az egyéni vállalkozásában kell megfizetnie (Tbj. 38. § (2) bekezdése, de a tárgyév vonatkozásában január 31-ig nyilatkozhat úgy is (az adott társas vállalkozásnak), hogy társas vállalkozóként fizet, míg több társas vállalkozás esetén választhat, hogy melyikben róják le utána azt. (Tbj. 38. § (4) és (5) bekezdése.)     

Abban az esetben, ha a vállalkozó egyik vállalkozásában kisadózó és egy másik vállalkozásában biztosított egyéni vagy társas vállalkozó, akkor ez utóbbi az „erősebb”, míg kisadózóként nem főállású a státusza. (2012. évi CXLVII. (Kiva) törvény 2. § 8. pontjának g) pontja.)

Például, ha egy társas vállalkozó emellett kisadózó egyéni vállalkozó is, akkor a társas vállalkozásában minimális járulékfizetés terheli, míg kisadózó vállalkozóként havi 25 ezer forintos KATA, még akkor is, ha egyébként a társas vállalkozás sokkal „jelentéktelenebb”, mint az egyéni vállalkozása.

Sokszor nehezen elfogadható, hogy a fennálló egyéni vagy társas vállalkozói jogviszony befolyásolja a kiadózó jogviszonyt, míg a kisadózói jogviszony semmilyen formában sem érinti a társas vállalkozói jogviszonyt.

Az egyéni vagy társas vállalkozói járulékfizetési kötelezettségét a mellette fennálló biztosítási jogviszonyok közül kizárólag a munkaviszony, illetve a párhuzamosan fennálló másik egyéni vagy társas vállalkozói jogviszony befolyásolja csak.

A mezőgazdasági őstermelői jogviszony viszont még a kisadózói jogviszonynál is „érzékenyebb”, hiszen ha egy őstermelőre bármilyen más jogviszonyban kiterjed a biztosítás (ide nem értve a Tbj. 5. § (1) g), illetve (2) bekezdése szerinti munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt) őstermelőként nem biztosított. Tehát bármilyen nagyságú tevékenységet folytat valaki őstermelőként, ha mellette akár csak heti 2 órás munkaviszonya van, akkor őstermelőként nem terjed ki rá a biztosítás.

Vagy, ha egy őstermelő egyben egyéni vállalkozó, akkor csak ez utóbbiban biztosított, illetve ha kisadózó, akkor pedig főállásúnak tekintendő.

Ezzel szemben, ha valaki őstermelői tevékenysége mellett választott tisztségviselőként tiszteletdíjban vagy megbízási jogviszonya alapján megbízási díjban részesül, akkor – még abban az esetben is, ha e jogviszonyai alapján is biztosított – őstermelőként szintén terheli a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség.

Kifejezetten érdekes szituáció, ha valaki egyidejűleg őstermelő és munkaviszonyban is áll, és CSED-ben részesül. Ebben az esetben a CSED tartama alatt is szabadon folytathatja az őstermelői tevékenységét, ugyanis a munkaviszonyban fennálló biztosítása kizárja őstermelői biztosítási kötelezettségét, és a biztosítási jogviszonnyal nem járó őstermelői jogviszony nem minősül keresőtevékenységnek, és így nem akadálya a CSED folyósításának.

Szólj hozzá

praktikum jo tudni