2019. már 20.

Fiktív ügylet áfája

írta: Dr. Rákosi Ferenc
Fiktív ügylet áfája

A Kúria honlapján 2019. március 13-án érdekes felülvizsgálati döntésről jelent meg sajtóközlemény.

fiktiv-afa.png

A közzétett rövid tényállás szerint a felperes egy gazdasági társaság részére üzletszerzési jutalék jogcímén 78.200.000 Ft + 25%-os általános forgalmi adót tartalmazó számlát állított ki. Az adóhatóság a fenti gazdasági társaságnál lefolytatott vizsgálat során a fenti számla fiktivitását állapította meg. A gazdasági társaság vitatta az alperesi megállapítást, azonban keresetét az elsőfokú bíróság elutasította, majd a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság 2016. június 1-jén hozott Kfv.III.35.821/2015/6. számú ítéletével az elutasító döntést hatályában fenntartotta. Erre figyelemmel a felperes a számlát stornírozta, majd 2016. szeptember 30. napján önellenőrzési jegyzőkönyvet vett fel és a 78.200.000 Ft-tal csökkentette árbevételét és 19.550.000 Ft-tal a fizetendő áfa összegét.

Az adóhatóság álláspontja szerint az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése alapján az adófizetési kötelezettség a számla kibocsátásának tényén alapult és a teljesítés hiánya ellenére is terheli a számla kibocsátóját. A felperesnek adófizetési kötelezettsége keletkezett még akkor is, ha az alapeljárás jogerős határozatai alapján megállapítható, hogy nem történt teljesítés.

Az Áfatv. 55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés). A (2) bek. szerint az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy

  1. a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy
  2. b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,

és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg - nevében, de más által kiállított számla esetében - az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.

 Az adóhatóság szerint az Áfa tv. 55. § (2) bek a) pontjában írt kimentési okot a felperes esetében nem lehet alkalmazni, mert az nem arra vonatkozik, hogy a kibocsátással megvalósított, az adóhatóság által feltárt jogszabálysértő magatartást helyrehozzák .A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelmében az Áfa tv. 55. § (2) bekezdését téves értelmezését állította. Hangsúlyozta, hogy a teljesítés hiányát a számlabefogadónál adóhatósági vizsgálat során hozott jogerős döntéssel bizonyította. A jogszabály semmilyen szűkítő rendelkezést nem tartalmaz, hogy milyen módon és milyen bizonyítási eszközzel bizonyíthat a számlakibocsátó adóalany. Az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése esetében az adóhatóságnak két feltételt kellett vizsgálnia. Egyrészről a felperes gondoskodott-e a kibocsátott számla érvényesítéséről, ennek a ténynek a megtörténtét az adóhatóság nem vitatta. Másrészről bizonyította, hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, így a második feltétel is fennáll.

A Kúria döntésében rámutatott arra, hogy a teljesítés hiányában kiállított számlák joghatása alóli mentesüléshez szükséges eljárást a HÉA irányelv nem szabályozza, annak feltételeinek meghatározását a tagállamra bízza. Ennek a kötelezettségének eleget tett a jogalkotó az Áfa tv. 55. § (2) bekezdésében szabályozott feltételek megalkotásával. Ez a jogszabályhely két feltételt állít. Az első szerint a számla kiállítójaként szereplő személyt bizonyítási kötelezettség terheli vagy abban a kérdésben, hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy abban, ha teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette. A bizonyításnak értelemszerűen a számla kiállítója és befogadója közötti kapcsolatra nézve kell megtörténnie. A bizonyítás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a teljesítés hiányát az adóhatóság tárta fel a számlabefogadónál végzett vizsgálat során. A felperes rendelkezésére állt az a bírósági döntés mely az a.) pontban írt feltétel teljesülését igazolta, míg a második feltétel, vagyis az érvénytelenítő számla kibocsátásnak megtörténte nem volt vitatott. A jogszabályhelyben előírt „haladéktalanság” követelménye vonatkozásában alkotmányos jogelv, hogy a törvény által biztosított jogorvoslat igénybevétele nem írható a jogorvoslattal élő fél terhére. Nem lehet tehát haladéktalanságot kizáró körülményként értékelni azt, hogy a felperes nem az adóhatósági eljárás lezárást követően gondoskodott a számla helyesbítéséről, hanem bevárta a számlabefogadó által kezdeményezett rendes és rendkívüli jogorvoslati eljárás befejezését.

A felülvizsgálati döntés konklúziója: az Áfa tv. 55. § (2) bekezdésében szabályozott feltételek teljesülése esetén végrehajtott számla korrekció jogszerű, nem lehet megtagadni arra figyelemmel, hogy a számla kiállítására fiktív ügylet keretében került sor, mivel a jogszabály ilyen tartalmú kitételt nem tartalmaz.

Szólj hozzá

praktikum jo tudni