Noha a címben említett elnevezést már több mint 10 éve nem használja az 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény, ám a jogviszonyt – egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személlyel létesített vállalkozási jogviszonyként – továbbra is ismeri a jogszabály, illetve alkalmazzák – nem egyszer „akaratuk ellenére” – a felek. Nem „akaratlagosan” akkor kerül sor a címben említett jogviszony tekintetében, amikor u.n. számlaképes (tehát adószámmal rendelkező) magánszemélyről van szó.
Ebben az esetben szolgáltatás megrendelője számlát is kap (például egy céges rendezvényen fellépő önálló tevékenységet folytató művésztől), miközben az érintett biztosítási kötelezettségét a Tbj. 5. § (1) g) pontja szerinti munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint neki kell (kellene) elbírálnia.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vállalkozási díjból származó jövedelmet (aminek megállapítása során – lévén szó önálló tevékenységről – 10 százalék költséghányaddal, vagy a vállalkozó nyilatkozata szerinti költséggel kalkulálhatunk) el kell osztani a jogviszony tartamával (hónapjaival vagy napjaival) és a kapott hányadost össze kell vetni a minimálbér 30 százalékával (jelenleg 44.700 forint) vagy ennek harmincad részével (1.490 forint.) Amennyiben a jövedelem ezt a havi, illetve napi határösszeget eléri, akkor a vállalkozó biztosított, amennyiben alatta marad, akkor pedig nem.
A biztosítási kötelezettség fennállása esetén az önálló tevékenységet folytató magánszemélyt biztosítottként be kell jelenteni (T1041-es nyomtatvány,1204-es kód), jövedelméből pedig a személyi jövedelemadó mellett az egyéni járulékokat is le kell vonni.
Biztosítási kötelezettség hiányában bejelentés, illetve járulék levonás nincs, viszont a szociális hozzájárulási adó a kifizetőnek mindkét esetben meg kell fizetnie.
Ami fontos, hogy az önálló tevékenységet folytató (adószámos) magánszemély e jogviszonya alapján saját maga után járulékot nem tud bevallani és fizetni. Az azonban természetesen előfordulhat, hogy az érintett biztosítás híján a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett.
Ugyanakkor, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély jövedelme nem kifizetőtől származik (hanem más magánszemélytől és ez a magánszemély a köztük fennálló vállalkozási jogviszony alapján nem válik foglalkoztatóvá és ez által kifizetővé), akkor a szociális hozzájárulási adót a magánszemélynek saját magának kell megfizetnie az összevont adóalapba tartozó jövedelme után.
Ebben az esetben emlékeztetni kell az Szja. 29. §-ának azon előírására, miszerint, ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a szociális hozzájárulási adó megfizetésére (kivéve, ha az költségként elszámolható, vagy azt számára megtérítették), a megállapított jövedelem 84 százalékát kell jövedelemként figyelembe venni.
Amennyiben Ön is szívesen lenne hozzáértő a témában, jelentkezzen OKJ képzésünkre.
