2019. máj 01.

Vállalkozási jellegű jogviszony

írta: Széles Imre
Vállalkozási jellegű jogviszony

Noha a címben említett elnevezést már több mint 10 éve nem használja az 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény, ám a jogviszonyt – egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személlyel létesített vállalkozási jogviszonyként – továbbra is ismeri a jogszabály, illetve alkalmazzák – nem egyszer „akaratuk ellenére” – a felek.  Nem „akaratlagosan” akkor kerül sor a címben említett jogviszony tekintetében, amikor u.n. számlaképes (tehát adószámmal rendelkező) magánszemélyről van szó.

vallalkzasi_jellegu_jogviszony.jpg

Ebben az esetben szolgáltatás megrendelője számlát is kap (például egy céges rendezvényen fellépő önálló tevékenységet folytató művésztől), miközben az érintett biztosítási kötelezettségét a Tbj. 5. § (1) g) pontja szerinti munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint neki kell (kellene) elbírálnia.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vállalkozási díjból származó jövedelmet (aminek megállapítása során – lévén szó önálló tevékenységről – 10 százalék költséghányaddal, vagy a vállalkozó nyilatkozata szerinti költséggel kalkulálhatunk) el kell osztani a jogviszony tartamával (hónapjaival vagy napjaival) és a kapott hányadost össze kell vetni a minimálbér 30 százalékával (jelenleg 44.700 forint) vagy ennek harmincad részével (1.490 forint.) Amennyiben a jövedelem ezt a havi, illetve napi határösszeget eléri, akkor a vállalkozó biztosított, amennyiben alatta marad, akkor pedig nem.

A biztosítási kötelezettség fennállása esetén az önálló tevékenységet folytató magánszemélyt biztosítottként be kell jelenteni (T1041-es nyomtatvány,1204-es kód), jövedelméből pedig a személyi jövedelemadó mellett az egyéni járulékokat is le kell vonni.

Biztosítási kötelezettség hiányában bejelentés, illetve járulék levonás nincs, viszont a szociális hozzájárulási adó a kifizetőnek mindkét esetben meg kell fizetnie.

Ami fontos, hogy az önálló tevékenységet folytató (adószámos) magánszemély e jogviszonya alapján saját maga után járulékot nem tud bevallani és fizetni. Az azonban természetesen előfordulhat, hogy az érintett biztosítás híján a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett.

Ugyanakkor, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély jövedelme nem kifizetőtől származik (hanem más magánszemélytől és ez a magánszemély a köztük fennálló vállalkozási jogviszony alapján nem válik foglalkoztatóvá és ez által kifizetővé), akkor a szociális hozzájárulási adót a magánszemélynek saját magának kell megfizetnie az összevont adóalapba tartozó jövedelme után.

Ebben az esetben emlékeztetni kell az Szja. 29. §-ának azon előírására, miszerint, ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a szociális hozzájárulási adó megfizetésére (kivéve, ha az költségként elszámolható, vagy azt számára megtérítették), a megállapított jövedelem 84 százalékát kell jövedelemként figyelembe venni.

 

 

Amennyiben Ön is szívesen lenne hozzáértő a témában, jelentkezzen OKJ képzésünkre.

perfekt_szakkonyvkatalogus_2019-i.png

Szólj hozzá

jo tudni