Az üzleti év gazdasági eseményeinek (beleértve a zárlati elszámolásokat is) könyvelését követően összeállított főkönyvi kivonat már mutatja a vállalkozás adózás előtti eredményét és a mérlegszámlák egyenlege alapján a mérleg is összeállítható. Az eredményszámlák rendezését követően az adózott eredmény elszámolási számla is az adózás előtti eredmény összegét mutatja. Ez szolgál a társasági adóalap megállapításának kiindulási pontjául. Az adóalap növelő és csökkentő tételek, valamint az adókedvezmények figyelembevételével határozható meg a társasági adó összege. Az adózott eredmény elszámolását követően készített főkönyvi kivonat a mérlegszámlák egyenlegét mutatja, s ebből elkészíthető a beszámoló mérlege. A beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. E cél elérése érdekében a zárlati feladatok során átsorolásokat kell végrehajtani. Már most megjegyezzük, hogy az átsorolások főkönyvi könyvelése nem kötelező, elégséges a mérlegben történő helyes besorolás végrehajtása.
Az átsorolások közül első helyre kell sorolni a következő üzleti évben esedékes törlesztő részletek miatti átsorolásokat. Ez esetben a befektetett eszközök közül a forgóeszköz közé soroljuk be az eszközöket a lejáratuk alapján. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 27. § (3) bekezdése szerint: Tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban mérlegtétel azokat a pénzkölcsönöket, tartós bankbetéteket tartalmazza, amelyeknél a pénzformában kifejezett fizetési igények teljesítése, a betét megszüntetése a tárgyévet követő üzleti évben még nem esedékes. Másképpen fogalmazva ezek a fordulónaphoz viszonyítva egy éven belül esedékessé válnak. Hasonló az átsorolás a kötelezettségeknél is. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 42. § (3) bekezdése szerint: „Rövid lejáratú kötelezettség az egy üzleti évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel, ideértve a hosszú lejáratú kötelezettségekből a mérleg fordulónapját követő egy üzleti éven belül esedékes törlesztéseket is.”
Előfordulhat az is, hogy az eszköz használata megváltozik. „Amennyiben egy adott eszköz használata, rendeltetése a besorolást követően megváltozik, mert az eszköz a tevékenységet, a működést tartósan már nem szolgálja vagy fordítva, akkor annak besorolását meg kell változtatni, az eszközt - legkésőbb a mérlegkészítés időszakában, a mérlegfordulónapra vonatkozóan - át kell sorolni a befektetett eszközök közül a forgóeszközök közé vagy fordítva, a forgóeszközök közül a befektetett eszközök közé.” /23.§ (5)/ Ilyen lehet, ha a tárgyi eszközt a jövőben forgóeszközként hasznosítja a vállalkozó, vagy a bankbetéteket és a tartós befektetéseket a vállalkozó forgatási céllal hasznosítja a jövőben. Lehetséges természetesen fordított helyzet is. A lényeg az, hogy a fordulónapra vonatkozóan végre kell hajtani az átsorolást.
A követelés jellegű tételeknél és kötelezettségeknél meg kell vizsgálni azt, hogy a követelés/kötelezettség kivel szemben áll fenn? A kapcsolat szorosságának megfelelően kell a mérlegben a kapcsolt, jelentős vagy egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szembeni követeléseket vagy kötelezettségeket szerepeltetni. Ehhez legtöbbször átsorolásra van szükség!
Előfordulhat, hogy bizonyos számlák „nem a szokásos” egyenleget mutatják. Ilyen lehet például, ha a követelés számla követel, vagy a kötelezettség számla tartozik egyenleget mutat. Ha a számla/számlák egyenlege(i) alapján a „követelések kötelezettséggé”, illetve a „kötelezettségek követeléssé” válnak, akkor szükségessé válik az átsorolás. Az előbbieket az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek, az utóbbiakat pedig az egyéb követelések közé kell átsorolni. A gyakorlatban ilyen lehet például adó vagy vevői túlfizetés, téves utalások miatti elszámolás, stb.
Az átsorolásokat természetesen megfelelően dokumentálni kell. Ehhez a számviteli nyilvántartások (főkönyvi kivonat, analitikus elszámolások) adatain kívül az ügyletekre vonatkozó szerződések, kivonatok, egyezetetések stb szolgáltatnak információkat.
