2021. dec 16.

Ismét a zárlati feladatokról - 4. rész

írta: Dr. Sztanó Imre
Ismét a zárlati feladatokról - 4. rész

A számvitelről szóló törvény nem tartalmaz részletes előírásokat a leltárról, a leltározásról, de kiemeli a mérlegtételek leltárral történő alátámasztását. A 69. § (1) bekezdése szerint: A könyvek üzleti évvégi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és a törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. A törvény csak a leltárkészítési kötelezettséget szabályozza. A mérleg tételeinek alátámasztásához a vállalkozónak tehát minden esetben leltárt kell összeállítania. Ezt nevezzük leltárkészítési kötelezettségnek, melyet a számviteli törvény kötelezően előír. A leltárkészítési kötelezettséget meg kell különböztetni a leltározási kötelezettségtől.

 pexels-photo-4050320.jpeg

A számviteli törvény direkt módon rendelkezik a leltárkészítési és a leltározási szabályzat összeállításáról, s így szükséges a számviteli politika elkészítésekor e szabályzatot is összeállítani. A leltár a mérleg alapdokumentuma! A mérleg tételeinek alátámasztásához a vállalkozónak minden esetben leltárt kell összeállítania. Ebből következően az eszközök és az eszközök forrásainak leltárát minden olyan esetben el kell készíteni, amikor a vállalkozónak beszámolót kell készítenie. Így az üzleti év mérlegfordulónapjával is. Leltárnak kell tekinteni a leltározás alapján helyesbített és ellenőrzött - a főkönyvi könyveléssel egyező - analitikus nyilvántartásokból készült kivonatokat is. (Természetesen az analitikus nyilvántartás nem minősíthető leltárnak!)

 

Ha a vállalkozó folyamatosan vezetett nyilvántartásai nem alkalmasak a vagyon megállapítására, úgy kötelező a leltározás. Ellenkező esetben a meglévő – ellenőrzött – nyilvántartások alapján is összeállítható a leltár. A számviteli törvény előírása szerint: ha tehát a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő, a főkönyvi könyveléssel értékben egyező mennyiségi nyilvántartást vezet eszközeiről, folyamatosan és naprakészen, úgy a leltár összeállítását megelőzően nem kötelező leltározni. Természetesen az ellenőrzés érdekében legalább háromévente ez esetben is szükséges a mennyiségi felvétel!

 

A leltárfelvétel adatait össze kell vetni a könyvviteli nyilvántartásokkal és ez alapján meg kell állapítani – jegyzőkönyvbe rögzítve – a különbözeteket. A könyv szerinti érték és a leltár alapján megállapított érték különbözetével a mérleggel lezárt üzleti időszak eredményét kell korrigálni. A különbözet rögzítésével érhetjük el, hogy az analitikus és főkönyvi nyilvántartás egyezzenek és a valóságnak megfelelő értéket/mennyiséget mutassák.

A  leltáreltérés (hiány vagy többlet) oka lehet adminisztrációs hiba. Ilyen esetekben a nyilvántartásokat kell módosítani. A gyakorlatban a leltártöbblet leginkább adminisztrációs okokra vezethető vissza. A leltárhiány esetén vizsgálni kell a normalizált hiány mértékét, illetve a kompenzálás lehetőségeit. A leltárhiány az ismeretlen okból keletkezett hiány.

 

A valódi többletet egyéb bevételként (egyben halasztott bevételként) állományba kell venni. A nem adminisztrációs ok miatt keletkezett hiány növeli az egyéb ráfordításokat

.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá