A 2013. évi V. törvény 3:48 § (1) bekezdése szerint: „A jogi személy jogutód nélkül megszűnik, ha
- határozott időre jött létre és a meghatározott időtartam eltelt;
- megszűnése meghatározott feltétel bekövetkezéséhez kötött és e feltétel bekövetkezett;
- a tagok vagy alapítók legalább háromnegyedes szótöbbséggel kimondják megszűnését; vagy
- az arra jogosult szerv megszünteti
feltéve mindegyik esetben, hogy a jogi személy vagyoni viszonyainak lezárására irányuló megfelelő eljárás lefolytatását követően a bíróság a jogi személyt a nyilvántartásból törli.”
A jogutód nélkül megszűnt jogi személynek a hitelezők kielégítése után fennmaradt vagyona a jogi személy tagjait, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlóit illeti meg olyan arányban, amilyen arányban ők vagy jogelődjük a jogi személy javára vagyoni hozzájárulást teljesítettek. A jogutód nélkül megszűnt jogi személy tagjai és alapítója a felosztott vagyonból való részesedésük mértékéig kötelesek helytállni a megszűnt jogi személy ki nem elégített tartozásaiért.
A jogutód nélküli megszűnés esetei a következők:
- felszámolás,
- végelszámolás és
- kényszertörlés.
Az 1991. évi XLIX. törvény 1.§ (3) bekezdése szerint: „ A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek.” A felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén
- hivatalból (ha egyezség nélkül zárul a csődeljárás),
- az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére vagy
- a cégbíróság értesítése alapján, ha a cégbíróság a gazdálkodó szervezet felszámolását kezdeményezte,
- a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján (ha a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság behajtása érdekében lefolytatott végrehajtás nem vezetett eredményre) folytatható le.
Az adós fizetésképtelensége esetén tehát az adós, a hitelező és a végelszámoló terjeszthet elő felszámolási kérelmet. A törvény meghatározza a felszámolási eljárás kezdeményezésének feltételeit is. Ezek a következők:
- Nem kezdeményezhető az adós felszámolása olyan hitelezői követelés miatt, amelyet a csődeljárásban a hitelező határidőben nem jelentett be. /10.§ (2)/
- Csak akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) meghaladja a 200 000 forintot.
- Csak akkor lehet a követeléseket vitatni, ha az érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét. Az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye.
- Ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemhez - ha ez rendelkezésre áll - csatolni kell az adós utoljára közzétett éves (egyszerűsített éves) beszámolóját, valamint a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek.
- A fizetési felszólításban meg kell jelölni az adós tartozásának jogcímét, összegét és a teljesítési határidőt, továbbá meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését.
A bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. Ellenkező esetben az eljárást soron kívül meg kell szüntetni. A bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. A felszámolást elrendelő végzés ellen külön fellebbezésnek van helye; felülvizsgálatnak nincs helye. A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja (28. §).
