Kormánypárti képviselők törvényjavaslatot nyújtottak be az iskolaszövetkezeti tagok munkabérének védelme, az iskolaszövetkezetek számára fizetendő minimális szolgáltatási díj törvényben rögzítése céljából (T/5031 törvényjavaslat).
A diákszövetkezeten keresztül foglalkoztatott – a javaslat indoklásában 130 ezer főre becsült - diákmunkaerő igénybevételéért a megrendelő cégek szolgáltatási díjat fizetnek a diákszövetkezeteknek, amelyek a működési költségek levonása után fennmaradt díjat – legalábbis elvileg – felosztják a munkát végző diákok között. Az új javaslat szerint a munkaórában meghatározott minimálbér (2015-ben bruttó 604 Ft/óra), illetve a legalább középfokú iskolai végzettséget (középfokú szakképzettséget) igénylő munka esetén minimálisan az ún. garantált bérminimum (2015-ben munkaóránként bruttó 702 Ft) 1,178 szorosát kell órabérként kikötni a diákszövetkezetekkel kötött szolgáltatási szerződésekben. Ez fedezné a diákszövetkezetek nettó árbevétel 15%-ára becsült általános rezsiköltségét, és garantálná, hogy a diákok legalább a minimálbérnek (garantált bérminimumnak megfelelő) óradíjazásban részesüljenek.
A javaslat elfogadása esetén azonnal hatályba is lépne, ami meglehetős zavart okozna a már leszerződött nyári munkavállalók körében. A végrehajtás ellenőrzését a javaslat szerint a NAV végezné.
A törvényjavaslat sem orvosolná azonban azt a problémát, hogy ugyanazért a munkáért elvileg ugyanaz a bérezés járna, függetlenül attól, hogy a foglalkoztatás diákszövetkezeteken keresztül történik, vagy sem. Ténylegesen általánosnak tekinthető, hogy a diákmunkaerőt az állandó munkatársaknál lényegesen kedvezőtlenebb bérezés mellett alkalmazzák, amivel a munkáltatók még akkor is alkotmányos alapelvet sértenek, ha az egyenlő munkáért egyenlő bér elve ma már nem szerepel a hatályos alaptörvényünkben.
