Távolléti díj
Az Mt. 148-152. §-aiban szabályozott távolléti díj az ún. irányadó időszak (az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónap) és a figyelembe vehető jövedelmek alapján kiszámított átlagkereset. Távolléti díjban részesülünk pl. a fizetett szabadság alatt, az olyan jogszabály alapján engedélyezett távollét alatt, amikor munkavégzés nélkül is jár a munkavállalónak díjazás (pl. tanúskodás), de távolléti díj illeti meg a felmondási (felmentési) idejét töltő munkavállalót is, vagy a végkielégítés számítása során is a távolléti díj szabályait kell alkalmazni. A munkajogi felelősség, leltárfelelősség érvényesítése során a felelősség mértékét is gyakran meghatározott havi távolléti díjnak megfelelő mértékben állapítják meg.
A távolléti díj összetevői: az esedékesség időpontjában érvényes alapbér (teljesítménybérezés esetén az alapbér felét elérő ún. garantált bért, illetve az alapbért figyelmen kívül kell hagyni), a pótlékátalány (a fizetendő bérpótlékok helyett pótlékátalány is kiköthető a munkaszerződésekben), az irányadó időszakban kifizetett teljesítménybér (elnevezéstől függetlenül ide sorolandó pl. az előre meghatározott teljesítménykövetelmények elérése esetén fizethető ún. prémium is), valamint a bérpótlékok figyelembe vehető része.
A távolléti díj első két elemét (az alapbért és a pótlékátalányt legegyszerűbben a havi- vagy órabér és pótlékátalány távollét tartamára történő kiszámításával állapítják meg. (A havi alapbér és bérpótlékátalány meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő számával, azaz az ún. osztószámmal).
A teljesítménybért az egy órára járó távolléti díj kiszámításakor úgy kell figyelembe venni, hogy az irányadó időszaki rendes munkaidőre járó teljesítménybér összegét osztani kell az irányadó időszakban rendes munkaidőben teljesített és teljesítménybérrel díjazott órák számával. A teljesítménybért - a kifizetés időpontjától függetlenül - az irányadó időszakra jutó arányos részben kell figyelembe venni.
A távolléti díj meghatározásakor legtöbbször az idő- és teljesítménybér elemek vegyesen szerepelnek, ezért az időbérrészt és a teljesítménybérrészt külön-külön szükséges kiszámítani.
A bérpótlékok közül a vasárnapi pótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a vasárnapok egyharmadában beosztás szerinti munkaidejében munkát végzett. Hasonló szabály vonatkozik a műszakpótlékra és az éjszakai bérpótlékra is, azonban ezeket az elemeket akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a beosztás szerinti munkaideje harminc százalékának megfelelő tartamban műszak- vagy éjszakai bérpótlékra jogosító időszakban végzett munkát.
Az ügyelet és a készenlét tartamára kifizetett bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkáltató a munkavállaló számára az irányadó időszakban átlagosan legalább havi kilencvenhat óra tartamú ügyeletet vagy készenlétet rendelt el.
A bérpótlékot az egy órára járó távolléti díj kiszámításánál úgy kell figyelembe venni, hogy az irányadó időszakra kifizetett bérpótlék összegét osztani kell az irányadó időszakban, a beosztás szerinti munkaidőben teljesített órák számával.
Hat hónapnál rövidebb munkaviszony esetén, a távolléti díj számításakor irányadó időszakként a naptári hónapokat vagy hónapot kell figyelembe venni. Teljes naptári hónap hiányában az alapbért vagy a havi átalányt kell figyelembe venni.
Előfordulhat, hogy az irányadó időszakban valakinek változott az alapbére, ilyen esetekben a távolléti díj megfelelő részét a változás előtti és az azt követő időszakra külön-külön kell kiszámítani és összegezni.
Előfordulhat olyan helyzet is, hogy a munkavállaló az irányadó időszakban egyáltalán nem kapott munkabért (pl. betegszabadságon volt), így az előzőek szerint nem lehetne kiszámítani a távolléti díját sem. Ezekben az esetekben az Mt. szerint távolléti díjnak az alapbér minősül.
