Kiküldetés, kirendelés, átirányítás
A munkavállalók gyakran szembesülnek azzal, hogy a munkaszerződésükben, illetve a munkaköri leírásukban foglaltak helyett vagy mellett más feladatokat kell ellátniuk, vagy feladataikat a munkaszerződésben nem rögzített telephelyen, földrajzi területen, esetleg külföldön, sőt más munkáltatónál kell végezniük. Az új Mt. ezeket az eseteket a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás címe alatt tárgyalja. Mint látni fogjuk, a munkáltató egyoldalúan, a munkavállaló hozzájárulása nélkül dönthet a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásról, de csak törvényben meghatározott, átmeneti időre. A munkavállaló a ténylegesen ellátott munkakör szerinti munkabért kapja, ami nem lehet kevesebb, mint az alapbére. Egyes, speciális helyzetű munkavállalókat csak a hozzájárulásukkal lehet a felsorolt formákban foglalkoztatni.
Kiküldetésről akkor beszélhetünk, ha a munkavállaló munkáját átmenetileg a munkaszerződésben rögzített munkavégzési helytől eltérő helyen köteles végezni. Ha ez külföldön történik, akkor beszélünk külföldi kiküldetésről. Nem tartozik ide az az eset, ha valaki munkaszerződése szerint eleve változó helyen végzi a munkáját. A kiküldetéssel kapcsolatban felmerült közlekedési, étkezési, szállás- és más hasonló költségeket, valamint – az Mt. általános szabályai szerint – a munkáltató köteles megtéríteni (esetleg meg is előlegezni) ún. napidíj formájában. Fő szabály szerint a költségtérítések adóköteles jövedelemnek minősülnek, ezért van jelentősége az adómentesen elszámolható költségtérítési szabályoknak, amelyeket az Szja-törvény (mellékletei) és a végrehajtására kiadott kormányrendeletek tartalmazzák. Az adókedvezmények, -mentességek igénybevétele miatt gyakorlatilag minden kiküldetés elrendelése írásban (ún. kiküldetési rendelvénnyel) történik. A kiküldetés alatt végzett tevékenységnek a munkáltatói érdeket kell szolgálnia, ezért nem lehet szabályosan pl. adómentesen külföldi pihenésre vagy belföldi „konferenciázásra”, „képzés”-re küldeni a munkavállalót (kiküldetésre hivatkozva). A költségek megtérítése a számlával vagy egyszerűsített számlával igazolt költségek alapján vagy átalánydíj formájában történhet (a köznyelv utóbbit tekinti, helytelenül, napidíjnak). A belföldi kiküldetési napidíjátalány minimuma jelenleg (a 437/2015-ös kormányrendelet szerint) napi ötszáz forint, de az árukísérők, gépjárművezetők esetében ennél magasabb is lehet. Havi átalány formájában is lehetséges megállapítani a kiküldetési napidíjátalányt, amennyiben rendszeresen kerül sor a kiküldetés elrendelésére. Kiküldetés címén belföldön adómentesen csak akkor lehet költségtérítést adni, ha a kiküldetés időtartama eléri a hat órát, és a kiküldetés helyén a munkavállaló nem részesül szervezett étkeztetésben.
Az Szja-törvény melléklete szerint, igazolás nélkül adómentesen elszámolható külföldi kiküldetési költségek összeghatára az általában évente módosított kormányrendelet (285/2011-es) szerint 2016-ra napi 15 euró (fuvarozási, személyszállítási területen itt is magasabb, 60 euró). A rendelet tartalmazza a részletes számítási szabályokat.
Átirányításról van szó abban az esetben, ha a munkavállalónak átmenetileg a munkakörébe nem tartozó feladatokat kell ellátnia egyéb munkaköri feladatai helyett vagy mellett. A köznyelvben helyettesítésnek nevezett esetekben általában átirányításról van szó. Mivel az átirányításhoz sem szükséges általában a munkavállaló hozzájárulása, a képzettséghez, beosztáshoz méltatlannak ítélt, vagy szükségtelennek látszó feladatok (pl. kávéfőzés a főnöknek) átmeneti elvégzését nem célszerű kifogásolni, mivel azzal esetleg a munkáltatói utasítást végrehajtását jogszerűtlenül tagadnánk meg…
Kirendelés esetében – a munkavégzés földrajzi helyétől függetlenül – munkánkat átmenetileg más munkáltatónál kell végeznünk.
Az Mt. rendelkezései szerint a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás, így a kiküldetés, átirányítás, kirendelés időtartama évente együttesen nem haladhatja meg a (beosztás szerinti) 44 munkanapot vagy 352 órát. Részmunkaidő, év közben kezdődött vagy határozott időtartamra szóló foglalkoztatás esetén a megjelölt időkereteket arányosan kell alkalmazni.
A kiküldetés, átirányítás, kirendelés várható időtartamáról – a tervezhetőség érdekében – a munkavállalót tájékoztatni kell (nyilván, ha előre nem látható okból változik az időtartam, a munkavállaló, azt nem kifogásolhatja).
Amennyiben a kiküldetés, átirányítás, illetve a kirendelés a munkaszerződésben, munkaköri leírásban rögzített helységen kívülre szólna, csak a munkavállaló hozzájárulásával lehet a várandós, a 3 év alatti gyermeket gondozó, a közeli hozzátartozóját gondozó, vagy az 50%-ot meghaladó munkaképesség-csökkenést elszenvedett munkavállalót ilyen módon foglalkoztatni.
