Jelen cikkünkben összefoglaljuk az adott és kapott előlegekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, polgárjogi és adózási szempontból, ill. szót ejtünk a Ft-ban és devizában fizetett előlegekről is.
Kezdjük a legelején, vagyis mit értünk előleg alatt? A hatályos polgárjogi jogszabályok - szemben a foglalóval - nem rendelkeznek kifejezetten az előlegről. A foglaló szerződést biztosító mellékkötelezettség. A polgárjog a foglalót és előleget különböző módon kezeli. A foglalónak a szerződésből egyértelműen ki kell derülnie, ha ez nem történik meg, az átadott pénzt vételárelőlegnek kell tekinteni. Ez igen lényeges különbség, hiszen az előleg a teljesítés meghiúsulása esetén visszajár, míg a foglaló visszafizetése esetében a meghiúsulásért felelős fél az adott foglalót elveszíti, ha kapott foglalóról van szó, azt köteles kétszeresen visszatéríteni. (Ptk. 6:185.§)
Az előleg nem más, mint egy pénzügyi teljesítés, pénzmozgás, vagyis az ügylet teljesítését követően ezzel az előleggel el kell számolni. Ha az ügylet teljesült, akkor az ügylet ellenértékébe az előleg összege beszámít, amennyiben azonban az ügylet nem jött létre, azaz meghiúsult, úgy az előleget vissza kell fizetni.
Egészen más a helyzet az adótörvényeket illetően. Az áfa törvény kizárólag az előlegről ejt szót, azonban lényeges tudni, hogy minden, ami az előleghez hasonlóan „viselkedik” (így pl. a foglaló is) azonos módon kezelendő.
Az előlegekkel kapcsolatban az Áfa törvény 59. §-a kimondja, hogy termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás esetén, ha a teljesítést megelőzően az ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak, meg kell állapítani annak a fizetendő adóját a jóváírás, kézhezvétel vagy megszerzés időpontjában, hiszen a megkapott előleget úgy kell tekinteni, hogy az a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
E paragrafus tehát nem szól másról, mint arról, hogy amennyiben előleget kaptunk, áfa fizetési kötelezettségünk keletkezik, ha fizettünk előleget, akkor – egyéb feltételek fennállása esetén – levonási jogunk keletkezik.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy az előlegre is számla kibocsátási kötelezettség áll fent. Az áfa törvény 159. § (2) bekezdésének értelmében köteles az adóalany a számlakibocsátásról gondoskodni, ha részére adóalany vagy nem adóalany jogi személy előleget fizet, ill. akkor is, ha nem jogi személyről (pl. magánszemély) van szó, de az előleg összege eléri vagy meghaladja a 900.000,- Ft-ot.
Amennyiben az előleg számlánkat Ft-ban állítjuk ki, úgy egyszerű a helyzet, de nézzük, hogyan rendelkezik a törvény a devizás előlegekről.
Az teljesen egyértelmű, hogy devizás előleg számla esetében (mivel az áfa idegen pénzeszközben van kifejezve) a fizetendő adó megállapításának időpontjában érvényes - az Áfa törvény 80. § (2) bekezdése szerinti - árfolyamot kell alkalmazni.
Amikor a teljesítés megtörtént, kiállítjuk az ún. „végszámlát”, amelynél szintén van egy árfolyam, amely nagy valószínűséggel eltér az előleg áfá-jától. Ebben az esetben tehát minden bizonnyal árfolyam különbözet keletkezik - az előleg számla, ill. a végszámla eltérő árfolyamának eredményeképp -, amelyet a megfelelően rögzíteni kell a könyvelésben.
A tényleges teljesítéskor a bruttó végösszegből kell levonni az előleget, és a fennmaradó összeget a teljesítés napján érvényes árfolyammal szükséges forintosítani.
