Legutolsó közbeszerzési témájú bejegyzésünkben áttekintettük a részekre történő ajánlattétel alapvető szabályait, jelentőségét. Jelen írás keretében megvizsgáljuk, hogy a részajánlat biztosításának milyen további eljárásjogi következményei vannak, illetve joggyakorlatból vett példa mentén áttekintjük, hogy a kiíróknak milyen körülményekre kell figyelemmel lenniük, ha a részajánlat kizárása mellett döntenek.
Emlékeztetőül: az ajánlatkérők ugyan nem kötelesek biztosítani a részajánlat lehetőségét, ugyanakkor minden esetben meg kell vizsgálniuk a beszerzésüket abból a szempontból, hogy beszerzés tárgyának jellege lehetővé teszi-e a több részben történő megvalósítást.
Abban az esetben, ha az ajánlatkérő úgy dönt, biztosítja a beszerzés kapcsán az általa meghatározott részekre történő ajánlattétel lehetőségét, a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) értelmében a beszerzés tárgyát és mennyiségét részenként is meg kell határoznia [Kbt. 61. § (5) bek]. A beszerzés becsült értékére ugyancsak részenként kell megállapítást tennie. A gazdasági szereplők alkalmasságára vonatkozó előírások körében ugyan kifejezett utalást nem találunk a részajánlatra, azonban az alkalmasság meghatározására vonatkozó általános szabályokból következően [lásd Kbt. 65. § (3) bek.: „Az ajánlatkérőnek az alkalmassági követelmények meghatározását az esélyegyenlőségre, az egyenlő elbánásra és a verseny tisztaságára vonatkozó alapelvek figyelembevétele mellett a közbeszerzés tárgyára kell korlátoznia, és azokat – a közbeszerzés becsült értékére is tekintettel – legfeljebb a szerződés teljesítéséhez ténylegesen szükséges feltételek mértékéig lehet előírni.] részajánlat biztosítása esetén az alkalmassági követelményeket az egyes részekhez igazítottan, azokra figyelemmel kell kialakítani.
Alapelvi gyökerű, különösen az egyenlő esélyű ajánlattétel elvéből fakadó elvárás, hogy amennyiben az ajánlatkérő biztosítja a részekre történő ajánlattételt az eljárásban, adott része vonatkozó ajánlatot mindig adott részre vonatkozó ajánlattal kell összevetni. Másként fogalmazva: nem részesülhet előnyben a részajánlattal szemben az olyan ajánlattevő ajánlata, aki nem csak adott részre, hanem több vagy valamennyi részre ajánlatot adott.
A részajánlat biztosításának eljárásjogi következménye az is, hogy az ajánlatkérőnek az egyes részek tekintetében nyertesekkel kell szerződést kötnie [Kbt. 131. § (3) bek].
Amint a bevezetőben utaltunk rá, az ajánlatkérő nem köteles biztosítani a részekre történő ajánlattételt. A részajánlat kizárása esetén azonban indokolási kötelezettség terheli: a részekre történő ajánlattétel kizárását a felhívásban indokolnia kell. Konkrét úgy kapcsán a Közbeszerzési Döntőbizottság a részajánlat kizárását illetően az alábbiakat emelte ki: „E körben az ajánlatkérő nagyfokú szabadsággal rendelkezik azonban – mint minden döntése során – a Kbt. célját valamint az
alapelvi szabályokat figyelembe kell vennie. Ennek megfelelően az általa relevánsnak ítélt bármely célszerűségi okra alapíthatja döntését, azonban ezen döntés nem lehet ellentétes a Kbt. céljával, illetve alapelveivel.” (D. 187/16/2017. sz. ügy). A Döntőbizottság álláspontja szerint az ajánlatkérő által relevánsnak vélt indokokat felülvizsgálni nem lehet, a Döntőbizottságnak kizárólag arra van hatásköre, hogy azt vizsgálja, hogy ezen indokok a Kbt. tételes, valamint alapelvi szabályozásával összhangban állnak-e. A Döntőbizottság álláspontja szerint, amennyiben két beszerzési igény között szoros összefüggés nem áll fenn, azok egy részajánlati körben történő kiírása versenykorlátozó lehet.
Összegezve a fentieket: jóllehet a részajánlat biztosítása nem kötelező és a kiírókat nagyfokú döntési szabadság illeti meg a döntésük meghozatala és indokaik megfogalmazása során, konkrét esetben versenykorlátozó és esélyegyenlőséget sértő lehet a részajánlat kizárása, ha ajánlatkérő így mesterségesen egyesít lényegében össze nem függő beszerzési tárgyakat.
