Ügyvezető megbízási jogviszonyban
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:112. § (1) bekezdése szerint társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő - a társasággal kötött megállapodása szerint - megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el.
A Ptk. biztosította szabad jogviszonyválasztást azonban az 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény némileg felülírja, hiszen 4. § d) pontjának 5. alpontja értelmében, amennyiben tulajdonos tag ügyvezetőről van szó és az ügyvezetést nem munkaviszony keretében látja el, akkor társas vállalkozónak minősül és biztosítási valamint járulékfizetési kötelezettségét ennek megfelelően kell meghatározni.
Ez az esetek többségében havi minimális adó- és járulékfizetési kötelezettséggel jár, amit a társaságok úgy igyekeznek kikerülni, hogy inkább a munkaviszonyt választják, amely alapján lehetőség szerint részmunkaidőben tölti be a tulajdonos az ügyvezetői munkakört.
(Zárójelben jegyezzük meg, hogy az ügyvezetői munkakör ellátása nem igényel szakképzettséget, tehát akár társas vállalkozói jogviszonyról van szó, akár munkaviszonyról az ügyvezetés tekintetében nem a garantált bérminimumból kell kiindulni.)
Annak a jövő évi változásnak, miszerint a nyugdíjas munkaviszonyban álló dolgozóra nem terjed ki a biztosítás és munkabérét sem járulék, sem pedig szociális hozzájárulási adó nem terheli, valószínűleg az lesz az egyik hozadéka, hogy csökkenni fog a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozók száma, tehát a nyugdíjas tulajdonos tagok lehetőség szerint munkaviszonyban látják el az ügyvezetői teendőket, illetve működnek közre a társaság tevékenységében.
Mindezek után lássuk, mikor kell az ügyvezető jogviszonyára társadalombiztosítási szempontból is a megbízásra vonatozó szabályokat alkalmazni?
Az egyik ilyen lehetőség, amikor az ügyvezető nem tagja a társaságnak. Ebben az esetben értelemszerűen nem vonatkozik rá a Tbj. 4. szakaszának d) pontja, tehát a biztosítási kötelezettségét a Tbj. 5. § (1) g) pontjában foglaltak – az egyéb munkavégzésre vonatkozó jogviszonyra vonatozó szabályok – szerint kell elbírálni.
A másik eset, ha a társaságban az ügyvezető – az ügyvezetői teendők ellátása mellett – tagként személyesen is közreműködik. Ebben az esetben ugyanannál a társaságnál fennálló kettős társas vállalkozói jogviszony kizárása érdekében – szintén a megbízás szabályai szerint kell a társadalombiztosítási jogviszonyát megállapítani.
Például, ha egy egyszemélyes kft. tulajdonos tagja személyesen közreműködik a társaságban, ami alapján társas vállalkozónak minősül, akkor az ügyvezetésre létesített megbízási jogviszonya, megbízásként bírálandó el.
Persze ebben az esetben megfontolandó, hogy nem volna-e célszerűbb a személyes közreműködést munkaviszonyban ellátni még pedig oly módon, hogy a munkaszerződésbe benne foglaltatnának az ügyvezetői teendők is. Ez esetben a T1041-es biztosított bejelentésen a jellemzőbb munkakört FEOR számát (tehát nem az ügyvezetését) kell feltüntetni.
Ahogy az előzőekben érintettük, a megbízási jogviszony keretében álló ügyvezető biztosítási kötelezettségét a Tbj 5. § (1) g) pontjában foglaltak szerint kell elbírálni. E szerint a megbízási jogviszonyban munkát végző személy akkor biztosított, ha az e tevékenységből származó járulékalapot képező jövedelme havi szinten eléri a minimálbér (138.000 forint) 30 százalékát (41.400 forint), illetve naptári napokra ennek harmincad részét (1.380 forint).
A biztosítási kötelezettség elbírálása tehát egyszerű osztással történik: a jogviszonyból származó járulék alapot képező jövedelmet el kell osztani a jogviszony tartamával (hónapjaival vagy napjaival) és a kapott hányadost kell összevetni az említett határösszegekkel.
A jogviszonyból származó járulékalapot képező jövedelemként a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. (Szja.) törvény szerinti összevont adóalapba tartozó, adóelőleg-alap számításánál figyelembe veendő jövedelmet kell figyelembe venni.
Tekintve, hogy a megbízás önálló tevékenység, a megbízási díjból a jövedelem meghatározása során 10 százalékos költséghányad vagy a megbízott nyilatkozat szerinti költség levonható.
Ugyanakkor az Szja. törvény 24. § (1) d) pontja kimondja, hogy nem önálló tevékenység a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége, azaz az erre tekintettel fizetett díjazás esetében nem lehet alkalmazni a költséghányad vagy tételes költségelszámolás lehetőségét, azaz a megbízási díj összege megegyezik a járulékalap összegével.
