A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. (Szocho.) törvény 2. § (2) bekezdése értelmében a törvény 1. § (5) bekezdés a)-e) pontjában felsorolt juttatások (e körbe tartozik az osztalék is) esetében a szociális hozzájárulási adót a magánszemélynek az adóévben legfeljebb a minimálbér 24 szeresének megfelelő adóalap (tehát 24 x 149.000 = 3.576.000) forint után kell megfizetnie.
Az említett éves maximum adóalapot viszont csökkenti a magánszemély
- törvény szerinti összevont adóalapban tartozó, adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelme, ideértve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíjat is,
- az ösztöndíjas foglalkoztatott ösztöndíja, illetve a
- tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díjazása,
- az Szja tv. szerinti önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelem esetében az Szja tv. szerinti adóelőleg-alap hiányában a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló évi LXXX. törvény (Tbj.) szerint biztosítottnak minősülő személy részére juttatott olyan jövedelem, amely a Tbj. 4. § k) pont 2. alpontja alapján járulékalapot képez.
Például, ha egy saját társaságában havi 300.000 forintos munkabérrel munkaviszonyban álló nyugdíjas tulajdonos 5 millió forintos osztalékot vesz fel, akkor ez után nem kell szociális hozzájárulási adót fizetnie, ugyanis a 12 x 300.000 = 3.600.000 forint meghaladja az előbbiekben említett 3.576.000 forintos maximális adóalapot.
A kötelezettségét nem befolyásolja, hogy az éves 3.600.000 munkabér egyébként nem alapja szociális hozzájárulási adónak, tekintve, hogy Mt. szerinti nyugdíjasról van szó.
Noha az említett kereset teljes összege csak az év végéig kerül kifizetésre, a Szocho. törvény 29. § (2) bekezdése értelmében a természetes személy nyilatkozhat arról, hogy az 1. § (1)-(3) bekezdése és 1. § (5) bekezdés a)-d) pontja szerinti jövedelmeinek összege várhatóan eléri az adófizetési felső határt. Így tehát, ha az osztalék kifizetésére áprilisi végén kerül sor, már akkor sem kell szociális hozzájárulási adót fizetni utána.
Ugyanakkor a jogszabály „résznyilatkozat” megtételére nem ad módot. Például (maradva az április havi kifizetésnél) egy havi 250.000 forintos keresettel rendelkező munkavállaló nem tehet olyan nyilatkozatot, hogy az osztalék után csak 3.576.000 – (12 x 250.000) = 576.000 forint után fizeti meg a szociális hozzájárulási adót.
Esetében a törvény 29. § (1) bekezdése alkalmazandó, miszerint az 1. § (5) bekezdés a)-d) pontja szerinti jövedelmek után a természetes személyt a naptári év folyamán mindaddig terheli az adófizetési kötelezettség, amíg a kifizetőnek nem nyilatkozik, hogy elérte az adófizetési felső határt. Így a fizetendő adó: 3.576.000 – (4 x 250.000, tehát a ténylegesen kifizetett bér) = 2.576.000 forint, és a különbözetet (2.000.000 x 19,5 százalék) majd a személyi jövedelemadó bevallásában igényelheti vissza.
Visszatérve a maximum alapot csökkentő tételekhez: azt már tisztáztuk, hogy e tekintetben nincs jelentősége, hogy az összevont adóalapba tartozó jövedelem egyébként alapja szociális hozzájárulási adónak vagy sem. Ezzel párhuzamosan, vannak olyan szociális hozzájárulási adóalapok, amelyeket nem vehetünk figyelembe a maximum alap meghatározásánál. Például, ha egy egyéni vagy társas vállalkozó nem számol el tényleges kivétet vagy tagi jövedelmet, akkor a minimális szociális hozzájárulási adóalapját (ami éves szinten akár a minimálbér vagy garantált bérminimum 112,5 százalékának a 12-szeresét is kiteheti) nem lehet levonni a minimálbér 24-szereséből.
Amennyiben Ön is szívesen lenne hozzáértő a témában, jelentkezzen OKJ képzésünkre.
