A számvitellel szembeni követelmények az 1968. évi gazdasági reform miatt megváltoztak. Célkitűzésként fogalmazták meg, hogy a számvitel tegye lehetővé a közgazdasági szabályozók működésének, hatásának mérését. Az 1968. évi gazdasági reform megváltoztatta a számvitellel szemben támasztott igényeket. Az irányítási rendszer változása következtében előtérbe került az a követelmény, hogy a számvitel a különféle közgazdasági szabályozók működésének mérését is tegye lehetővé. Ennek érdekében 1968. január 1-jétől valamennyi népgazdasági ágazatban egységessé vált az ágazati számlakeretek szerkezete. A szerkezet egységesítése mellett lényeges előre lépésnek számított a tartalmi egység megteremtése is.
Az 1968. évi XXXIII. törvényerejű rendelet – a számvitel rendjéről - szerint: „A népgazdaság egységes számviteli rendjének kialakítása és irányítása a pénzügyminiszter feladata.” Lényegében 1875. óta ez volt az első olyan jogszabály, amely a számvitelre vonatkozott. A rendelet a könyvvizsgálat kérdéseivel nem foglalkozott.
A rendelet felhatalmazása alapján került megalkotásra a számvitel bizonylati rendjéről szóló 9/1969. (III. 18.) PM rendelet, amelyben rögzítették a bizonylati szabályzat készítésének kötelezettségét. A leltározási, mérleg- és mérlegbeszámoló készítési kötelezettséget 55/1970. (XII. 30.) PM rendelet szabályozta. A hivatkozott rendelet részletesen foglalkozott a leltározás és az értékelés kérdéseivel is.
Az 1968. évi XXXIII. törvényerejű rendelet végrehajtására a pénzügyminiszter rendeletet adott ki, amely szabályozta a könyvvitel rendjét. A szabályozással (56/1970.(XII.30.) pénzügyminiszeri rendelet) életbe lépett a Népgazdasági számlakeret, mely részletesen tartalmazta a könyvelési rendszer szabályait. Ez alapján készültek el az ágazati számlakeretek is. Az Egységes Népgazdasági Számlakeret tartalmában országosan egységes volt, és biztosította a gazdasági irányítószervek részére az egységes tartalmi adatszolgáltatást. Ebből következett az állami szabályozás meglehetős részletessége is. A leírt szabályok betartása volt az alapvető követelmény.
Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény a pénzügyminiszter feladatává tette a számvitel egységes szabályozását. A törvény előírásai szerint a pénzügyminiszter feladata:
- a vállalatok és költségvetési szervek könyvvezetési rendjének,
- a leltározási, az értékelési, a mérleg- és eredménykimutatás-készítési előírások,
- a számvitel bizonylati rendjének,
- a költség- és önköltségszámítás rendjének
szabályozása.
Az elszámolás alapja a Népgazdasági Egységes Számlakeret, amely alapján a pénzügyminiszter kiadta az ágazati számlakereteket. Az ágazati számlakeretek alapján a gazdálkodó szervezetek kialakították saját számlarendjüket.
Azt azért ki kell emelni, hogy az 1979. évi II. törvény megszüntette a számvitel önálló szabályozását és a számviteli szabályok ismét beépülésre kényszerültek más pénzügyi tárgyköröket szabályozó jogszabályokba.
1988-tól már a társasági adóról és a vállalkozási nyereségadóról szóló törvény bevezetésének követelményei miatt szabályozta a pénzügyminiszter a könyvvitel rendjét. Megalkották az 1988. évi törvényt a gazdasági társaságokról, mely már elírta a könyvvizsgálati kötelezettséget.
Az 1988. évi XIV. törvény - az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról – szabályokat írt elő a könyvvezetésről, illetve a beszámoló készítéséről.
A könyvvitel szabályozásában ekkor még egyértelműen meghatározó volt az egységes állami irányítás. Az adatfeldolgozásban ezen elvek és módszerek érvényesültek.
Sorozatunk korábbi része:
https://perfekt.blog.hu/2019/10/02/a_szamviteli_kotelezettseg_szabalyozasa_hazankban_i_resz
Amennyiben Ön is szívesen lenne hozzáértő a témában,
jelentkezzen OKJ képzésünkre.
