2021. jan 25.

A szankciótörvényről - I.

írta: Dr. Rákosi Ferenc
A szankciótörvényről - I.

A vállalkozások és a magánszemélyek szempontjából egyaránt lényeges jogszabályi változásokkal kell számolni a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény[1] hatálybalépésére tekintettel. A hatósági eljárások során megállapított jogszabálysértések (közigazgatási szabályszegés) esetén egységesül a szankciórendszer, ennek következtében közel száz, közigazgatási szankciót tartalmazó törvény módosult. Az egységesítés nem jelent teljes uniformizálást, a szankciótörvény által lehetővé tett körben továbbra is léteznek speciális közigazgatási szankciók. A cikksorozat első részében magát a szankciótörvényt tekintjük át. A továbbiakban a hatálybalépésével összefüggő főbb törvényi és kormányrendeleti változásokat mutatjuk be.lawyer-tools_23-2148172280.jpgKözigazgatási szankciót azzal a természetes személlyel, jogi személlyel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettel szemben lehet alkalmazni, akinek, illetve amelynek a közigazgatási szabályszegésért való felelősségét a közigazgatási hatóság megállapította. Az elkobzás akkor is alkalmazható, ha felelősségre vonásra nem került sor.

 Közigazgatási szabályszegés esetén a következő közigazgatási szankciók alkalmazhatók:

  • figyelmeztetés,
  • közigazgatási bírság, ezen belül külön 
    • helyszíni bírság
  • tevékenység végzésétől történő eltiltás,
  • elkobzás.

(Kivételes jelleggel lehetnek egyéb szankciók is.)

A véglegesnek tekinthető szankciókat be kell vezetni a Közigazgatási Szankciók Nyilvántartásába (amelyet kormányrendelet alapján a Lechner Tudásközpont vezet).  A nyilvántartásnak a szankcionálás fokozatossága szempontjából van jelentősége.

A közigazgatási szabályszegések, ha törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a jogsértő magatartásnak a szankció alkalmazására jogosult hatóság tudomására jutásától számított hat hónap alatt elévülnek. Az elévülési időt a hatóság bármely eljárási cselekménye megszakítja. Az elévülés megszakadásával az elévülési idő újrakezdődik.

Figyelmeztetés alkalmazásának akkor van helye, ha közigazgatási szabályszegés elkövetése miatt más szankció nem alkalmazható, vagy ha a közigazgatási szabályszegés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és a figyelmeztetéstől kellő visszatartó hatás várható.

Közigazgatási bírságot szab ki a közigazgatási hatósági eljárás során a hatóság, ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendelet bírság kiszabását teszi lehetővé,

  1. a) a Nyilvántartásba a hatósági eljárás megindításának napját megelőző egy éven belül az ügyfél vonatkozásában közigazgatási szankciót megállapító döntést jegyeztek be (az ügyfél felelősségének megállapítása nélküli elkobzást nem számítva) és
  2. b) a hatóság nem figyelmeztetés alkalmazásáról dönt.

A hatóság a figyelmeztetés szankció alkalmazása feltételeinek teljesülése esetén is közigazgatási bírság szankciót alkalmaz, ha

  1. a) a jogsértés emberi életet, testi épséget vagy egészséget sért vagy veszélyeztet, vagy annak következményeképpen környezetkárosodás, környezetszennyezés vagy környezetveszélyeztetés következett be,
  2. b) kiskorú személyek védelmét célzó jogszabályi rendelkezés megsértésére került sor,
  3. c) a jogsértésre - kora, anyagi és szociális helyzete, fogyatékossága, egészségi állapota, megváltozott munkaképessége, cselekvőképességének korlátozása miatt - különösen kiszolgáltatott személlyel szemben került sor, vagy
  4. d) törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet meghatározott ügyek vonatkozásában a figyelmeztetés alkalmazásának kizárásáról rendelkezik (ezekről az esetekről a cikksorozat következő részében lesz szó).

 Közigazgatási bírság kiszabása esetén a hatóság - törvényben, kormányrendeletben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott további szempontok mellett - az eset összes lényeges körülményét, különösen az alábbiakat mérlegelve dönt a bírság összegéről:

  1. a) a jogsértéssel okozott hátrányt, ideértve a hátrány megelőzésével, elhárításával, helyreállításával kapcsolatban felmerült költségeket, illetve a jogsértéssel elért előny mértékét,
  2. b) a jogsértéssel okozott hátrány visszafordíthatóságát,
  3. c) a jogsértéssel érintettek körének nagyságát,
  4. d) a jogsértő állapot időtartamát,
  5. e) a jogsértő magatartás ismétlődését és gyakoriságát,
  6. f) a jogsértést elkövető eljárást segítő, együttműködő magatartását, valamint
  7. g) a jogsértést elkövető gazdasági súlyát.

 

A mérlegelés kizárt, ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet a bírság összegére vonatkozóan mérlegelést nem tesz lehetővé.

Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a közigazgatási bírság felső határa természetes személyek esetén egymillió forint, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetén tízmillió forint lehet.

Az önkormányzati rendelet alapján megállapítható közigazgatási bírság felső határa természetes személyek esetén kétszázezer forint, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetén kétmillió forint lehet.

A hatóság mérlegelési jogkörében meghatározható közigazgatási bírságösszeg esetén a kiszabható közigazgatási bírság mértéke legfeljebb a törvényben, a kormányrendeletben vagy az önkormányzati rendeletben meghatározott közigazgatási bírságösszeg felső határának fele lehet, ha a Nyilvántartásba a hatósági eljárás megindításának napját megelőző három éven belül az ügyfél vonatkozásában közigazgatási bírság szankciót megállapító döntést nem jegyeztek be.

A hatóság közigazgatási bírság kiszabása feltételeinek teljesülése esetén - a célszerűség figyelembevételével, mérlegelése alapján - közigazgatási bírságként helyszíni bírságot szabhat ki, ha a helyszíni intézkedés alkalmával az ügyfél a jogsértést teljes mértékben elismeri, és azt törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet lehetővé teszi.

A jogsértés teljes mértékben való elismerésével az ügyfél lemond a helyszíni bírsággal szemben őt megillető jogorvoslati jogról.

A helyszíni bírság kiszabását megelőzően az ügyfelet tájékoztatni kell a jogorvoslati jogról történő lemondás és a helyszíni bírság meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről, továbbá a hatóság által megállapítható bizonyítékok köréről.

A helyszíni bírságról szóló döntést a hatóság a helyszínen közli az ügyféllel. A döntés indokolásában elegendő az ügyfélnek a jogsértés elismeréséről szóló írásbeli nyilatkozatát rögzíteni.

Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a kiszabott helyszíni bírság összege nem lehet magasabb, mint az ugyanezen tényállás mellett megállapítható közigazgatási bírság legmagasabb összegének negyede.

Önkormányzati rendelet alapján kiszabható helyszíni bírság felső határa természetes személyek esetén ötvenezer forint, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetén ötszázezer forint lehet.

Tevékenység végzésétől történő eltiltás olyan közigazgatási szankció, amellyel a hatóság az ügyfél valamilyen jogosultsága gyakorlását meghatározott időre vagy jogszabályban meghatározott feltétel bekövetkezéséig megvonja vagy korlátozza.

Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a közigazgatási hatóság eltilthatja a tevékenység végzésétől az ügyfelet, ha

  1. a) a jogsértés emberi életet, testi épséget vagy egészséget sért vagy veszélyeztet,
  2. b) a jogsértésre - kora, anyagi és szociális helyzete, fogyatékossága, egészségi állapota, megváltozott munkaképessége, cselekvőképességének korlátozása miatt - különösen kiszolgáltatott személlyel szemben került sor, vagy
  3. c) a jogsértés az eljárás megindulását megelőző egy éven belül legalább három alkalommal került megállapításra.

Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a tevékenység végzésétől történő eltiltás a döntés véglegessé válásától számított negyvenöt napnál hosszabb időre nem szólhat.

Ha van lehetőség a mérlegelésre, a közigazgatási bírságnál jelzett körülmények mérlegelésre kerülhet sor.

Elkobzásnak közigazgatási szabályszegés esetén kifejezett törvényi rendelkezés esetén van helye. Az elkobzással az elkobzott dolog állami tulajdonba kerül.

A hatóság elkobozza azt a dolgot,

  1. a) amelyet a jogsértés elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak,
  2. b) amelynek birtoklása jogszabályba ütközik, vagy amely veszélyezteti a közbiztonságot,
  3. c) amely jogsértés elkövetése útján jött létre,
  4. d) amelyre a jogsértést elkövették, vagy amelyet a jogsértés befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak,
  5. e) amelyet a jogsértő a jogsértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól kapott.

 Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az a) és d) pontja esetében

- az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem a jogsértő tulajdona, kivéve, ha a tulajdonos a jogsértésről előzetesen tudott és abba beleegyezett,

- az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az a jogsértőre vagy a dolog tulajdonosára a jogsértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene.

 

[1] https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1700125.tv

 

banner0202.jpg

 

Szólj hozzá

jo tudni fontos es aktualis