A zárlati feladatok között meghatározó szerepe van az eszközök és a források fordulónapra vonatkozó értékelésének.
A számvitel egyik legizgalmasabb és elméletileg legvitatottabb kérdésköre az értékelés. Ennek oka az, hogy az értékelés kettős funkciót tölt be egyidejűleg:
- egyrészt meghatározza a vagyon értékét,
- másrészt hatással van ez eredmény nagyságára.
Mit jelent az értékelés? Leegyszerűsítve ez az a tevékenység, amelynek keretében kiszámítjuk az egyes vagyon- és tőkeelemek értékét. A vagyonelemek számbavétele leltározás útján valósul meg, vagyis ekkor állapítjuk meg a rendelkezésre álló vagyon mennyiségét. Természetesen vannak olyan vagyonelemek is, amelyek értékének meghatározásakor nem lehet mennyiségi felvételt végezni.
Az értékelés fogalmán belül közvetlen és közvetett értékelést különböztethetünk meg. A közvetlen értékelés során a mennyiségben meglévő vagyonelemek értékét úgy állapítjuk meg, hogy hozzárendeljük az árakat. Közvetett értékelésnek nevezzük, ha a meglévő érték kerül módosításra.
Az eszközök és források fordulónapra vonatkozó értékelésének célja a mérlegérték meghatározása. Nyilvánvalóan az egyes eszköz és forráscsoportoknál más-más feladatokat kell ellátni, de vannak az értékelésnek közös szabályai is. Az érintett eszközöknél a számviteli politikában meghatározott módon el kell számolni a terv szerinti értékcsökkenést. A számviteli törvényben meghatározott esetekben terven felüli értékcsökkenés elszámolására is sor kerülhet. Kérdés lehet, hogy mikor kell a terven felüli értékcsökkenést elszámolni? Fontos, hogy az eszközök a mérlegkészítéskor ismert piaci értéken kerüljenek a mérlegbe. Ennek érdekében a terven felüli értékcsökkenést az eszköz könyvekből történő kivezetése időpontjában el kell számolni. Például a hiány esetén! Ha valamilyen váratlan ok miatt (például az eszköz megrongálódik) kell csökkenteni az értéket, akkor azt az esemény bekövetkezésekor kell elszámolni. A mérleg fordulónapjával el kell számolni a piaci érték és a könyv szerinti érték különbözetét terven felüli értékcsökkenésként. Ehhez természetesen szükséges a piaci ár meghatározása is. Meghatározott esetekben sor kerülhet a terven felüli értékcsökkenés visszaírására is.
A zárlati feladatokkal összefüggésben meg kell említeni az értékvesztés elszámolását is.
A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – értékvesztést kell elszámolni, a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. Ha a befektetés mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell.
A hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírnál – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – értékvesztést kell elszámolni, ha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír könyv szerinti értéke és – (felhalmozott) kamatot nem tartalmazó – piaci értéke közötti különbözet veszteségjellegű, tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. Ha értékpapír mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell.
A készletek értékelése során – a fordulónapra vonatkozó - a leltáreltérésekkel korrigált zárókészlet könyv szerinti értékéből kell kiindulni. Vizsgálni kell, hogy a készlet megfelel-e a rendeltetésének, a követelményeknek. A minősítési szempontokat a számviteli politika tartalmazza. Ha bármilyen probléma merülne fel (például értékesítése kétségessé vált, használhatósága, minősége vitatható, stb) akkor a készlet csökkentett értéken szerepelhet a mérlegben. Ha a készlet bekerülési (beszerzési), illetve könyv szerinti értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken kell szerepeltetni. Saját termelésű készlet esetén a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett, várható támogatásokkal növelt eladási áron számított értéken kell kimutatni azt a mérlegben. Amennyiben a készlet piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell.
Az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. Ha a vevő, az adós minősítése alapján a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell.
