A Kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 39/A. §. (1) bekezdésének módosítására 2023. július 01-től került sor.
A jogszabályhely szerint az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai (csecsemőgondozási díj, a gyermekgondozási díj, a táppénz, örökbefogadói díj) és a baleseti táppénz összegének megállapításánál az ellátásra való jogosultság kezdő napján kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyban elért jövedelmet kell figyelembe venni. Az ellátás alapját képező jövedelmet a biztosítási jogviszony kezdetétől, de legfeljebb az ellátásra való jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző naptári év első napjától a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző harmadik hónap utolsó napjáig terjedő időszakban kell keresni.
Jövedelem fogalmába az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai és a baleseti táppénz összegének kiszámításánál a meghatározott időszakra adóelőleg megállapításához az állami adóhatóságnál bevallott, társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelmet értjük.
Ez azt jelenti, hogy az ellátások összegének kiszámítását az éppen aktuális biztosítási jogviszonyban elért jövedelemből kell megállapítani. Ebből az is következik, hogy egy korábbi jogviszonyban elért jövedelem, már nem képezi az ellátások alapját.
Nézzünk egy példát.
„A” foglalkoztatónál munkaviszonyban állt 2016.01.01-től 2023.03.31-ig. „B” foglalkoztatónál munkaviszonyt létesített 2023.04.11-től, ami jelenleg is fennáll. Táppénzre lesz jogosult 2023.08.01-től 2023.08.11-ig. A táppénz alapját csak és kizárólag a„B” foglalkoztatónál elért jövedelem alapján kell megállapítani és figyelmen kívül kell hagyni az „A” foglalkoztatónál elért jövedelmet.
Valójában a gyakorlatban nem történt változás csak pontosítás történt a jogszabály megfogalmazásában. Minderre azért volt szükség, mert jelentek meg olyan cikkek, amelyek azt taglalták, hogy a kormányhivatalok nem jogszabályszerűen jártak el olyan ügyekben, amikor a szülő nők csecsemőgondozási díjat, vagy gyermekgondozási díjat igényeltek. Sajnálatosan a cikk csak egyoldalúan mutatta be az eseteket oly módón, hogy a kormányhivatalok döntése a kérelmezőket hátrányosan érintette. A írásban olyan esetek kerültek bemutatásra, amelyekben a kérelmezők az előző foglalkoztatónál jobban kerestek, mint az ellátásuk igénybevételekor lévő munkáltatónál, és ezt a jobb keresetet nem vették figyelembe az ellátásuk megállapításánál. Érdekes módon annak lehetőségét nem vázolták fel, amikor ez a helyzet fordítva következik be.
Korábban is az volt a jogalkotónak a célja, hogy az ellátásokra való jogosultság bekövetkezésekor, a fennálló biztosítási jogviszonyban bekövetkező keresetkiesést pótolja, enyhítse a folyósított ellátás összege.
