Biztos vagyok abban, hogy minden szakmabeli adószakértő, könyvelő, könyvvizsgáló, és persze a döntéshozó vezetők is, hallottak már erről a bizonyos behajtási költségátalányról.
Tapasztalataim szerint egységbe tömörült ellenállás kíséri bevezetése óta. Nehézkesnek, életszerűtlennek, számos vállalkozás esetében egyenesen kivitelezhetetlennek tartják a költségátalánnyal kapcsolatos tennivalókat. Az őszinteség úgy kívánja, hogy siessek leszögezni: én magam is a “nyűgösködők” pártján állok. A pártatlanság azonban azt kívánja, hogy ezt a véleményemet érvekkel is támasszam alá. Az alább következő gondolatok erről szólnak majd.
2014. március 15. napjával lépett életbe az új Polgári Törvénykönyv(„új” Ptk.), amelynek 6:155.§. (2) bekezdése szerint: „Ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett, szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a szerződő hatóság fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére negyven eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama alapján meghatározott forintösszeget megfizetni. E kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít. A behajtási költségátalányt kizáró, vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis.”
A hazai jogalkotó a szabály bevezetésekor az egységes Uniós szabályozásra hivatkozott. Valójában azonban a behajtási költségátalányról rendelkező a 2011/7/EU Irányelv a késedelmi kamatot csak jogosultságként (Preambulum (16) bekezdés) és nem kötelezettségként írja elő a hitelező javára.
(16) This Directive should not oblige a creditor to claim interest for late payment. In the event of late payment, this Directive should allow a creditor to resort to charging interest for late payment without giving any prior notice of non-performance or other similar notice reminding the debtor of his obligation to pay.
(16) Ez az irányelv nem kötelezheti a hitelezőket arra, hogy késedelmi kamatot számítsanak fel. Késedelmes fizetés esetén ezen irányelv lehetővé teszi a hitelezőknek, hogy késedelmi kamat felszámításához folyamodjanak a nem teljesítésre vonatkozó előzetes felszólítás vagy más olyan felszólítás megtétele nélkül, amelyben emlékeztetnék az adóst fizetési kötelezettségére.
Láthatóan nem kötelezettséget, hanem lehetőséget tartalmaz az Irányelv a késedelmi kamatra vonatkozóan, és ennek mintegy egyenes következményeként a költségátalányról szóló rendelkezésében is visszautal (6. cikk (1) bekezdés) a késedelmi kamatnál megfogalmazottakra.
Compensation for recovery costs
1. Member States shall ensure that, where interest for late payment becomes payable in commercial transactions in accordance with Article 3 or 4, the creditor is entitled to obtain from the debtor, as a minimum, a fixed sum of EUR 40.
A behajtási költségek megtérítése
(1) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben kereskedelmi ügyletekben a 3. vagy a 4. cikkel összhangban késedelmi kamat válik esedékessé, a hitelező jogosult az adóstól legalább 40 EUR összegű átalány megfizetését követelni.
Vagyis a hitelező jogosult a követelésre, de ez nem kötelező a számára, és az adósa számára sem. Tudomásom szerint több szakmai fórum ostromolja a KIM és az NGM illetékeseit a rendelkezés megváltoztatása érdekében - ezidáig sikertelenül.
Nézzük tehát meg a jelenlegi rendelkezéseket és azok adó-, illetve számviteli következményeit, tekintetbe véve a NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztályának 2014 augusztusában közzé tett iránymutatását is.
Ami a behajtási költségátalány könyvelését illeti, valamennyi hivatalos álláspont egységes: a tételt a kötelezett oldalán, akkor is könyvelni kell, ha a hitelező ezzel kapcsolatosan nem jelenti be igényét. A könyvelést a késedelembe esés napjával kell elvégezni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy valamennyi vállalkozásnak folyamatosan felügyelnie kell kifizetéseinek határidejét és a tényleges megfizetés napját. Amennyiben egy nappal is akár, de elcsúszik a teljesítés, máris le kell könyvelni a 40 eurót ráfordításként. Azok a vállalkozások, akik ezt a gyakorlatot követik, vagyis folyamatosan és haladéktalanul lekönyvelik kötelezettségüket; minden olyan esetben, amikor a hitelező nyilatkozattal mond le követeléséről, újabb könyvelési tételt rögzítenek. Az elengedett összeget az egyéb bevételek között kell kimutatniuk.
A hitelezői oldalon csak akkor kell könyvelni, ha a tárgyévhez kapcsolódóan jelezte erre vonatkozó igényét, és azt az adós a mérlegkészítés napjáig pénzügyileg is rendezte. Itt meg kell jegyeznem, hogy bár az adósok oldalán egyértelműen hatalmas adminisztrációs többletterhet jelent a költségátalány könyvelése, a helyzet a hitelezői oldalon sem egyszerű, hiszen folyamatosan követni kell a pénzügyi rendezést. Arra vonatkozóan pedig nem találni egyértelmű állásfoglalást, hogy mi történik akkor, ha a hitelező követelésének kielégítésére a tárgyévhez kapcsolódóan, de a mérlegkészítés napját követően kerül sor.
Kiindulva az egyszerű logikából, ez már a következő év egyéb bevételének fog számítani, már csak azért is, mert a be nem folyt követeléseket kizárólag a nullás számlaosztályban szabad nyilvántartani.
