Az internet, de különösen az okostelefonos alkalmazások elterjedése újfajta vállalkozási formákat is elindított, amelyek azonban elsőre inkább tűnnek baráti szívességnek, semmint üzletszerű bevételszerző tevékenységnek. E szolgáltatások nyújtói is többnyire így állnak hozzá, főleg ami az adózást illeti. Az elmúlt napokban jelent meg az Indexen egy írás, amely kifejezetten nehezményezni, hogy a NAV azonnal rászáll azokra az újszerű tevékenységekre, amelyeket az internetes újság bemutat.
A leginkább ismert „szívességi szolgáltatások”, nagyjából ugyanazon az elven működnek. Az Uber (és rajta kívül még számos más „telekocsi” szolgáltatás) lényege, hogy egy gépkocsitulajdonos megosztja egy erre létrehozott alkalmazás segítségével, hogy milyen útvonalon és milyen időpontban kíván közlekedni, és aki szintén pont akkor és pont arra akar menni, azt méltányos díjazás ellenében felveszi a kocsijába. Az airbnb két angol kifejezés összevonásából jött létre, s ez el is magyarázza, hogy miről van szó. Az airbad vendégágyat jelet, a bad and breakfast, illetve rövidítve b&b vagy bnb pedig az olcsó fogadók általános elnevezése az angol nyelvterületen. Az airbnb szolgáltató megengedi, hogy egy éjszakát, vagy akár néhány napot nála tölts a vendégágyon, ha épp egy idegen városba látogatsz. Lehet, hogy ő is ott lesz a lakásban, de általában még ezzel a kényelmetlenséggel sem kell számolnia a vendégnek. A legújabb találmány, a yummber Budapestről indult el. Ennek lényege is egy telefonos applikáció, amelyből az érdeklődő megtudhatja, hogy a közelében éppen főzött-e valaki néhány adaggal többet ebédre, mint amennyit a család megeszik, s ha már így alakult, akkor – méltányos ellenszolgáltatás ellenében – szívesen látják a betérőt. Még az sem szükséges, hogy ott helyben fogyassza el az ételt, van arra is lehetőség, hogy magával vigye.
A telekocsi és a vendégágy-megosztó vállalkozások már az adóhatóságok figyelmét is felkeltették, s nem csak nálunk, hanem világszerte. Az airbnb szolgáltatást közvetítő internetes oldal külön fel is hívja arra a figyelmet, hogy a lakást kiadóknak célszerű adótanácsadóhoz fordulniuk. Mi most csak kifejezetten a magyar helyzetet vizsgáljuk.
Először is tisztázzuk, hogy az efféle szívességi szolgáltatások egyáltalán adókötelesek-e. Ha például megbeszélem a szomszéddal, akivel egy irányban van a munkahelyünk, hogy reggelente az én kocsimmal megyünk, és ő beszáll a benzinbe – nos egyes bigott adóteoretikusok szerint ez is adóköteles tevékenység, hiszen ellenérték fejében végzem a szolgáltatást, a való életben azonban ez a helyzet még nem keletkeztet kötelezettséget. Ugyanígy: ha megengedem a vidéken élő unokatesómnak, hogy nálam lakjon, ha Pestre jön, és ő „a költségek fedezetére” hagy nálam némi pénzt, nem kell aggódni az adózás miatt.
Miért? Mert ezek a tevékenységek alapvetően nem a bevételszerzésre irányulnak, és alkalomszerűek. Fontos jellemzőjük, hogy nincsenek meghirdetve, nincs arról szó, hogy bárki, aki egy adott internetes oldalra vagy telefonos alkalmazásba belép, előre megadott díj lefizetése ellenébe igénybe veheti a szolgáltatást. Ha azonban üzletszerű működésbe fog valaki, akkor első dolga legyen (már persze ha ambicionálja a törvényes működést), hogy regisztráltatja magát vállalkozóként. Lehet valaki egyéni vállalkozó, vagy létrehozhat az adott tevékenységre egy társas vállalkozást. Innentől kezdve aztán kezd bonyolódni az élet, mert – hogy mást ne mondjak – gondoskodni kell a szabályos nyugta és számlaadásról, pénztárgépet kell alkalmazni stb. stb. stb. Ja igen, és ez csak az adóhatósági vonatkozás, ott van még a közlekedési hatóság, meg az ÁNTSZ, meg a tűzoltóság és a többiek.
Sajnos tehát a jelenlegi szabályok alapján a rendszeres, előre meghirdetett feltételekkel, adott áron nyújtott szolgáltatás esetén mindenképpen felmerül az üzletszerűség. Ha valaki mégis úgy értékeli, hogy az ő tevékenysége nem üzletszerű, és vállalja annak kockázatát, hogy alkalmasint erről meg kell majd győznie az adóhivatal (és egyéb hivatalok) munkatársát is, akkor sem kerülheti el az adófizetést.
A személyi jövedelemadó törvény nem hagy kétséget a felől, hogy minden belföldi illetőségű magánszemély összes bevételére kiterjed az adókötelezettség, vagyis a közösségi szolgáltatással szerzett jövedelem után is adózni kell. Jövedelem a bevételek és kiadások különbözete, tehát adózni csak a „nyereség” után kell, de csak év végén (valójában a következő év májusának végén, de a tárgyévre vonatkozóan), az „egyéb jövedelmek között”.
A dolog tehát nem egyszerű. Nyilvánvaló, hogy az adórendszerek meglehetősen nehezen tudnak lépést tartani a világ változásával. Valójában nem tudnak mit kezdeni a multinacionális vállalkozások jövedelemtranszferével, nagyon bonyolult rendszereket találnak ki az internetes kereskedelem adóztatására, de ezek alig működnek, most pedig fő a fejük a közösségi szolgáltatások piacra lépése miatt.
Meggyőződésem, hogy a jó megoldás valamiféle bürokrácia mentes, egyszerű átalányadózás lehet, amelyet talán még az új vállalkozási formák is elfogadnak magukra nézve, és hajlandóak többségükben önként megfizetni.
Egyébként meg marad az adótanácsadó, ahogyan azt az airbnb oldala is javasolja a szolgáltatóknak.
