... Azaz az adózó joga az ellenőrzési eljárásban
A januártól hatályos Adóigazgatási rendtartás talán legtöbbet vitatott rendelkezése a fellebbezési jog gyakorlásával kapcsolatos.
E szerint a fellebbezésben az adózó már nem hivatkozhat olyan új tényre, bizonyítékra vagy körülményre, amelyről már az elsőfokú döntés idejében tudomása volt, de azt az adóhatóság felhívása ellenére nem bocsátotta a rendelkezésre, nem terjesztette elő, vagy nem nyilatkozott róla.
Érdemes a fenti változást részletesen áttekinteni, hiszen nagyon fajsúlyos változásról van szó a korábbi szabályozástól lényegesen eltér a hatályos rendelkezés erre vonatkozólag.
Amennyiben az adózó ellenőrzési eljárásban vesz részt (adóellenőrzés van folyamatban vele szemben), akkor az Air. 97. § (2) bekezdésének értelmében, „joga van az ellenőrzés során keletkezett iratokba az eljáró adóhatósággal történő előzetes egyeztetést követően betekinteni, a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást kérni, azokra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni, a jegyzőkönyvet megismerni, és a jegyzőkönyv átadását, kézbesítését követő tizenöt napon belül, adóellenőrzés esetén harminc napon belül észrevételt tenni. Az észrevétel megtételére nyitva álló határidők jogvesztők.”….
Ennek a bekezdésnek a módosítása is nagyon fontos, hiszen a jegyzőkönyv kézhezvételét követően már 30 nap áll rendelkezésére az adózónak, hogy a számára rendelkezésre álló tényeket és bizonyítékokat előadja. Ez szintén az adóellenőrzések bizonyítékainak fontosságát bizonyítja, hiszen az eljárások e szakaszában van az adózónak utoljára lehetősége arra, hogy a számára ismert tényeket ismertesse.
A rendelkezésre álló 30 nap tehát erősíti ily módon az észrevétel intézményét az ellenőrzésekben.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy az új tényekre, vagy körülményre történő hivatkozás tilalma kimondottan az elsőfokú eljárás során ismert tényekre, adatokra vonatkozik. Ha megtörtént az elsőfokú eljárás végén a határozat meghozatal, és ezt követően jut az adózó új információhoz, azt a másodfokú eljárásban előadhatja. Ezzel szemben a másodfokú eljárásban előadott új tényeket és körülményeket (amennyiben arról az adózónak ez elsőfokú eljárásban is már tudomása volt) az adóhatóság figyelmen kívül hagyja.
Amennyiben tehát az adózó az elsőfokú határozattal nem ért egyet, és a határozat fellebbezése mellett dönt, azt is bizonyítania kell, hogy az általa felhozott tény, körülmény újnak minősül.
E tekintetben a törvény azt mondja:
124. § (6) E § alkalmazásában új tény, illetve új bizonyíték az adózó által nem hivatkozott és az elsőfokú adóhatóság által a döntéshozatalkor nem ismert tény, illetve bizonyíték, valamint az adózó által hivatkozott, de a döntéshozatalig az elsőfokú adóhatósághoz meg nem érkezett bizonyíték.
Érdemes még azt is megemlíteni, hogy e tekintetben sokkal nagyobb fokú együttműködés szükséges az adóhatóság és az adózó között, hiszen a bizonyíték előterjesztésére irányuló adóhatósági felhívásnak tartalmaznia kell azon megállapításokat és körülményeket, amellyel kapcsolatban az adózó a bizonyítékait előterjeszteni köteles, ill. tartalmaznia kell a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést is.
A fentieket összefoglalva biztosan állítható, hogy a szabályozás változása iszonyatosan nagy terhet ró az adózókra, hiszen már az észrevételezési szakaszban fontos, hogy minden tényt, bizonyítékot, körülményt igyekezzen teljes körűen feltárni, hiszen az esetleges „figyelmetlenség” a határozat fellebbezését veszélyeztetné.
