A 117. számú Magyar Közlönyben két olyan törvény is megjelent, ami jelentős mértékben felülírja a nyugdíjazással, illetve a nyugdíjas munkavállalók társadalombiztosítási jogállásával kapcsolatos eddigi szabályokat.
Az egyik, a Magyarország 2019. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2018. évi XL. (Mód.) törvény, amelynek 22. szakasza július 26-ától hatályon kívül helyezi a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. (Tny.) törvény 18. § (2), illetve (2a) bekezdésének azon előírását, hogy az igénylő azon a napon, amelytől a nyugellátás folyósítását kéri, nem állhat biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban. Tehát az említett időponttól igényelt nyugellátások tekintetében megszűnik a biztosítási jogviszony megszüntetésének a kötelezettsége, ami az esetek többségében ez ideig is csak egyszerű adminisztratív akadály volt.
Ugyanakkor a változatlanul hatályba marad a Tny. 83/C. §-a miszerint az öregségi nyugdíj folyósítását - a jogviszony létesítésének hónapját követő hónap első napjától a jogviszony megszűnése hónapjának utolsó napjáig - szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas
- közalkalmazotti jogviszonyban,
- kormányzati szolgálati jogviszonyban, állami szolgálati jogviszonyban, állami vezetői szolgálati jogviszonyban, köztisztviselőként vagy közszolgálati ügykezelőként közszolgálati jogviszonyban,
- bírói szolgálati viszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, ügyészségi szolgálati viszonyban,
- a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti hivatásos szolgálati jogviszonyban vagy a Magyar Honvédséggel szerződéses vagy hivatásos szolgálati viszonyban áll.
Szintén nem módosulnak a rokkantsági ellátás, illetve rehabilitációs ellátás igénylése vonatkozásában a keresőtevékenység megszüntetésére vonatkozó előírások.
Ellenben a korhatár előtti ellátás, illetve szolgálati járandóság érdekében (a Mód.tv. 49. §-ának köszönhetőn) mostantól szintén nem kell a jogviszonyt megszüntetni.
A módosítás mind a nyugdíj, mind a korhatár előtti ellátás és szolgálati járandóság esetében a július 25-ét követő kezdőnappal benyújtott igényeket érinti, így aki a nyugellátást ezt megelőző dátummal kérte, a korábbi szabályok szerinti feltételeknek kell megfelelnie.
A másik fontos megjelent jogszabály az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló 2018. évi XLI. törvény. Ennek 149.§ (1) bekezdése 2019. január 1-jétől módosítja a Tbj. 5. § (1) bekezdésének a) pontját olya módon, hogy törli a biztosítottak köréből azokat a munkaviszonyban álló dolgozókat, akik sajátjogú nyugellátásban részesülnek.
A változás kizárólag az Mt. (2012. évi I. törvény) szerinti munkaviszonyban álló nyugdíjasokat érinti, tehát például a közalkalmazottként munkát végző, vagy egyéb munkavégzésre irányuló (pl. megbízás) jogviszonyban álló társadalombiztosítási jogállása nem módosul.
A szabály hatályba lépését követően (tehát jövő év január 1.!) a nyugdíjas munkavállalók munkabérét kizárólag személyi jövedelemadó terheli majd, tehát nem kell tőlük semmilyen járulékot vonni, illetve nem kell utánuk szociális hozzájárulási adót és szakképzési hozzájárulást fizetni. E jogviszonyukból származó jövedelmüket nem kell az esetleges kereseti korlát (ami a korhatárt be nem töltött nyugdíjasokat érinti) számításánál figyelembe venni. Ugyanakkor e jogviszonyuk alapján nem lesznek jogosultak semmilyen társadalombiztosítási ellátásra sem, tehát nem kaphatnak 0,5 százalékos nyugdíjnövelést, illetve elveszítik baleseti ellátásra való jogosultságukat.
A változás azt is jelenti majd, hogy a (rugalmas) kisvállalkozásokban kiegészítő tevékenységű társas vállalkozói jogviszony helyett lényegesen célszerűbb lesz munkaviszonyban közreműködni, illetve háttérbe szorulhat a közérdekű nyugdíjas szövetkezeti tagi munkavégzés is.
