Az utak és a vámbevételek Rómába mentek
Vámon ma az állami jövedelemnek azt a nemét értjük, amelyet a más országból behozott vagy oda kivitt áru után – a vámtarifa alapján – kell megfizetni.
A Római Birodalomban vámeljárás alá esett a kereskedelmi tevékenység, mely mellett a nem kereskedelmi céllal utazók által kivitt, behozott útipoggyász is vámköteles volt. A római vám (portorium) annyiban különbözött a maitól, hogy az magában foglalta az út- és hídvámot, valamint a kikötői illetéket is. A jelentősebb útkereszteződésekben, átkelőhelyeken, kikötőkben kellett a vámot megfizetni a vámszedés jogával rendelkező tisztviselőknek.
A piacvédelmi funkció első felismerője import vámrendszer kialakítója Gaius Julius Caesar. Elrendelte a behozott áruk utáni egységes vámtarifa alkalmazását és csökkentette a mentességek lehetőségeit. Így harcolt a fényűzés és a beérkező túl luxuscikk ellen és akadályozta, hogy sok pénz, arany és ezüst hagyja el Itáliát.
A külső határokon belépőknél meg kellett vizsgálni az utasok csomagjait és áruit, mert egyes árucikkekre (fűszerekre, illatszerekre, ópiumtermékekre, prémekre, gyapotból szőtt kelmékre, selyemfonalra és szövetre, rabszolgákra, amfiteátriumi vadállatokra az értékük huszonöt százalékát kitevő vámot vetettek ki.
Kivitelkor a tilalom alá eső termékek (nagy mennyiségű fegyver, nyers- vagy feldolgozott vas, bor, olaj, gabona, arany) kiviteli forgalmának megakadályozása is lényeges volt.
A rómaiak bevételteremtés lehetőségén túl a szabályozó szerepet is felismerték. Szedtek vámot a külső határokon, de (csökkentett értékkel) a provinciák határán is, mind kivitel, mind behozatal után.
A vámszedésre nem alakítottak ki hivatalnoki apparátust a köztársaság idején, a legelőnyösebb ajánlatot tevő vállalkozónak általában öt évre adták bérbe a vámok és egyéb adók behajtását.
A Kr.u. I. század végén, a II. század elejéig tartott a „publicanus társaságok működése”. Ekkorra a vámfizetők panaszai Rómáig értek és a császári kormányzat is megelégelte, hogy a nagyhatalmú és tőkeerős kereskedelmi társaságok a pénzpiacon keresztül befolyásolhatják a birodalom irányítóit.
Ezt követően - a császár felügyelete alá tartozó tartományokban - vámbevételek beszedésért a conductorok lettek felelősek, akik megfelelő anyagi háttérrel és szakértő személyzettel kellett, hogy rendelkezzenek.
Ez a szakszerűségben érezhető előrelépést jelentett.
Az alapszabályok Rómában születtek
Néró az adók és a vámok eltörlésére törekvő gondolataiból kijózanodva belátta, hogy a pénzügyi alapok nélkül a birodalom összeomlása elkerülhetetlen.
Az adó- és vámügyekben végrehajtott reformjai a mai napig hatóak és látványosan javítottak az akkori vámrendszeren.
A Néró nevével fémjelzett császári rendelkezések legfőbb intézkedései:
- Az adózás rendelkezéseit nyilvánosságra kell hozni
- Az érvényes vámtarifákat minden vámházban ki kellett függeszteni
- A vámszedők további díjakat és illetékeket nem szedhettek be az eljárásuk fejében
- Soron kívüli eljárás a jogsértést elkövető vámszedőkkel szemben
- A katonák - és később a leszerelt katonák – vámmentességének kihirdetése
- Az áruszállító hajóknak csak a rakomány után kellett vámot fizetniük.
Ismerős szabályok?
A következő részben megvillantom a vámok és pénzügyi rendszerek nemzetközi és hazai átalakulását, kölcsönhatásait a Római Birodalom bukásától az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttéig.
Amennyiben Ön is szívesen lenne hozzáértő a témában,
jelentkezzen Vámügyintéző képzésre.
