Noha mind a munkaviszonyban dolgozók, mind pedig a vállalkozók esetében lényegesen előnyösebb az adott tevékenység nyugdíjasként történő továbbfolytatása, mégis előfordul, hogy az érintett a nyugdíjjogosultságát nem érvényesíti azonnal.
Ennek számos oka lehet: a betöltött pozíció elvesztésétől történő félelemtől a nyugdíj összegének a javításáig. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. (Tny.) törvény két jogintézménye is támogatja a biztosított ezzel kapcsolatos döntését: a nyugdíjrögzítés, illetve a nyugdíjnövelés. (Ez utóbbi fogalom nem tévesztendő össze a már öregségi nyugdíjasnak minősülők Tny. 22/A. §.a szerinti nyugdíjnövelésével.)
Az említett lehetőségekkel azonban csak a korhatárt már betöltött személyek élhetnek. Így például azok a hölgyek, akik 40 év jogosultsági idejükre tekintettel igényelhetnének nyugellátást, sem nyugdíjrögzítést, sem nyugdíjnövelést nem kérhetnek.
A nyugdíjrögzítés szabályait a Tny. 82. szakasza tartalmazza. E szerint, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte és eddig az időpontig legalább húsz év szolgálati időt szerzett, kérheti a nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását. Ez azzal az előnnyel jár a számára, hogy amennyiben a nyugdíjra jogosító korhatáron túl tovább dolgozik és legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, (és ez idő alatt nem kéri tehát a nyugdíja folyósítását), a tényleges nyugdíjba menetel idején - amennyiben számára kedvezőbb - választhatja a nyugdíjkorhatár betöltésére rögzített nyugdíjként kiszámított és az évenkénti emelésekkel növelt nyugdíját a tényleges nyugdíjba vonuláskor megállapított összeg helyett.
Például egy munkavállaló (betöltve 64. életévét) 2019. november 1-ével vált jogosulttá öregségi nyugdíjra. Az addig szerzett 43 év szolgálati idejére tekintettel 250 ezer forintos átlagkeresete alapján 240.000 x 86 % = 206.400 forintos nyugellátás került számára megállapításra. Ennek folyósítását azonban nem kéri és tovább dolgozik. Így nem minősül sajátjogú nyugdíjasnak viszont a nyugdíjrögzítés viszont garantálja, hogy bármikor is megy el nyugdíjba, a megállapított 206.400 forint + az emelésekkel növelt összegénél alacsonyabb nem lehet az ellátása.
Erre egyébként is kicsi az esély, hiszen a nyugdíjnövelés révén kedvezőbb szorzókkal számolhat.
A nyugdíjnövelésre vonatkozó előírásokat a Tny. 21. § (2) és (3) bekezdése taglalja. A jogszabályi hely szerint, aki legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj 0,5 százaléka. A nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj a megállapítása alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja.
Maradva a példabeli személyünknél, amennyiben 1 év elteltével (2019. november 1-ével) úgy dönt, hogy mégis igényli a nyugellátását, akkor annak összege a következők szerint alakul. Az általános szabályok szerint immár 44 éves szolgálati idejére tekintettel az új (tehát 1988-tól 2018-ig terjedő időszaki) átlagkeresetének 86 százaléka + a 12 havi nyugdíjnövelés figyelembevételével további 6 százaléka, azaz 92 százaléka lesz a havi nyugellátása, ami ha valamilyen okból alacsonyabb alacsonyabb lenne, mint az előzőekben említett (emelt rögzített), akkor természetesen a számára kedvezőbbet fogja kapni.
Nyugdíjnövelés alkalmazása esetén a havi nyugdíj összege akár meg is haladhatja az alapjául szolgáló havi átlagkereset összegét.
Amennyiben Ön is szívesen lenne hozzáértő a témában,
jelentkezzen OKJ képzésünkre.
