A 2020. március 23-i cikkben írtam a beszámolási kötelezettség teljesítésével összefüggő feladatokról. Sajnos a koronavírus járvány miatt néhány szakmai kérdés újragondolása vált szükségessé. A számviteli törvény 3 § (6) 1. bekezdése tartalmazza a mérlegkészítés időpontjának fogalmát: „a mérleg egyes tételeihez kapcsolódóan meghatározott azon – az üzleti év mérlegfordulónapját követő – időpont, amely időpontig a megbízható és valós vagyoni helyzet bemutatásához szükséges értékelési feladatokat el lehet és el kell végezni.” A mérleg fordulónapja az üzleti év utolsó napja, jellemzően december 31. Mindkét időpontot a számviteli politika tartalmazza. A járvány éppen a fordulónap és a mérlegkészítés időpontja közötti időszakban jelentkezett!
A beszámoló összeállítása során is figyelemmel kell lenni a számviteli alapelvek érvényesítésére. Elsőként a vállalkozás folytatásának elvét kell kiemelni. De ne gondoljunk a legrosszabbakra. A 15. § (8) bekezdése rögzíti az óvatosság elvét: „Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté.”
Kérdésként vetődik fel, hogy a kialakult rendkívüli gazdasági helyzet milyen hatással van a beszámolási kötelezettség teljesítésére. Ha az IFRS szabályait vesszük alapul (IAS 10 Események a mérleg fordulónapját követően c. standard), akkor az a „beszámolási időszak utáni nem módosító esemény”-nek minősül, az esemény pénzügyi hatásának összegszerű becslése nem készíthető még el. Ennek hiányában is megfelelő közzétételi kötelezettséget ír elő a standard a beszámolóban!
A cégek többsége a magyar számviteli előírások alapján állítja össze beszámolóját. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 46.§ (4) bekezdése szerint: „A mérlegben kimutatott eredmény meghatározásakor, a mérlegtételek értékelése során figyelembe kell venni - az 52-56. §-ban foglaltak alapján - minden olyan értékcsökkenést, értékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, és amely a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált. Az 53-56. §-ok alkalmazásában tartósnak minősül a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete, ha az múltbeli tények vagy jövőbeni várakozások alapján legalább egy évig fennáll. A különbözet tartósnak minősül - fennállásának időtartamától függetlenül - akkor is, ha az az értékeléskor a rendelkezésre álló információk alapján véglegesnek tekinthető.”
A kiegészítő melléklet alkalmas lehet a járványhelyzet miatt szükségessé vált értékelések bemutatására, de miután a magyar szabályok nem a fordulónapi értékelésre helyezik a hangsúlyt, így a mérlegkészítés időpontjára vonatkozó – nagyon nehezen felmérhető - információk alapján lehet csak megállapítani az eszközértéket. A törvény alapján pedig ezek hatását is számszerűsíteni kell! Nyilvánvalóan ez együtt fog járni az eszközök értékének csökkentésével, vagy adott esetekben céltartalékok képzésével.
A legvégső esetben megkérdőjeleződhet a vállalkozás folytatása is. A számviteli törvény 46. § (1) bekezdése egyértelműen fogalmaz: „Az értékelésnél a vállalkozás folytatásának elvéből kell kiindulni, ha ennek az elvnek az érvényesülését eltérő rendelkezés nem akadályozza, illetve a vállalkozási tevékenység folytatásának ellentmondó tényező, körülmény nem áll fenn.” Természetesen nagyon nehéz azt ma felmérni, hogy a mérleg fordulónapját követő 12 hónapos időszakban hogyan is tudja folytatni a vállalkozás tevékenységét. Sok a bizonytalansági faktor, de ezekre is rá kell irányítani a figyelmet a kiegészítő mellékletben.
