A járvány okozta gazdasági helyzet számos vállalkozást hozott nehéz helyzetbe, ami miatt sok munkavállaló kényszerült fizetés nélküli szabadságra, illetve – jobb esetben – módosult a munkaideje részmunkaidőre.
Az e körbe tartozó munkavállalók helyzetén igyekezett könnyíteni a 140/2020., illetve a 105/2020.Korm. rendelet.
Az elsőként említett jogszabály 20. szakasza arról rendelkezik, hogy a hogy veszélyhelyzet fennállásának időszakában a veszélyhelyzetből kifolyólag fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállalókat megilleti az egészségügyi szolgáltatás azzal, hogy a munkáltató 2020. május 1-jétől utánuk havi 7.710 forint egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett.
Emlékeztetőül: 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény 8. § a) pontja értelmében a fizetés nélkül szabadság tartam alatt – kivéve, ha annak idejére CSED, örökbefogadói díj, GYED, GYET, GYES kerül folyósításra, vagy a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása vagy azt önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése céljából veszi igénybe a munkavállaló – szünetel a biztosítás.
Ez azt jelenti, hogy ezt az időtartamot a társadalombiztosítási ellátások tekintetében biztosításban töltött időként nem lehet figyelembe venni, így az érintett többek között nem szerez szolgálati (illetve jogosultsági) időt és nem jogosult egészségügyi szolgáltatásra sem ami alapján magánszemélyként egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésre kötelezett a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján.
A kormányrendelet az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szabályt írja felül a vészhelyzet miatt fizetés nélküli szabadságot igénybe vevő dolgozók esetében. Ugyanakkor az érintettek biztosítása továbbra is szünetel, tehát ezen időszak alatt nem terjed ki rájuk a biztosítás és – az egészségügyi szolgáltatáson kívül – semmilyen tb. ellátás sem illeti meg őket.
A 105/2020. Korm. rendelet bértámogatást biztosít annak a munkavállalónak, aki csökkentett munkaidőben állapodik meg munkaadójával. Amennyiben a munkavállaló megfelel a jogosultság feltételeknek, akár háromféle jogcímen részesülhet jövedelemben:
- egyrészt kapja munkáltatójától a csökkentett munkaidőre járó munkabérét, másrészt
- a kieső munkaidőre bértámogatásban részesül, amely összege az alapbér általános szabályok szerint megállapított személyijövedelemadó-előleggel, járulékokkal csökkentett összegének a kieső munkaidőre járó arányos részének hetven százaléka, és végül
- az egyéni fejlesztési időre ugyancsak munkabérben részesül. (Ez utóbbi csak akkor kötelező amennyiben a csökkentett munkaidő a módosítás előtti munkaszerződés szerinti munkaidő felét meghaladja).
A bértámogatás összege – amit a munkavállaló utólag kap kézhez – a vonatkozó rendelet 3. § (7) bekezdése értelmében mentes minden közteher alól, tehát a társadalombiztosítási ellátások összegének a meghatározása során nem lehet figyelembe venni, így például nem alapja nyugdíjnak sem.
A munkabérrész mellett bérkiegészítés melletti esetleges egyéni fejlesztési időre járó juttatás is járulékalapot képez, tehát ha ebben a felek megállapodnak vagy a jogszabály alapján kötelezően meg kell állapodniuk, viszont növeli a tb. ellátási alapot.
