A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint az értékcsökkenés elszámolása: a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értékét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják. Az üzembehelyezés időpontja az eszköz szokásos vállalkozási tevékenység keretében történő rendeltetésszerű hasznosításának a kezdő időpontja. Az üzembe helyezést hitelt érdemlő módon dokumentálni kell.
A koronavírus világjárvány következtében a gazdálkodás fókuszába kerültek a tárgyi eszközök, ugyanis ezek jelentik az alapvető termelési kapacitásokat. Sajnálatos módon egy-egy tevékenység elmaradása, vagy annak karcsúsítása hatással van az eszközgazdálkodásra. Előfordulhatnak olyan tárgyi eszközök, amelyek részben vagy egészében feleslegessé válnak a termelési profil változása következtében. Mind ezek a tényezők azzal járhatnak együtt, hogy át kell gondolni a terv szerinti értékcsökkenés elszámolását. A számviteli törvény 53.§ (5) bekezdése szerint: „Ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.” Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy új tervet kell készíteni, melyben rögzíteni kell a hasznos élettartamot és a várható maradványértéket. Természetesen maradványértéket csak akkor kell megállapítani, ha annak összege – a számviteli politika szerint – jelentős összegű. Találkozhatunk olyan esettel is, hogy éppen a járvány időszakában éri el az adott tárgyi eszköz a maradványértéket, de forráshiány miatt az eszköz továbbra is termelésben marad. Lehetséges olyan helyzet is, hogy megrendelés hiánya miatt lényegesen szűkül a tevékenység, így szükségessé válik a korábbi döntés megváltoztatása. Jól érzékelteti a problémát az, ha például teljesítményarányos lenne az értékcsökkenés elszámolása, vagyis a teljesítmény visszaesése esetén csökkenne az ilyen címen elszámolt költség. Jellemzően az értékcsökkenés elszámolása időarányosan történik, de a probléma ettől függetlenül érzékelhető. Ha nem változtatunk akkor is – időarányos elszámolás esetén – az értékcsökkenést teljesítményt nélkül el kell számolni költségként. Emiatt is célszerű végig gondolni a terv szerinti értékcsökkenés elszámolását. Az pedig egy külön kérdés, hogy a nem használt tárgyi eszközök értékcsökkenése hogyan számolható el. Az biztos, hogy ez a költség nem lehet az eszköz bekerülési (előállítási) értékének része, vagyis ezt nem lehet a termék (szolgáltatás) közvetlen önköltségének megállapításakor figyelembe venni. A számviteli törvény 51. § (1) bekezdése rögzíti, hogy kizárólag az eszköz (termék) előállítása során közvetlenül felmerült költségek lehetnek részei az előállítási költségnek. A (4) bekezdés szerint az így elszámolt összegek általános költségnek minősülnek, és ezek – az eszközértékelés alapjául szolgáló – közvetlen önköltségnek nem részei.
Sorozatunk korábbi részei: https://perfekt.blog.hu/2020/06/01/szamvitel_a_koronavirus_vilagjarvany_idejen
https://perfekt.blog.hu/2020/06/08/szamvitel_a_koronavirus_vilagjarvany_idejen_ii
https://perfekt.blog.hu/2020/06/15/szamvitel_a_koronavirus_vilagjarvany_idejen_iii