Az otthon, saját ütemben történő tanulás, az utazással töltött idő, valamint az útiköltség és a tankönyvek árának megspórolása csak néhány az online tanulási forma nyilvánvaló előnyei közül.
Az e-learningnek számos fogalmi megközelítése létezik. Tágabb értelemben olyan tanulási módszert jelent, amely eszköz által segített, egyéni igényekhez szabott és folyamatos oktatói jelenlét nélkül zajlik, ebből kifolyólag tehát nem feltétlenül web alapú képzésről van szó. Egy másik megközelítés szerint (és ma már inkább ez a jellemzőbb) az e-learning (e-tanulás, e-tanítás) olyan, számítógépes hálózaton elérhető képzési forma, amely a képzési-tanulási folyamatot hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában megszervezve mind a tananyagot, mind a tutor-tanuló kommunikációt, mind pedig az interaktív számítógépes oktatószoftvert egységes keretrendszerbe foglalva hozzáférhetővé teszi a képzésben résztvevők számára. Ide sorolható minden olyan képzési és tanulási forma, ami a tananyag feldolgozásához, bemutatásához, a szemléltetéshez vagy akár a kommunikációhoz digitális médiumokat használ. Az e-learning szinonimájaként az online tanulás, távtanulás, számítógéppel támogatott tanulás (Computer Based Training), multimédia alapú tanulás stb. kifejezések is használatosak.
Az e-learning rendszerek nagy előnye, hogy az oktatási rendszer részeire nem korlátozódnak, így nagyon sokszínűen használhatóak a közoktatásban, a felsőoktatásban, a szakképzésben és nem utolsósorban a felnőttképzésben, illetve bármely más oktatáshoz kapcsolódó területen.
Az e-learning rendszerek funkcióját tekintve az egyik típus a képzésmenedzsment- vagy keretrendszer (LMS), ami web-alapú rendszert jelent, mellyel a tananyagok, segédanyagok és bármilyen, az oktatáshoz köthető „objektumok” (például kurzusok, tesztek) rendszerezésre, tárolásra kerülhetnek, a rendszer összességében képes kurzusszervezésre és -adminisztrációra, valamint biztosítja a tananyag megtekinthetőségét.A tartalom- (tananyag)menedzsment (LCMS) ugyanakkor a tananyagkészítők és a képzésben résztvevők közös felülete, segítségével lehetőség van a tananyagok előállítására, tárolására, rendezésére, a tanulási folyamathoz az optimális alkotóelemek létrehozására, újratervezésére, illetve csoportosítására.
Az e-learning rendszereknek a képzési/tanítási folyamatban a tanár/oktató és a tanuló/hallgató/képzésben résztvevő tevékenységének időbelisége szempontjából is két fő típusa különíthető el. A szinkron képzés során egy időben van jelen a a tanár/oktató és a tanuló/hallgató/képzésben résztvevő, ami lehetővé teszi az azonnali interakciót, kérdésfeltevést, hátránya azonban az, hogy időben kötött és a résztvevőknek alkalmazkodniuk kell az oktató/képző intézmény által rögzített időpontokhoz. Az aszinkron képzés ezzel ellentétben azt az e-learning képzési módszert jelenti, amikor a az oktató és a képzésben résztvevő időben és térben is teljesen elkülönül, tehát a résztvevő saját ütemében önállóan és egyedül tanul.
Az e-learning típusai a felek közötti információáramlás és kommunikáció irányai alapján is megkülönböztethetők. Az egyirányú információáramlással jellemezhető típus esetében minden információ elérhetővé válik valamilyen adathordozón, teljes egészében kivitelezhető internet hozzáférés nélkül. Előnye a rugalmasságában rejlik, hátránya hogy a képzésben résztvevő ha elakad, nem tud segítséget kérni. A személyes kapcsolat nélküli, de kommunikációt lehetővé tevő e-learning során már lehetőség nyílik (e-mailen, virtuális osztályteremben, chat szobában) az oktatóval történő kommunikációra. A személyes kapcsolatot biztosító e-learning keretében a hagyományos tanár/oktató-tanuló/hallgató/képzésben résztvevő kapcsolat ötvöződik az egyéni, számítógéppel támogatott tanulással. Az önálló tanulás időszaka lehetővé teszi, hogy a képzésben résztvevő egyedül ossza be az idejét, a hagyományos képzési módszertan alkalmazása segíti az önálló tanulásban rejlő félreértés veszélyének csökkentését, az elsajátított tudás adott téma szakértőjének támogatásával történő elmélyítését.
Az e-learningnek, mint képzési formának, vitathatatlanul sok előnye sorolható fel. Elsőként szokás kiemelni, hogy a tanulás bárhol, bármikor saját ütemben folytatható. Az e-learning során a képző a tanuló/képzésben résztvevő számára (időben és térben) globális hozzáférést biztosít a tudáshoz. Az oktatási tartalom folyamatos bővíthetősége, az egyéni tanulási módszerekhez és képzési szükségletekhez igazíthatósága következtében egyrészt a tudásátadás testreszabottabbá, másrészt a képzés hatékonyabbá és eredményesebbé válik. Ezen túl a tananyag – ami egy-egy, a folyamatosan változó jogszabályok által befolyásolt szakterület esetében igen fontos szempont – könnyen karbantartható (aktualizálható), illetve felújítható. Csökkennek az oktatáshoz, képzéshez kapcsolódó járulékos költségek, a képzésben résztvevők, illetve az oktatók az utazási, a képzők az adminisztrációs költségeik terén érzékelhetnek pozitív hatást. A keretrendszer biztosítja a tanulási folyamat nyomon követhetőségét, a megszerzett tudás számon kérhetőségét.
A képzési forma hátrányai között talán a leghangsúlyosabban az oktatás személytelensége, a tanulók közötti interakció, szociális kapcsolat és informális kommunikáció hiánya jelennek meg. Mindezek kezelése egy új típusú képzési szolgáltatás kialakítását, a fejlesztésben, tutorálásban és a szervezésben, ügyfélszolgálati tevékenységben résztvevő munkatársak felkészítését igénylik. A képzők szemszögéből kiemelendő még a kezdeti beruházási, valamint a folyamatos karbantartási költségek nagyságrendje. Végül, de nem utolsósorban hangsúlyoznunk kell, hogy minden érintettnek figyelemmel kell arra is lennie, hogy az önálló tanulás kultúrája még tanulandó.
Az e-learning és a hagyományos oktatási forma összevetése szerte a világban komoly vitákat okoz, viszont az összehasonlításokban, a témában készülő tanulmányokban a mérleg nyelve érzékelhetően egyre inkább az előbbi felé billen, azaz a piac (mind a résztvevők, mind a munkáltatók) részéről érzékelhetően folyamatosan növekszik az igény az e-learning forma iránt, a szolgáltatók pedig értelemszerűen igyekeznek megfelelni a változó elvárásoknak. Fontos azonban leszögeznünk, hogy az e-tanítás nem alkalmazható minden típusú képzésnél, ahogy mindenkire egységesen megfelelő módszer sem létezik. A fentiekben bemutatott szempontok egyéni értékelésével dönthető el, hogy kinek mennyire jó, hasznos és szükséges az e-learning. Azonban kétség nem fér hozzá, hogy ez a módszer felel meg leginkább a jövő munkáltatóinak a dinamikus, gyorsan tanuló és fejlődő munkatársak iránti igényeinek, illetve az egyén személyes fejlődését is elősegíti, mivel a résztvevők ezáltal az élet számos területén bekövetkező változásra korszerűen, hatékonyan tudnak felkészülni.
A következő cikkünkben bemutatjuk a távoktatásos képzési forma felnőttképzési lehetőségeit és szervezésének jogszabályi kereteit, kitérünk a módszertani kérdésekre és bemutatjuk a Perfekt Zrt. e-learning eszközökkel támogatott távoktatásos képzései által biztosított lehetőséget.
írta: Csuka Mária Tünde,
Perfekt Zrt. oktatási igazgató-helyettes, megyei igazgató
Amennyiben Ön is szeretne szakképesítést szerezni,
jelentkezzen OKJ képzésünkre.
