A cikksorozat első részében áttekintettük a tagok, vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelősségének legfontosabb eseteit, a felelősséget megalapozó jogszabályi rendelkezéseket.
A gazdasági társaságokra, az egyesületekre, a szövetkezetekre és az egyesülésekre egyaránt irányadó felelősségi szabályt a Ptk. 3:118. §-a tartalmazza, amely kimondja, hogy ha a társaság (adós) jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a vezető tisztségviselőkkel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselők a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vették figyelembe.
A továbbiakban a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megállapíthatóságára vonatkozó szabályokat tekintjük át, ennek keretében ismételten hivatkozunk a Kúria Polgári Kollégiuma Joggyakorlat-elemző Csoportjának elemzésére.[1]
A bíróságok elé kerülő, a vezető tisztségviselők ellen indított perek keretében a Ptk. 3:118.§ szerinti fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megállapításához objektív, illetve szubjektív feltételek bizonyítására kerül sor. Az objektív feltétele akkor teljesül, amikor az adós esedékes tartozásainak összege meghaladja a likvid vagy likviddé tehető vagyonát, és ezt a helyzetet a tartozások átütemezésével, hitelfelvétellel vagy más lehetséges intézkedéssel nem orvosolták.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet szubjektív feltételeként a jogvitában az érdekelt félnek azt is bizonyítania kell, hogy az objektív feltétel bekövetkezéséről a vezető tisztségviselő tudomást szerzett, vagy gondos eljárás esetén tudomást kellett volna szereznie.
A vezető tisztségviselőtől – gondos eljárás esetén – elvárható ugyanis, hogy figyelemmel kísérje a gazdálkodó szervezet lejárt tartozásait, cash-flow kimutatását. Amennyiben fennállnak számviteli bizonylatokkal igazolhatóan rövid lejáratú tartozások, akkor a vezető tisztségviselőnek legkésőbb az éves beszámoló adataiból mindenképpen értesülnie kellett arról, hogy a gazdálkodó szervezet a rövid lejáratú kötelezettségeinek teljesítésére nem képes. Mindebből az következik, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének szubjektív feltétele akkor is teljesül, ha a vezető tisztségviselő hanyagsága folytán a likviditási helyzettel nem szembesül.
A szubjektív feltétel megvalósulásának időpontja a felelősség érvényesítése szempontjából meghatározó, mivel a vezető tisztségviselő felelőssége a hitekezők felé ettől az időponttól kezdve állhat be.
Fizetésképtelenségi helyzet akkor is megállapítható, ha az adós könyv szerinti vagyona meghaladja esedékes tartozásait, azonban nem rendelkezik a tartozások rendezéséhez szükséges likvid vagyonnal, és a vezető tisztségviselő nem tette meg a szükséges egyéb intézkedéseket sem a likviditási probléma kezelésére, a tartozások rendezésére (pl. a már említett tartozás-átütemezés, kölcsönfelvétel, tárgyieszköz-értékesítés, a tagok pótbefizetése útján).
Előfordul, hogy az adós ugyan képes lenne tartozásait rendezni, de fizetési kötelezettségeit gazdasági előnyszerzés érdekében vagy más indokok alapján nem teljesíti. Mivel az adós objektív teljesítőképessége fennáll, a fizetésképtelenségi helyzet nem állapítható meg.
Ha az időlegesen korábban fennállt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megszűnt akár a vezető tisztségviselő tevékenysége következtében, akár attól függetlenül, a vezető tisztségviselőnek az átmenetileg fizetésképtelenséggel fenyegető időszak alatt tanúsított magatartása felelősségi szempontból nem értékelhető.
- A vezető tisztségviselők hitelező felé fennálló felelősségének érvényesítésére leggyakrabban felszámolási eljárások kapcsán kerül sor. Ezekben az esetekben a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint a hitelező vagy az adós nevében a felszámoló a felszámolási eljárás alatt keresettel kérheti az illetékes bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben
a) a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy
b) a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a legjellemzőbb felróható, a hitelezői érdekeket sértő, szándékos vagy gondatlan, illetve cselekvéssel vagy mulasztással megvalósítható) vagyont csökkentő vezető tisztségviselői magatartások a következők:
- piaci értéken aluli vagyonátruházások,
- nem megfelelően biztosított ügyletek (nem folyik be az ellenérték gondatlan szerződéskötés miatt, nem körültekintő kölcsön-nyújtás),
- kirívóan ésszerűtlen kockázatvállalás az ügyletkötések során,
- osztalékfizetés fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben;
- a számviteli törvény által előírt beszámolókészítési, beszámoló letétbe helyezési kötelezettség nem teljesítése, a beszámolókészítés során az előírt céltartalékképzés elmulasztása;
- a felszámolási eljárásokkal összefüggésben a vezető tisztségviselők részére előírt tájékoztatási, iratmegőrzési és iratátadási kötelezettségek teljesítésének elmulasztása
- egyes tulajdonosok vagy hitelezők indokolatlan előnyben részesítése;
- a környezetkárosodás megelőzésére, a környezetkárosítás abbahagyására, illetve a kármentesítésre vonatkozó, jogszabályban meghatározott kötelezettségek nem teljesítése, ha ennek következtében a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat.
A felelősség megállapíthatóságához szükséges az is, hogy az adott magatartás jogellenesnek minősüljön.
A bírói gyakorlat szerint vagyoncsökkentő magatartásnak minősül, ha a bekövetkezett fizetésképtelenségi helyzetben az ügyvezető a társaság székhelyhasználatáért járó bérleti díjat önmagának, illetve más családtagjának, más hitelezőket és követeléseket megelőzően, soron kívül megfizeti, vagy az érdekeltségébe tartozó más vállalkozás érdekeit szem előtt tartva jár el.[2]
Egy másik ügyben az adóhatóság felperesként szintén sikerrel érvényesített követelés olyan társaság volt ügyvezetője ellen, aki a fizetésképtelenségi helyzetben az általa nyújtott, le nem járt határidejű tagi kölcsönt visszafizette, a „a kivitelezők, a könyvelő látogatása, piackutatás” érdekében kisbuszt bérelt, vagy megfelelően igazolt teljesítés nélküli számlát kifizetett.[3]
- A vezető tisztségviselő a felelősség megállapítására irányuló peres eljárások során nem hivatkozhat sikerrel a következő kimentési indokokra:
- a bejegyzett vezető tisztségviselő csak névlegesen látta el a tisztséget;
- nem megfelelő adminisztráció miatt a likviditási problémáról nem értesült időben;
- az adós könyvelője, könyvvizsgálója vagy más, a vezető tisztségviselő közvetlen ellenőrzése alá tartozó munkavállalója, megbízottja nem látta el a feladatát a jogszabályban meghatározott módon;
- a vezető tisztségviselő nem rendelkezett a tisztség ellátásához szükséges szakismerettel, képzettséggel.
A vezető tisztségviselő kimentheti magát, ha bizonyítja pl., hogy az éves beszámoló letétbe helyezésének elmaradása nem az ő mulasztása miatt következett be, ugyanis mindent megtett a beszámoló elfogadása érdekében, de a legfőbb szerv nem hozott döntést vagy nem fogadta el a beszámolót.
Amennyiben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet elkerülése érdekében tagi kölcsön nyújtására került sor, erre kimentési indokként akkor lehet sikerrel hivatkozni, ha a tagi kölcsönt valójában nem kölcsönként nyújtották, vagy a későbbiekben a kölcsön visszakövetelésének jogáról a kölcsönadó véglegesen és visszavonhatatlanul lemondott.
Egy felszámolás alá került társaság volt ügyvezetője ellen indított indított perben az adóhatóság felperesként például sikerrel érvényesítette a társasággal szemben fennálló, adótartozás jogcímén fennálló követelését a volt ügyvezetővel szemben, mivel az alperes ügyvezető a felszámolási eljárás megindítását követően nem teljesítette a felszámoló felé előírt tájékoztatási, beszámolókészítési, irat-átadási kötelezettségét, ezzel összefüggésben a felszámolást nem lehetett rendben lefolytatni, és az adóhatóság követelésének kielégítése a társasággal szemben a felszámolási eljárásban teljes egészében meghiúsult.[4]
- A Ptk. idézett rendelkezése (Ptk.3:118.§) szerinti fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének feltételei nem azonosak a felszámolási eljárásokban az adós fizetésképtelenségének bíróság által történő megállapításához szükséges Cstv.[5] 27.§ (2) bekezdésben írt feltételekkel.
A felszámolási eljárás kezdeményezése körében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha
- a) az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette, vagy
- b) az adós a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy
- c) az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy
- d) az adós a fizetési kötelezettségét csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette, vagy
- e) a korábbi csődeljárást megszüntette, vagy
- f) az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és a végelszámoló által indított eljárásban az adós gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására.
Gyakran előfordul, hogy a bíróság a Cstv. 27.§ (2) bekezdés szerint megállapítja az adós fizetésképtelenségét, és elrendeli a felszámolását olyan esetekben is, amikor az adós képes lett volna az akár csekély összegű tartozás megfizetésére, azonban elmulasztotta az adott számlát vitatni, és a hitelezői felszólítást is figyelmen kívül hagyta. (Ezekben az esetekben a megfelelő likviditással rendelkező adós a hitelező kérelmére indult felszámolási eljárásokban még élhet azzal a lehetőséggel, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően rendezi a teljes tartozását, és kéri a bíróságtól az eljárás megszüntetését).
[1] A Kúria Polgári Kollégiuma Joggyakorlat-elemző Csoport2016.El.II.JGY.G.2.összefoglaló jelentése
https://www.kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_6.pdf
[2] Szegedi Ítélőtábla Gf.30219/2019/6.
[3]Szegedi Ítélőtábla Pf.20527/2018/4.
[4] Győri Ítélőtábla Pf.II.20.237/2018/11/I.
[5] https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99100049.tv
Amennyiben Ön is szeretne szakképesítést szerezni,
jelentkezzen OKJ képzésünkre.
