2020. okt 22.

A tagok, vezető tisztségviselők tartozásokért való felelőssége - 3.

írta: Dr. Rákosi Ferenc
A tagok, vezető tisztségviselők tartozásokért való felelőssége - 3.

A cikksorozat második részében a Cstv. 33/A[1].§-a alapján történő igényérvényesítéssel foglalkoztunk, azaz olyan esetekkel, amikor a hitelezők vagy a felszámoló bírósági úton kéri annak megállapítását, hogy az adós korábbi vezetői (ideértve az ún. árnyéktisztségviselőket is), a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben az adós vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat.

documents-with-charts-touchpad-desk_1098-241.jpg

Az igényérvényesítés két lépcsőben történhet: először ún. felelősség megállapítási keresetet kell benyújtani a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése esetén, majd ennek eredményessége után - a felszámolási eljárás lezárását követően - külön marasztalási kereset előterjesztésével lehet a volt vezető tisztségviselő fizetési kötelezettségét ténylegesen érvényesíteni a Cstv. 33/A. § (11) bekezdése szerint.

Az első perben meg kell állapítani a cikksorozat második részében részletezett fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállását, annak időpontját, a hitelezői érdekekkel ellentétes vezetői magatartásokat, és azokkal okozati összefüggésben az adósnál bekövetkezett vagyoncsökkenés mértékét, majd ezt követően lehet a 33/A. § (11) bekezdése szerinti feltételekkel marasztalást kérni. A marasztalást a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követően bármely hitelező keresettel kérheti a bíróságtól, hogy a Cstv. 33/A (1) bekezdés szerinti perben már jogerősen megállapított felelősség alapján, az okozott vagyoni hátrány mértékéig kötelezze az adós volt vezetőjét a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett, de ott meg nem térült követelésének kifizetésére.

Ha a felszámolási eljárás jogerős lezárásáig a Cstv. 33/A.§ (1) bekezdés szerinti megállapítási perben még nincs jogerős határozat, a 90 napos jogvesztő határidő kezdő napja a bírósági határozat jogerőre emelkedésének napját követő nap.

Ha több hitelező terjeszt elő marasztalási keresetet, a bíróság a pereket egyesíti, és a hitelezők pernyertessége esetén a hitelezői követelések arányos kielégítéséről rendelkezik.

 

A Ptk. 3:86. § (2) bekezdésében, 3:118. §-ában, 3:347. § (3) bekezdésében, valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben a vezető tisztségviselők polgári jogi felelősségének megállapítására és velük szemben a szerződésen kívüli kártérítési igény érvényesítésére is az előzőekben foglalt eljárásrendben kerülhet sor, ha a jogi személy jogutód nélküli megszüntetésére felszámolási eljárásban kerül sor. Mivel a fizetésképtelen helyzet következményeként a gyakorlatban legtöbbször felszámolási eljárás (vagy azzal analóg) eljárás indul az adós szervezet ellen, az igényérvényesítés leggyakoribb módja a Cstv. 33/A.§ szerinti eljárások lefolytatása. Egyéb esetekben, mivel az adós vagyona várhatóan fedezi a hitelezői igényeket, és nem kerül szóba a működés megszüntetése, a volt vezető tisztségviselőkkel szembeni igények egy lépcsőben, felszámolási eljárás nélkül, polgári perben érvényesíthetők.

 

A felelősség megállapítási perben felperesként a hitelezőnek vagy a felszámoló által képviselt adós vesz részt, a per alperese a volt vezető tisztségviselő.

 

A felelősség megállapítási perben a felperesnek kell bizonyítania, hogy

 - az adós felszámolás alatt áll,

-  a felperes az adós elleni felszámolásban hitelező vagy felszámoló;

- az alperes a felszámolás kezdő időpontja előtti három évben az adós vezető tisztségviselője volt,

- a fenyegető fizetésképtelenség a felperes által meghatározott időpontban bekövetkezett,

 - az alperes magatartása (intézkedése vagy mulasztása) az adós vagyonát csökkentette, vagy a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését meghiúsította;

- vagy az alperes elmulasztotta a környezeti terhek rendezését.

 

Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően neki felróhatóan nem vagy nem megfelelően tett eleget az adós éves beszámolója letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesítette a Cstv.31. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a bizonyítási teher megfordul. A volt vezető tisztségviselőnek kell bizonyítania, hogy a vezetői tisztségének időtartama alatt az adósnál nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette. Ha a volt vezető tisztségviselő a rá háruló bizonyítási kötelezettségnek nem tesz eleget (pl. iratok hiányában), úgy kell tekinteni, hogy a vezető a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után olyan, nem a hitelezői érdekek elsődlegességének megfelelő magatartást tanúsított, amely a törvényben megjelölt következményt (vagyoncsökkenést, vagy a hitelezői követelések teljes kielégítésének meghiúsítását) okozta.

 

A felelősség megállapítási perben – a felszámolási eljárás elhúzódására is figyelemmel - a felperes hitelező indítványozhatja a bíróságnál, hogy az alperes volt vezetőt kötelezze biztosíték nyújtására a felperesi követelés kielégítése céljából. A biztosíték nyújtására irányuló kérelemben a biztosítéknyújtás indokoltságát alátámasztó körülményeket valószínűsíteni kell. A biztosíték formája a bíróság gazdasági hivatalában letéti számlára forintban befizetendő pénzösszeg lehet. A biztosítéknyújtás indokoltságát alátámasztó körülmények valószínűsítésén a bírói gyakorlat a vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó körülmények valószínúsítését érti. Nem szükséges tehát annak valószínűsítése, hogy a követelés kielégítése veszélybe kerülhet.[2]

  

A marasztalási perben – a felszámolási eljárás lezárulását követően – a vezetői felelősség ténye, illetve az okozott vagyoncsökkenés, környezeti terhek, illetve azon összeg, amelyért a vezető tisztségviselő jogellenes magatartása miatt az adós gazdálkodó szervezet nem tud helytállni a hitelezők felé, már nem tehető vitássá, a hozott döntés jogerős ítéletnek minősül.

A marasztalási per a felszámolási eljárás befejeződését követően zajlik, így a hitelezők, illetve a felszámolók már tisztában vannak azzal, hogy a felszámolás alá került adóssal szembeni hitelezői követelések milyen arányban térültek meg a felszámolás eredményeként.

 

 

„A marasztalási perben már kizárólag az vizsgálandó, hogy az adós vagyonából ki nem elégíthető és a marasztalási per tárgyává is tett felperesi hitelezői igények együttes összege meghaladja-e a megállapítási perben meghatározott összeget.

Amennyiben igen, úgy a megállapítási perben meghatározott összegben kerül sor a marasztalásra (ez a marasztalás felső határa) és a marasztalási összegen belül a konkrét hitelező igénye arányosan - a hitelező marasztalási kereset tárgyává tett ki nem elégített igénye és valamennyi felperes együttes, per tárgyává tett ki nem elégített hitelezői igényének arányában - nyerhet kielégítést.

Amennyiben azonban a ki nem elégíthető felperesi hitelezői igények nem haladják meg a megállapítási perben meghatározott marasztalási összeget, úgy csak a felszámolás során ki nem elégíthető és peresített felperesi hitelezői igények együttes összegéig terjedhet a marasztalás. Értelemszerűen itt arányosításra nincs szükség, valamennyi hitelező hozzájut a teljes fennmaradt követeléséhez.”[3]

 

 

 

 

[1] https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99100049.tv

[2] Pécsi Ítélőtábla Pkf. IV. 25.059/2018.)

 

[3] Győri Ítélőtábla Gf.20085/2015/5. számú határozata

 

 

Amennyiben Ön is szeretne szakképesítést szerezni,
jelentkezzen 
OKJ képzésünkre.

 

 

Szólj hozzá

jo tudni fontos es aktualis