Január 1-jétől a kisadózó vállalkozásokra a korábbiakhoz képest sok szempontból eltérő előírások vonatkoznak, és e változások óhatatlanul felvetnek társadalombiztosítással összefüggő kérdéseket is.
A Kiva (2012. évi CXLVII.) törvény 7. szakaszának új (1a), illetve (1b) bekezdése értelmében január 1-jétől a magánszemély egyetlen jogviszonyával összefüggésben jelenthető be kisadózóként, így a NAV a kisadózó vállalkozás által tett, a magánszemély kisadózóként történő bejelentését visszautasítja, ha a magánszemély a nyilvántartásában kisadózóként már szerepel.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sokan vannak olyanok, akik eddig január 1-jétől többes kisadózói jogviszony helyett kisadózói jogviszony mellett fennálló egyéni és/vagy társas vállalkozói jogviszonyba kerültek. Amennyiben valaki egyidejűleg egyéni vagy társas vállalkozó és kisadózó, akkor a jogszabály erejénél fogva mindig az egyéni és társas vállalkozói jogviszony az „erősebb”, itt áll fenn a biztosítási (és adott esetben a minimális járulékfizetési) kötelezettség, míg kisadózóként nem főállásúnak tekintendő. Ez következik a Kiva. törvény 2. § 8. pontjának g) alpontjából, illetve abból a tényből, hogy a Tbj. (2019. évi CXXII.) törvény nem tartalmaz eltérő szabályt a kisadózói jogviszonnyal is rendelkező vállalkozók biztosítási és járulékfizetési kötelezettségét illetően.
Szintén újdonsága a Kiva. törvénynek, hogy a kisadózó az eddigieknél gyakrabban kerülhet abba a helyzetbe, hogy 40 százalékos adófizetési kötelezettség terheli. Ezzel összefüggésben arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy a 40 százalékos adó alapjának a kisadózó társadalombiztosítási ellátását illetően (esetleges kereseti korlátjának a számításánál, aminek szolgálati járandóság vagy korhatár előtti ellátás esetében lehet jelentősége) semmilyen jelentősége nincs. A biztosított kisadózó ellátási alapja változatlan: havi 50 ezer forint KATA esetén 102 ezer forint, míg 75 ezer forint esetében 170 ezer forint.
Szintén új előírás, a jogszabály 8. § (9) bekezdésének f) pontja, miszerint nem kell megfizetni a kisadózó után az adót azon hónapokra vonatkozóan (sem), amelyek egészében a kisadózó az ügyvédi iroda tagjaként folytatott ügyvédi tevékenységét az ügyvédi tevékenységről szóló törvény rendelkezései szerint szüneteltette kivéve, ha a kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó munkát végez.
Ez a szabály meggyezik az egyéni vállalkozó tevékenységének a szüneteltetése esetén alkalmazandó szabállyal, sajnos anélkül, hogy a biztosítás szüneteltetésére vonatkozó tudnivalók meghatározásra kerülnének. (Az egyéni vállalkozóra a 10. § (1a) bekezdése rögzíti, hogy szünetel a főállású kisadózó biztosítása abban a hónapban, amelyben a főállású kisadózó után az adót (a 8. § (9) bekezdés d) pontja alapján) tevékenység szünetelése miatt nem kell megfizetni, kivéve, ha a főállású kisadózó az adott hónapban a kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó tevékenységet végez, és erre tekintettel megfizeti a tételes adót.)
