A társadalombiztosítási kifizetőhelyek intézményét 1950-ben vezették be, ami folyamatosan jelenleg is működik. Ez azt jelenti, hogy amelyik foglalkoztatónál kifizetőhely működik, ott az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásokat és baleseti táppénzt, a kifizetőhely állapítja meg és folyósítja, a foglalkoztatónál biztosítási jogviszonyban állók részére.
A mindenkori kormányok időnként megvizsgálták annak lehetőségét, hogy a kifizetőhelyeket megszüntessék, de ez jelentős költséggel és bevételkieséssel járt volna, ezért letettek erről. Ha megszüntetnék, akkor a költségek oldalán jelentkezne a kormányhivatalokban az ügyintézők számának növelése, amely következménye a bérköltség emelkedése, valamint a tárgyi feltételek (pl. iroda, eszközök, stb.) biztosítása, és ezek fenntartási költsége is. A bevétel kiesést, a foglalkoztatóknál dolgozó társadalombiztosítási ügyintézők elbocsájtásával járó, közterhekből származó bevételek csökkenése okozná.
A társadalombiztosítási kifizetőhelyek működésében 2023. július 01-jétől következett be változás.
Kifizetőhely létesítése
Minden foglalkoztató, amely legalább 100 fő pénzbeli egészségbiztosítási ellátásra jogosult személyt foglalkoztat, köteles társadalombiztosítási kifizetőhelyet létre hozni. A kifizetőhely helyett a társadalombiztosítási, illetve egyéb feladatokat - az erre irányuló megállapodás alapján - más szervezet is elláthatja azonban a felelősség ez esetben is a foglalkoztatót terheli.
A munkáltató akkor köteles kezdeményezni a kormányhivatalnál a kifizetőhelyként történő nyilvántartásba vételét, ha a pénzbeli egészségbiztosítási ellátásra jogosult foglalkoztatottak létszáma tartósan - legalább hat egymás követő hónapban - meghaladja a 100 főt.
Ha a foglalkoztató a bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, mulasztási bírság fizetésére kötelezhető.
Magánszemély, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet az illetékes kormányhivatallal kötött megállapodás alapján kifizetőhelyet létesíthet.
Ha a kifizetőhely létesítésére irányuló eljárásban a fővárosi és vármegyei kormányhivatal azt állapítja meg, hogy megállapodás megkötése nem indokolt, a kérelmet határozattal elutasítja. Ebből következik, hogy a megállapodás megkötéséhez két fél szükséges. Ez azt jelenti, hogy a főváros és a vármegyéknél eltérő lehet a gyakorlat, hogy mely esetben kötnek megállapodást a foglalkoztatóval és mely esetben nem. Általában ez a foglalkoztatónál lévő biztosítottak számától függ, de vizsgálják a személyi feltételeket is, azaz van e szakképzett társadalombiztosítási ügyintéző, vagy ha nem saját alkalmazottal látják el a feladatokat, akkor, mely személy vagy szervezet fogja ezt elvégezni. Mindezt az egészségbiztosítási pénzbeli ellátások és a baleseti táppénz jogszerű megállapítása és folyósítása érdekében vizsgálják.
